Kisiskolás szerelem az ember leghűségesebb barátjának közvetítésével – hálás téma pláne a karácsony közeledtével. A Snoopy mérhetetlen sok szeretetet sugároz magából, így lesz igazi békebeli filmélmény.

Nem mondanám, hogy kitörő lelkesedéssel fogadtam hírt, hogy egész estés animációt készítenek Snoopyról. Baljós árnyként lebegett a szemem előtt másik kedvenc képsor-karakterem, Garfield egy évtizeddel ezelőtti meggyalázása. A korábbi sikeres rajzfilmek és musicalek ellenére is úgy éreztem, sokkal valószínűbb, hogy valami olyasmi történik gyerekkorom egyik legkedveltebb figurájával, ami majd sokakat megérint, engem viszont eltaszít az egész közegtől, ezáltal a fiatalságomtól – mint ahogy az az említett kövér vörös macskával is megesett. Nos a Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts Filmnél már az első néhány képkocka után éreztem, itt nem ez fog történni. Sőt.

Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts FilmAzonnal kiderült, hogy az alkotók mély tisztelettel nyúltak az eredetit rajzoló Charles M. Schulz képi világához: míg például a hópelyhek a legszebb és legkidolgozottabb számítógépes munkák közé tartoznak, bizonyos karaktereket, pontosabb azok egyes ikonikus vonásait (Charlie Brown hajtincsét, Peppermint Patty orrát vagy sokszor magát Snoopyt is) a múlt századi képregényes rajzokból szinte változatlanul beemelték. Még ennél is örömtelibb volt látni, hogy a hagyományos technológiával készült mesék játékossága tökéletesen elegyedett a modern technika nagy vívmányával, a minden képzeletet felülmúló képélességgel és a harmadik dimenzióval. Ettől még nem lett olyan, mint a Dínó tesó, ahol a címszereplő őshüllő konkrétan gagyinak hat. Nem, az animáció tekintetében a Snoopy tökéletes: hagyománytisztelő és mégis úttörő.

Ehhez egy egészen szerethető történet készült.

A cikk folytatása ITT!