Az utolsó éjszaka Párizsban: Párizs, a széttárt lábú szajha

Az utolsó éjszaka Párizsban azoknak szól, akik szerint a háborúk nem a csatatéren dőlnek el, hanem tábornokok és diplomaták között. Nekik biztosan tetszeni fog, de az izgalmas párbeszédek és a remek színészi játék ellenére mégis kérdéses marad, érdemes volt-e a színdarabot mozgóképre adaptálni.

Gondolkodtál már azon, miként lehetséges az, hogy Drezdát, Budapestet és Varsót porig bombázták, sőt még Londont és Rómát is számos bombatalálat érte, Párizs mégis érdemi kár nélkül úszta meg a második világháborút? Ez a kérdés motoszkálhatott Cyril Gély francia drámaíróban, amikor megírta a Diplomatie című színdarabot, amelynek filmes adaptációja most elérte hazánkat is.

Az utolsó éjszaka Párizsban az említett kérdésre adja meg a választ. Dietrich von Cholitz tábornokot (Niels Arestrup) Hitler két héttel azelőtt nevezte ki a francia főváros élére, hogy a Normandiában partraszálló szövetséges csapatok elérték volna a Szajnát. Megbízása lényegében abban merült ki, hogy vezényelje le a fények városának lerombolását. A katasztrófát megelőző este azonban Raoul Nordling (André Dussolier) svéd konzul ellátogat hozzá a Meurice Hotelbe, és a hajnalba nyúló tárgyalásuk végén a tábornok végül eláll a pusztítás megvalósításától.

Bár a történet fináléja egyértelmű (hiszen Párizs megmaradt), azért tartogat meglepetéseket a film a végére is, noha nyilvánvalóan nem egetrengető csavarról van szó. Azonban erre a filmre talán nem is azért ül be az ember, mert fordulatokra számít, sokkal inkább maga a folyamat érdekes, amelyben a tábornok eljut oda, hogy megtagadja Hitler parancsát. A führer személye jelenléte nélkül is tapintható a náci egyenruhában, a kitüntetésekben, sőt még a mozdulatokban is. Mint szinte minden német szemében, von Choltiz számára is egyfajta isten Hitler, az ő esetében párhuzam a mindenható és a führer között olyan erős, hogy a parancs megtagadása egyben dogmatikus kérdés.

http://antropos.hu/data/9037/2.jpg

Miért törik meg a tábornok? A film eredeti címe azt sugallja, a svéd konzul a diplomácia eszközeivel éri el célját, ezzel azonban túlmisztifikálja a fogalmat, és inkább félrevezet. Sokkal több szerepe van Nordling személyes retorikai képességének, érvei eltörpülnek személyes karizmája mellett. „A csönd körülveszi a szavakat” – mondja André Dussolier interjújában, és valóban, a remek párbeszédek közti szünetek is dramaturgiai töltetet kapnak.

Mindezek ellenére mégsem lett egyértelműen jó ez az adaptáció. Számomra az volt a legnagyobb kérdés, miért vitték filmszalagra ezt a színpadi drámát. Úgy érzem, nem sikerült Volker Schlöndorf német rendezőnek (A kilencedik nap, Bádogdob) igazán bebizonyítani, hogy erre szükség volt. Kis túlzással azt mondhatjuk, Az utolsó éjszaka Párizsban legnagyobb érdeme, hogy végre láthatunk egy olyan Párizsban játszódó filmet, amelyben tényleg fontos és szükséges elem megmutatni az Eiffel-tornyot.

A cikk folytatása ITT!

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Film

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére