A galaxis őrzői: Űrtúra Marvel módra

Galaktikus hahotázás
Nicole Perlman - A galaxis őrzői forgatókönyvírója – álmában sem gondolta volna, hogy az általa választott képregényből minden idők eddigi legbelevalóbb Marvel-filmje lesz. Melegítsük a nevetőizmokat, elő a lézerstukkerekkel, no meg a 70-es, 80-as évek iránti ábrándozásunkkal, mert e öt szerencsétlen baromkodásait megvillantó űropera a maximális sci-fi élményt garantálva invitál minket egy kétórás, könnycsalogató hahotázásra. Oh, yeaah!

A sematikus Marvel-filmeket maga mögött hagyva hatalmas kockázatot vállat a Marvel Studios. Egyrészt egy olyan képregényből készített filmet, ami a maga idejében sem volt egyértelműen „sikeres” elgondolás, másrészt a megszokott hősi világot keresztberöhögve mutatott be korábbi filmjeinek. A hős szokásos utazását és verifikációját szemléltető történet színhelye ezúttal az űr, a karakterek motivációja és attribútumai is legalább ilyen távol esnek a jól megszokott protagonista attitűdtől. Örökérvényű igazság, hogy ha egy film sikeres, a csúnya firkászok rögvest a rendező és persze a sztárok ajnározásába merülnek el. Viszont, ha egy film kritikusan megbukik, vagy mindössze az elvárásokhoz képest közepesen teljesít, mindent a forgatókönyvíró hibájának tulajdonítanak be.

Nos, A galaxis őrzői legendásat zsákolt a szuperhős-filmek megfáradni látszó palánkjába és nem csak új irányt mutatott a jövőre nézve, de bebizonyította, hogy a műfajban és az alműfajban van még lehetőség. Nicole Perman, a Marvel Studios első női forgatókönyvírója nagyon jó irányra érzett rá, amikor filmre álmodta a képregényt. A sci-fi és azok a gyönyörű 70-es, 80-as évek összeházasítása briliáns húzás volt. A csapat ugyan nem az eredeti őrökből verbuválódott, Perlman ugyanis a második formációt keltette életre, melynek jeles tagja az indulatkezelésre javallott mosómaci, Rocket Racoon – magyarul: Mordály – volt. A figura saját idejében egyáltalán nem volt sikeres, így nem is rajzolták meg sokszor. A forgatókönyvíró nő viszont realizálta, hogy a digitális technika, egy kis karaktermódosítás és Bradley Cooper hangja hatalmas rajongótábort szerez majd Mordálynak. Olyannyira igaza lett, hogy minden moziból kitóduló sci-fi rajongó delikvens garantáltan mosómedvét kér majd Karácsonyra.

http://antropos.hu/data/9005/2.jpg

A történet szerint az enyves kezű Peter Quill aka Űrlord (Chris Pratt) rátalál egy különleges csecsebecsére, egy féltve őrzött gömbre, amelyet pénz – akarom mondani: credit – reményében eltulajdonít. Miután kiderül, hogy a „titán”, Thanos (Josh Brolin) szolgálatában álló Ronantól (Lee Peace) származik a lopott tárgy, még a „Grimmgotsban” sem csapnak rá az ereklyére. Közben a szökevény kívülálló fejére vérdíjat tűz ki egykori klánjának vezetője Yondu (Micheal Rooker), melyre előszeretettel pályázik egy dühkezelési gondokkal küszködő, genetikailag módosított, édi-bédi mosómedve, Mordály (Bradley Cooper) és társa az autista problémákkal megáldott fa, Groot (Vin Diesel). Ronan, miután halálra feketedett a hír hallatán, gyorsan projektorjához rohan és faxol egyet Thanosnak, majd megbízza annak egyik fogadott lányát, Gamorát (Zoe Saldana), hogy halálos természetét bevetve szerezze vissza a gömböt. A karakterek egy össznépi harcos szekvenciában próbálják térdre kényszeríteni egymást, majd miután a teljes önzetlenségről árulkodó csapat agyba-főbe püfölte a másikat, börtönbe kerülnek. A fegyházban hamar megismerkednek a metaforákat a füle mellett könnyen elengedő – vagy mégsem? – izompacsirtával, a családját megbosszulni vágyó Draxal, akivel kezdetben nem könnyű a kooperáció, majd rövid, de annál behatóbb ismerkedés után megalapítják, a kimondani is nevetséges galaxis őrzőit.

A film karakterei nem akarnak többek lenni, mint amik: egy rakás idióta. És ez kiváltképp becsülendő dolog. A szokásos agyoncsépelt és komolyan idegesítő patetikus, heroikus attitűd jelen esetben ironikus felhanggal operál. Minden szokásos hős toposz egy-egy viccel lesz agyonütve, vagyis amikor a cukormázas, önfeláldozós, a nagyobb jóért vívott cselekményfolyam elindulna, már rögtön egészséges öniróniába torkollik a jelenet. Olykor némi késleltetéssel, de mindig kézhez kapjuk az erős ironikus narratívát. A felnőtt Űrlord karakterbemutatásának szavak nélkül elbeszélt jelenete a Marvel-filmek legkiemelkedőbb hősprezentálása, amely azonnal behúz nemcsak az űroperák, de a szatirikus vígjátékok világába is.

Az old school soundtrack, vagyis a 70-es és 80-as évek pezsgő zenei életét összegző soulválogatás olyan félelmetesen hangulatos filmzenét tár elénk, hogy a moziból kifelé jövet már állítjuk is össze a következő párhetes youtube zenei listánkat. Ha a film nem is lesz egy egetverően hatalmas mérföldkő a klasszikus műfajt teremtő filmek között, de az biztos, hogy revideálja a stúdió nézői elvárásokba vetett hitét. Nem mondanánk, hogy nem lehetne támadni egyes aspektusaiért A galaxis őrzőit, vagy annak forgatókönyvét, de az biztos, hogy nem szívesen tennénk. Ki tudna rosszat írni erről a nem mindennapi, tekintélyt parancsoló, szívet melengető baromságról, amikor a mozi teremből kifelé jövet már egy tündéri mosómaci örökbefogadásával kokettálunk, Drax metaforáin görcsös nevetés közepette elmélkedünk, hosszasan mantrázzuk azt, hogy: „én vagyok Groot”, miközben már az Awesome Mix Vol 1, Gamora, a közelharc, a tánc, – vagy valami ilyesmi – és egyéb dolgok járnak a fejünkben. 

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Film

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére