Raphael, Gardo és Patkány kalandja Behala szeméttelepén veszi kezdetét, ahol a három fiú kisgyermek kora óta él, és guberál. Egy napon a tizennégy éves Raphael, aki három éves korától „válogatja” a szemetet, és a vele egykorú Gardo, különös „zsákmányra”, egy bőrtáskára bukkan. A táskában egy térképet, egy kulcsot és egy pénztárcát találnak, melyben ezeregyszáz peso, pár régi papírlap és fénykép, valamint egy igazolvány lapul.

A gyerekek boldogan osztják el a pénzt, és még csak nem is sejtik, hogy ez a „fogás” örökre megváltoztatja az életüket. Ám, amikor a rendőrség még aznap megjelenik a szeméttelepen, és a táska után érdeklődik, a két kamasz rádöbben, hogy nem mindennapi dologba keveredtek. A hatóság elől elhallgatják, hogy megtalálták a keresett tárgyat, és elhatározzák, hogy maguk próbálnak a történet végére járni: vajon miért annyira fontos a talált táska a rendőrségnek? Titkukba beavatják Patkányt, a szintén a telepen lakó, árva fiút is.

A három fiatalra cseppet sem veszélytelen, kalandokkal teli időszak vár. Eddigi életük nagy részét a szeméttelepen töltötték, most azonban kitárul előttük a világ, mivel biztonsági okokból el kell hagyniuk otthonukat. A városi rendőrségtől kezdve, a központi pályaudvaron és egy börtönön át, egészen az alelnök rezidenciájáig jutnak, miközben megpróbálják megfejteni a táska tartalmának titkát. A három fiúnak támogatója is akad Juilliard atya és Olivia, a szeméttelepen működő missziós iskola megbízott vezetőjének személyében, akik – tudtukon és akaratukon kívül – segítik a gyerekeket egyre közelebb kerülni a megoldáshoz, és ez által a hőn áhított szebb élet eléréséhez.
A könyv egyes szám első személyben íródott, azonban a történetet a három kamasz fiú felváltva meséli el. Egy-egy rövid esemény ismertetésének erejéig pedig Juilliard atya és Olivia is bekapcsolódik a történetmesélésbe.

A regény olyan – nemcsak a harmadik világra jellemző – problémákra irányítja rá az olvasók figyelmét, mint a mélyszegénység és a korrupció.
A könyvben szereplő szemétváros, Behala, fiktív helyszín, ám a szerzőt a történet megírásában egy hasonló élménye ihlette. Andy Mulligan a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában tanított, melynek szeméttelepén szintén van egy iskola, a telepen élő gyermekek pedig – akárcsak a regényben – egész nap a szemetet túrják, életük végéig.