-DJ neved, csapatod neve és amit tudni kell róla?
-Habár a DSH rövidítésnek hangzik, nem az. A Dasha női névből számazik, egyszerűen kivettem belőle a magánhangzókat, hogy elkerüljem a névazonosságot egy már létező Dasha-val, aki pornószínésznőként tevékenykedik. Nem igazán volt ínyemre hogy vele ‘összetévesszenek’. :)
Csapatból kettő is van, az egyik a She Fire, a másik pedig a Broken Bliss.

A She Fire lányokkal lassan két éve dolgozunk együtt, mindegyikünk más stílusban alkot, ezért az estéink vezérfonala, hogy az általunk kedvelt irányokat női tükörben mutassuk meg. Ez a tükör egy merész, sokszínű  képet ad vissza egy-egy buli alkalmával: helyet kap a techno, breakbeat, drumandbass és a dubstep is.
A Broken Bliss heti rádióműsorként indult 2011-ben a Tiloson. Egy évnyi műsorkészítés után kiléptem a rádióból, felépítettem egy otthoni studiót, és az adás újraindítását terveztem, de mindig akadt valami, ami miatt ez meghiúsult: vagy időhiány vagy technikai malőr.

Ezeket a problémákat tavaly évvégére sikerült áthidalnunk, az időhiányra az az egyszerű megoldás született, hogy már nem egyedül csinálom a heti adásokat. Ezzel a Broken Bliss rádióműsor átváltozott podcasttá és egyben csapattá, feryne, thebakerman, Retroid, Sackraff, Eliadesz és jómagam válogatjuk a zenéket minden csütörtökön egy órában.

-Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
-Sosem tanulhattam zenélni, anyagi korlátokba ütköztem, pedig minden vágyam volt már kisgyermekként, hogy zongorázzak, de elfogadtam, hogy nem tanulhatok hangszeren, így azzal gazdálkodtam, ami a rendelkezésemre állt: a hangommal. 9 éves koromtól fogva az iskola kórusában énekeltem, és mivel nem tudtam kottát olvasni sem, rá voltam utalva, hogy az aktuális dalt hallás után tanuljam meg. Ki gondolta volna, hogy sok évvel később djként ennek az edzett zenei memóriának rengeteg hasznát veszem majd. A legizgalmasabb és az egyik utolsó fellépésem énekesként a budai várban volt egy kamarakórussal 14 évesen, több száz ember előtt.

Remegtem, mint a nyárfalevél. Szépen lassan kinőttem a kórusból, átkerültem középsuliba és a tanulás is elvitte minden időmet, gyakorlatilag nabbamaradt az énekesnői ’karrierem’. Voltak ilyen-olyan próbálkozásaim rock  együttesekkel, de általában túl szelídnek, kedvesnek találták a hangomat, ami nem annyira passzolt a rock  életérzéséhez. Szóval ezek után nem is nagyon próbálkoztam az éneklés nevű dologgal, hallgatója és gyűjtője  voltam inkább a zenének, mint létrehozója.

-Milyen előadók voltak kezdetben hatással rád? És most?
-Olyan 10 éves voltam, nyáron mikor épp nem volt játszópajtásom puzzle-val ütöttem el az időt. A háttérben a  musicbox tévécsatorna szólt, amelyikben telefonhívással és a zene kódszámának bepötyögésével tudtad előrébb helyezni a lejátszási sorrendben a zenét. Ekkoriban jött ki The Prodigy – No good című száma. Mikor megszólalt, csapot-papot otthagyva rohantam a tévéhez felhangosítani minden egyes alkalommal. Nem tudtam betelni vele, alig vártam, hogy ismét lejátsszák. Persze betelefonálni azt nem mertem.

Az egyik első cd-m volt 2000 környékén ATB – The Relaxing World albuma, amit tévedésből vettem meg. Arra az albumra vadásztam, amin az akkor igen népszerű The Summer című szám van. Ezen is rajta volt, csak egy chillout verzióban, de annyira magaménak akartam tudni az albumot, hogy erre már nem figyeltem, rohantam a  kasszához. Életem egyik legjobb tévedése volt.

A breakbeattel később 2004-ben ismerkedtem meg, amikor szaktársaim elrángattak Hybridre. Fogalmam sem volt róla milyen zene fog szólni, annyit mondtak elektronikus… nos, én akkoriban rockot hallgattam, nyitottan, ám teljes inizmussal álltam a dologhoz. Másnaptól pedig rágtam a fülüket, hol lehet ilyet hallani, venni, bármi csak legyen előle nekem sok. Szerelem első hallásra.

A drumandbass irátni rajongásom a breakbeattel nagyjából párhuzamosan kezdődött, bár kezdetben kevésbé  fogott meg a környezetemben akkoriban domináló Noisia és Black Sun Empire őrület. Ami a lángot felgyújtotta az egy liquid track, Konsta – Butterfly című száma volt. De persze aztán BSE és Noisia is belopta magát a szívembe.
Visszatérve a jelenre, nagyjából egy éve fedeztem fel egy ausztrál digitális kiadót, a Silk Recordings-t. Az ő gondozásukban megjelenő zenék vannak rám legnagyobb hatással mostanában, tempóban drumandbass jellegű
munkákat kell elképzelni finom, selymes, ambient közeli hangzásvilággal. Egyáltalán nem party zenék, warmupként szoktam játszani őket, de ha kazetták lennének már elkoptak volna az otthoni hallgatástól. A producereik közül Bulb, Forge, Nuage és Furi Anga a kedvencem, és meg kell még említenem a tündéri hangú Tiiu-t mint vokalistát.

-Mikor és hol DJ-ztél először? Hogy kerültél a lemezjátszó mögé?
-Az első ‘mixem’ 2008-ban készült, habár igazi mixnek nem lehet nevezni, nem összekevertem a zenéket élőben, hanem hasonlót csináltam, amit a producer is szokott, mikor remixel egy zenét: szétkaptam a trackeket kisebb darabokra, majd újra összeraktam őket egy erre amúgy alkalmatlan szoftverrel, mert az volt kéznél. Ekkor még azt sem tudtam mi az a bpm, és azt sem hogy léteznek olyan szoftverek, amikkel sokkal egyszerűbb dolgozni, ha zenéket akarsz manipulálni. Nem volt, aki elmagyarázza, nem volt, aki megadta volna a kezdő löketet, intuitív módon kellett rájönnöm az alapokra.

Az egyetlen célom a tákolmánnyal az volt, hogy felhívjam a barátaim figyelmét, milyen jó zenék is ezek, és tudtukra adni értetlenségemet, miért nem ezek szólnak a bulikban. A tervem nem igazán jött be, a környezetemet nem érdekelte ez, ám a neten számomra ismeretlen emberek között elkezdett terjedni a művem. Fél évvel később egy szilveszteri házibulin leszólított egy srác: „Szia, én ismerlek, te vagy a dsh, és van az a breakbeat mixed, szóval az napi szinten szól nálunk az irodában, úgyhogy lenne egy feladatod. Mi szervezzük a legnagyobb magyar demoscene eseményt, a Functiont és szeretnénk, ha játszanál. Nem kell nagy dolgokra számítani, egy órányi időd lesz kb, de nagyon örülnénk neki, ha eljönnél.”

A srác Gargaj volt, producer. Többször játszottam munkáit a Tiloson, remixelt már a Colorstar-nak, és sorra nyeri a külföldi demoscene partyk music competition-jét. Szóval így kezdődött, 2009 Function. Céges géppel, kölcsön MIDI kontrollerrel, külső hangkártya nélkül, csak a astert hallva álltam először közönség elé. És az emberek bejöttek és táncoltak.

-Hogyan írnád le a zenét, amit játszol?
-Ami biztos az ízlésemmel kapcsolatban, hogy a kedvenceim a törtütemek közül kerülnek ki. Minden mixemre más a jellemző, más hatások, hangulatok dominálnak, tudok nagyon kemény zenét játszani és nagyon kifinomultat is. Ha rádióban játszom vagy podcastot csinálok abszolút a hangulatom határozza meg épp milyen mesét mondok el, bulikban pedig fokozottan figyelek a lineupra, és alkalmazkodom az időponthoz, azaz teljesen mást játszok ha ezdek és mást mikor az estét zárom. Közönségként is azokat a bulikat élvezem a legjobban, amiknek ívük van, nem kedvelem, ha valaki már este tízkor ki akarja dönteni a ház falát. Az ízlésemmel kapcsolatban az is kőbe véshető, hogy ha egy zenében krémes basszus, kellemes csilingelő dallam vagy zongora van, akkor kenyérre lehet vele kenni, ha pedig robot hangon böfögnek és jajgatnak benne, akkor válogatás közben villámgyorsan tenyerelek rá a ’next’ gombra. Szóval a „fuldokló robothófehérke, aki félrenyelte a fémalmát” zenéktől a falnak megyek.

-Melyik volt az első olyan track, amit már alig vártál, hogy lejátszhass? Hogy jutottál hozzá?
–Echolith – Diversity. Ez egy filmzene, össze-vissza vert a szívem, mikor hajnalhasadtán a Tilosban először lejátszhattam, még a Vakondok 2 – Az algoritmusok művészete című film megjelenése előtt. A zenét ketten írtuk, fél év leforgása alatt született meg, nem sokat aludtunk ebben az időszakban, de megérte. A filmet több százezren látták szerte a világon különböző filmfesztiválokon, Varsóban díjat nyert, és youtubeon pedig megtekinthető magyarul teljes egészében. Külön kiadvány, cd nem készült, a zene is ingyen letölthető, mint a film. Dehogy a kicsiny dallamomat ennyien hallották… nem igazán tudom ezt továbbra sem felfogni, de  elképesztően jó érzés.

Nade miről szól a film: képzelj el egy világot, ahol a kép, amit mozogni látsz és a zene, amit mellette hallasz az valójában nem a hétköznapi értelemben vett kép és zene, hanem egy programkód. Hogy ez mire is jó mikor már egy csomó szoftver létezik, amikkel össze lehet vágni képeket, animációkat és lehet csinálni zenét? Ha egy kész hang/képmanipulációs szoftverrel dolgozol, az általad elérhető funkciók korlátozottak, ha viszont a legalapvetőbb pítőkockákból, bitekből, pixelekből építkezel, csak a képzeleted szabhat határt annak, amit létrehozhatsz. Ezt még spékeld meg azzal, hogy a programok mérete töredéke pl. annak a képnek, amit a telefonod csinál. Nos, ezt a világot úgy hívják, hogy demoscene.

-Kedvenc producered? Kedvenc kiadód?
-Drum and bass téren a kiadók közül a Critical, Horizons, Shongun Audio és a Spearhead dominál a lemezgyűjteményemben, a digitális kiadók közül pedig említettem már a Silk Recordings-ot. A producerek közül Spectrasoul, BCee, Icicle, Break, Calyx & Teebee, Rido, Sunchase, Basher, Xtrah, Muffler, Bulb és persze a zseniális Calibre aki hirtelen eszembe jutott, de a lista közel sem teljes és mindig bővül.

Breakbeat kiadók közül a Distinctive, iBreaks, MarineParade, Passanger lemezem van a legtöbb, de manapság elég kevés break lemez jelenik meg, azok közül is leginkább olyan zenék, ahol nem a basszusokon van a hangsúly, így kevésbé vagyok motivált a vásárlásra. Digitális kiadók terén az Unstable Label és a Morphosis Records a nagy kedvenc, náluk igazán kellemes progresszív breakek jönnek ki. Producerek közül Hybrid, ILS, Hoffman, 4Kuba, Colombo, Retroid, EastCafe, Dynamic Illusion akiket kedvencként tartok számon, de persze annak idején Adam Freeland, Stanton Warriors, Plump DJ’s és Krafty Kuts is közel állt hozzám, a mostani mixeik, kiadványaik már kevésbé az én világom.

-Rezidens vagy valahol? Ha igen, mióta, hogyan kerültél oda?
-Arról már beszéltem, hogy Tilosban futott egy évig a Broken Bliss, minden héten két órában zenéltem, ez most podcast formájában létezik hetente mindig más DJ-vel. Havi egy alkalommal viszont fixen én pakolgatom a lemezeket, na jó, néha többször is. Emellett persze állandó kelléke vagyok a She Fire estéknek is.

-Legjobb buli, fellépőként és nézőként?
-2005 október 29-én történt. A hajón játszott Evil Nine és ED209 a Fresh:er szervezésében. Az Egyesült Királyságból érkeztek, a gonosz kilences volt a húzónév és ED209 warmupolt. De olyat!! 8 év távlatában is a legjobb set-nek gondolom, amit valaha hallottam. A legszebb, hogy felvették a produkciót, így máig az összes digitális zenét lejátszani képes eszközömön lakik ed209 mixéből belőle egy példány. 2011 nyarán játszottam egy kisebb fesztiválon, a helyszínen csak a dj pult volt fedett, a tánctéren próbáltak ugyan ponyvából összelegózni egy nagyobb egy sátrat, de nem lett éppen egy építészeti mestermű, az első fuvallat után felvette a zászló állapotot a sátor helyett.

Szóval ilyen körülményeknél nyilván elered az eső, egészen konkrétan szakadt mikor az éjszaka derekán elkezdtem játszani, lehűlt a levegő és üres volt a tánctér. Nem volt egy túl nyerő szituáció, bekötöttem a gépet, elkezdtem a magam kis drumandbass set-jét, fel sem néztem, az üres tér nem túl izgalmas, így azt sem vettem észre, alig hogy beálltam elállt az eső. Amint először felemeltem a fejem a szép színes monitor mögül, már egy jókora tömeg ugrált előttem. A set után kiosztottam életem első autogramját, de alig jöttem ki a pultból ismét elkezdett zuhogni, és el sem állt reggelig. Azon a napon én voltam az egyetlen, akinek a teljes set-je alatt megadatott a tiszta égbolt, vele együtt egy nagyszerű közönség és egy felejthetetlen élmény.

-Milyen zenéket hallgatsz otthon?
-Lehet, meglepően hangzik, de azokat a zenéket hallgatom otthon is, amiket rádióban vagy bulikban játszom. Folyamatosan keresem az új irányzatokat, és szívesen hallgatom meg, ha valaki küld nekem mixet vagy zenét stílustól függetlenül, de a szívem a breaké és a dnbjé. Ha pihenek, ha dolgozok, ha olvasok, ha takarítok, ha főzök, a buszon, a villamoson, a lemezen, a youtubeon, a facebookon, mindig mindenhol. Fanatizmus? Igen. Az.

-Mi a véleményed az általad képviselt irányzat hazai és nemzetközi helyzetéről? Múltja, jelene, jövője?
-A break most kemény dió, zeneileg is és fellépések terén is. Itthon is és külföldön is két féle irány dominál, az egyik a könnyebben emészthető, dallamosabb ghettofunk vonal a másik meg az electrohouse elemeket hordozó keményebb, számomra nehezebben emészthetőbb vonal. Végül is ezzel csak az a baj, hogy én nem ilyen breakeket játszom, mert annyira egyik vonal sem fog meg.

Mit tehet ilyenkor az ember? Két dolgot: vár ölbe tett kézzel, hátha egyszer majd változnak az idők, vagy nekiáll partyt szervezni, hogy megmutassa, van még egy vonal. Na, mi a Broken Bliss csapattal pont utóbbira készülünk. Drumandbass terén igazán elégedett lehetek, rengeteg olyan fellépő érkezik kis hazánkba, akik folyamatosan ott vannak a minőségi drumandbass élvonalában, olyan masszív zenék jönnek ki még lemezen is, amit élmény játszani és hallgatni. Óriási a pezsgés. Imádom.

-Mik a terveid a jövőre nézve? Következő buli?
-A She Fire lányokkal csapni fogunk egy nőnapi partyhétvégét, két nagy kedvencem is feltűnik márciusban és az egyikkel még együtt is zenélhetek! BladeRunnaz szervezésében március 8-adikán Calibre látogat el a Corvintetőre, DJ Ren, Mira, Cheeky, és én is játszunk azon az estén MC Tinával kiegészülve. Másnap Hybrid lesz a tetőn, itt az első sorban való csápolás már a naptáramban szerepel egy jó ideje, és a masszív hétvége még mindig tart, ugyanis vasárnap a Together rádió látja vendégül a She Fire lányokat, kiegészülve MC Fedórával. Élő stream és visual is lesz, amiről Ufy fog gondoskodni. Eközben pedig a Broken Bliss is kiveszi a részét a nőnapból, március 7-en én vagyok a pultban, egy hétre rá pedig Feryne veszi át a lemezjátszókat. Még a csapból is csajok fognak folyni nőnapkor ;)

-Kivel szeretsz legjobban együtt játszani?
-Sokáig nem voltam b2b párti, visszatekintve ennek az oka az volt, hogy nem találtam meg a megfelelő partnert. Az úgy volt, hogy vannak az embernek borzalmas napjai, és az ilyen napokon történik az például, hogy egy átalakító beletörik a keverődbe. Ilyenkor rettenetes idegállapotban hívod a hozzáértő barátot, hogy de azonnal, de rögtön csinálja meg, mert a világ összeomlik, ha te most nem keverhetsz. Szóval thebakerman átjött, megszerelte, majd kipróbáltuk a rendszert, és azóta rengeteget játszunk együtt otthon is és bulikban is. A leghosszabb, amit eddig együtt b2b zenéltünk az 6 kerek óra volt.

-Nőként hogy boldogulsz a sok férfi rajongóval?
-Volt egy viccesebb szituációm, de a srácot rajongónak nem nevezném, csak egy ’érdeklődő’ tizenévesnek. Épp kötögettem össze a cuccokat, kezdtem el az estét, mikor egy 18 éves forma srác bejött a pultba, és hol a keverőt piszkálta, hol engem. Többször rászóltam, de nem értett a szép szóból, így egy jól irányzott mozdulattal meglöktem, amitől ő sikeres landolást hajtott végre a tánctér közepén a fenekére. Hát utána nem mert még rám nézni se. :D Egyébként akár férfi, akár női rajongóról van szó, nagyon kedvesek szoktak lenni.

-Nehezebb így érvényesülni? Vagy épp ellenkezőleg?
-A női dj-ket nagyobb érdeklődés övezi, más a hangulata annak, mikor egy lány áll a pultban, egyedi, tehát alapvetően előny lánynak lenni a meghívások szempontjából. Viszont többször találkoztam már rosszmájú kritikusokkal, akik pont a nemedet támadják, és nem a technikai tudásodat, ízlésedet, és próbálják veled azt éreztetni, hogy kevesebb vagy náluk, és nem is lehetsz több, mert te nő vagy. Kell egyfajta tudatosság, hogy ezeket a helyükön kezeld, és ne foglalkozz velük. Szóval fellépés meghívási előny ide vagy oda, a lelki teher néha óriási. She Fire! Mondj egy közös tulajdonságot a lányokkal és egy különbséget! A zenei ízlésünk teljesen más, még stílusokon belül is, de amiben mindannyian egyetértünk, az a zene szeretete.

-Mivel foglalkozol, amikor nem zenélsz?
-Egy informatikai cégnél dolgozom rendszerfejlesztőként. Egy speciális rendszert és technológiát használva fejlesztek munka- és üzleti folyamatokat támogató kisalkalmazásokat. Itthon is elég nehéz elszakadni a géptől, információfüggő vagyok, no de ha sikerül, akkor a konyhában csinálom rumlit főzés álnévvel vagy valami teljesen elvont tudományos könyvet olvasok. A műegyetemnek köszönhetően megkaptam a matematikai és fizikai alapokat, amik bizonyos elméletek mélyebb megértéséhez szükségesek, és ezeket igazán szeretem rágcsálni, emésztgetni. Most épp egy Steven Hawking könyvet olvasok a világegyetem feltételezett működéséről. De nem kell aggódni, szeretem ám a szépirodalmat is.

-Mit kérsz a nyuszitól?
-Szeretném Magyarország első közösségi verseskötetét a kezemben fogni Belányi József verseivel!