Belga kultképregény-adaptáció: Tintin kalandjai
A belga Tintin kalandjai az egyik legnépszerűbb és legismertebb európai képregény. A fiatal belga riporter, Tintin és foxi kutyája, Milou először 1929. január 10-én tűntek fel a Le Petit Vingtième-ben, a Le XXe Siècle című belga újság gyerekeknek szóló mellékletében. A sorozat akkora sikert aratott, hogy azóta megjelent önálló magazinként, rádiójátékban, színházban, valamint tévé- és mozifilmként is.
Régóta hallani lehetett mendemondákat, hogy Steven Spielberg Tintin-filmet tervez. Az évek során közbejöttek mindenféle különvélemények, meg világok harca, hogy Münchenen át Jones professzor megkeressen valami kristálykoponyát, de végül csak elkészült a belga riporter kalandjairól szóló film, amelynek producere a nem kevéssé kisebb nevű Peter Jackson. A film rajzfilmszerű hatását és digitális animációit az új-zélandi Weta Digital készítette (Gyűrűk ura, King Kong), így a látványvilág erősen képregényszerű érzetet nyújt, hiszen nem csak a hátterek készültek számítógéppel, de még a színészek megjelenését is teljesen átkonvertálták digitálisan (hasonlóan pl. a Beowulf-hoz és az Avatar-hoz). Reméljük, azért így is felismerhetőek lesznek a közreműködők: Daniel Craig, Simon Pegg, Nick Frost, Cary Elwes, Andy Serkis, és a főszerepben Jamie Bell.

Rettegő Hilary Swank: Resident
Hilary Swank karrierje hullámzó. Láthattunk már tőle Oscar-t érdemlő alakítást (A fiúk nem sírnak, Millió dolláros bébi), de olyan műfajfilmeket is el-elvállalt, mint például A mag (sci-fi), vagy az Utóirat: szeretlek (romantikus komédia). Ezúttal egy leskelődős-ijesztgetős-sikoltozós pszichothriller van soron, amiben a Watchmen-es Jeffrey Dean Morgan a partnere.
Egy fiatal orvosnő, Juliet kibérel egy tágas new yorki apartmant, aminek másik lakásában egy Max-nevű férfi él. Juliet és Max között hamarosan közelebbi kapcsolat alakul ki, azonban a nő még mindig érez valamit egykori barátja iránt, így szakít Max-szel, amit viszont a férfi nem fogad el. Kiderül, hogy Max titkos folyosókat, apró kukkolónyílásokat és kétoldalú tükröket épített ki a nő lakásában, hogy titokban figyelhesse, ráadásul be is jár a szobákba, hogy megérinthesse Juliet dolgait; a ruháit, a fogkeféjét, stb. „Hobbijában” az sem jelent akadályt, ha a nő otthon van, sőt egy idő után attól sem riad vissza, hogy elkábítsa és megerőszakolja. Juliet kétségbeesetten próbál megszabadulni zaklatójától, aki már egyenesen végezni akar vele.
Igazi régi típusú terrorizálós filmet hozott össze Antti Jokinen finn rendező, akinek ez a debütáló-filmje az Álomgyárban. Nevéhez dokumentum- és koncertfilmek köthetőek (pl. Nightwish – End of an era), a Resident lesz azonban az ő Elhagyott szobája (ez volt Antal Nimród bemutatkozása Amerikában), ami után talán érdesebb feladatokat is rábíznak, amennyiben bebizonyítja, hogy jól tud színészeket vezetni és feszültséget teremteni. Csodát tehát ne várjunk ettől a filmtől, de ez most nem is erről szól, hanem az ujjgyakorlatról, és a házi feladat helyes felmondásáról.

Botswanai oroszlánok: Az utolsó oroszlánok
Ötven évvel ezelőtt még közel félmillió oroszlán élt Afrikában, mára számuk alig 20 ezerre csökkent. Dereck és Beverly Joubert a National Geographic számára készítették el dokumentumfilmjüket, amelyet több mint négy éven át forgattak eredeti botswanai helyszíneken.
A film „főszereplője” egy Ma di Tau (Az oroszlánok anyja) nevű fenséges nőstényoroszlán, aki a kölykeit védelmezve harcol a mindennapi túlélésükért.
A film felhívja a figyelmet az afrikai (és a világ más pontjain élő) nagymacskák egyre rohamosabban fogyó számára, az ökoszférára gyakorolt hatásukra, és arra figyelmeztet, hogy az emberiség felelőssége ezeknek a csodálatos ragadozóknak a megőrzése, hogy ne csak állatkertekben, de saját vad élőhelyükön is megmaradjanak.
A gyönyörűen fényképezett dokumentumfilmben Jeremy Irons a narrátor, nekem pedig vérzik a szívem, amiért a magyar változatban már nem vehet részt az egyik legszebb hangú hazai színész, Végvári Tamás.

Hajbodorító biopic: Vidal Sassoon
A
világ legismertebb fodrásza minden kétséget kizáróan a legendás Vidal
Sassoon, aki egy ollóval, meg némi újító ötlettel megváltoztatta az
egész világ frizuráját. Karrierje a 60-as években kezdett felfelé
ívelni, mikor kifejlesztette híres „bob cut”-nevű hajvágó technikáját és
frizuráját. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol hollywoodi
sztárok álltak sorba szalonjaiban, hogy Sassoon a legdivatosabb
hajkölteményeket varázsolja fejükre.
A már 84. évében járó Mester
élete és munkássága ordított a megfilmesítés után, szerencsére erre
Hollywood is rájött, miután az olyan életrajzi drámák, mint pl. a Ray,
vagy az Ali olyan remekül teljesítettek mind a mozipénztáraknál, mind a
kritikusok előtt.
Ezzel együtt a Vidal Sassoon – A film nem játék-
hanem dokumentumfilm lett, ami egyszerre jelenthet csalódást, és örömet.
Csalódás, mert nem élvezhetjük a színészek játékát, de öröm is, hiszen a
dokumentumfilm hitelességével láthatjuk Sassoon-t beszélni önmagáról,
az életéről és karrierjéről, és persze mások is elmondják a maguk
véleményét a hajszobrászat brit fenegyerekéről.

Jégkorszakos motkánykaland: Jégkorszak 4
Meneküljön, ki merre lát, mert Scrat, a motkány megint makkot szeretne eldugni! A gülüszemű „kardfogú ősmókus” ámokfutását már megszenvedte párszor a Föld, persze nélküle a remek Jégkorszak-filmek sem készülhettek volna el, aminek már javában „forog” a negyedik felvonása. Habár a Jégkorszak – Globális földmozgás című részre még majd’ egy évet várnunk kell, egy előzetes beharangozó filmecske már látható belőle. Ebben Scrat, a hiperaktív rágcsáló – mint mindig – makkor szeretne elraktározni az ínségesebb időkre való tekintettel, de megint csak nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. Mi azonban mégis hálásak lehetünk neki, hiszen ténykedésének hála alakulnak ki a ma ismert kontinensek, amihez Sid-nek és Manfrédnak és Diego-nak is biztosan lesz majd néhány szava.