A srácok a 2006-ban napvilágot látott Körkorkép című albumával megalapozták a nevüket az underground életben. Már a megjelenés után felhívta a figyelmet a semmivel össze nem téveszthető hangzásra, tartalomra. Az akkori jellegzetességeik a mostani dupla lemezes ShenKick-en vállnak igazán dominánssá. Az élőhangszeres aláfestők, a jazzes stílus, erős scratch, előző századi betétek. Magyarország eddigi legszínvonalasabb triphop lemezét kaptuk kézhez.
A huszonnégy számos ShenKick azonban mit sem érne tudatosan szerkesztett szövegek nélkül. A beatek és a szavak tökéletesen erősítik egymás. Mélységet és tartalmat adnak egymásnak. Minden a helyén van, jó időben szólal meg. Zeneileg tökéletes a lemez. A szövegben néhol vannak kilógó sorok/szavak, de ezek nem számottevőek. Így forma néhol nem, de a tartalom azonban itt is hibátlan. Akik legalább fele annyira szerették az előző albumot, mint én, azoknak most nagyot dobbanhat a szívük. A könnyed formába áztatott maró társadalomkritika, a sajátos líraiság, a gyengébb nem piedesztálra emelése itt is jelen van, sőt…
Az album hossza is pont ezekre az elemekre játszik. Huszonnégy számban tökéletesen ki tudnak teljesedni, hozni a különböző stílusokat. A már említett problematizálást, a humorosabb vagy lágyabb trackeket is. Ahogy körbejárjuk, az albumot szembetaláljuk magunkat lecsupaszított prosztó sorokkal, de az égig magasztalható pátoszos gondolatokkal is. A szemlélet itt, is mint az előzőnél, a legszorosabb értelembe vett személyesség. Egyéni perspektívából látjuk az aktuális helyzetet. Legyen ez politika, emberség vagy akár kapcsolat.
A számok között azonban megbújik pár kakukktojás, mint például Csönded vagyok. Ez a gyönyörű ám annál depresszívebb Cseh Tamás feldolgozás is helyet kapott az albumon. Az idősebb generáció szerves része, avagy a Cseh rajongók csoportosan borzolták össze a szemöldöküket. Számomra azonban mindig kedvesek voltak az effajta kísérletezések. A végeredmény pedig Cseh Tamáshoz méltó lett. A 30y frontembereként ismert Beck Zoli jellegzetes énekhangjával egészülnek ki a srácok. Ez a módszer a hazai szcénában szokatlan, leginkább filmből szokás részleteket kiemelni, ám a srácoknál már tapasztalhattunk ilyet pl.: a Telik című számban.
Az együttes még az első lemez kapcsán lefektetett pár alappillért, amiket még most is tökéletesen tartanak. „ 1, A muzsika ne legyen megszokott, kiszámítható sablonokra épülő. 2, A szöveg maradjon minden esetben témaorientált, nem rímek köré épített senkit nem érdeklő önfényezés. 3, A lemezjátszó, mint hangszer, mindig kapjon fontos szerepet.” Ez azóta a Punnany Massif kánonjává vált. Ezekkel a stílusjegyekkel az új album ismét betölti az étert. A ShenKick jött, látott és győzött. Még ilyet!
Hozzászólások