-Hogyan kezdted a zenélést?
-Nehéz ezt pontosan felidézni, olyan régen volt. Arra emlékszem, hogy már általánosban is voltak zenéim, persze azokkal nem nagyon dicsekednék. Volt egy kis kísérőautomatikás szintim, azon kezdtem el játszani, aztán elég hamar feltűnt, hogy hallás után le tudok játszani dallamokat. Ekkor olyanokkal kísérleteztem, hogy Commodore 16-on basic nyelven programoztam zenéket és arra játszottam rá. Aztán ahogy meglett az első PC-m, kezeim közé kerültek a tracker programok, amelyek hangmintákkal dolgoztak már, így tudtam dobokat csinálni végre, meg az egész zene kezdett alakot ölteni. A komolyabb lépést mindenképpen az jelentette, hogy 17 évesen bekerültem egy hangszercéghez bemutatósnak, illetve egy népszerű számítástechnikai magazinban saját zenei rovatot kaptam, ahol mindenféle kütyüket tesztelhettem. Így közel kerülhettem profi hangszerekhez és zenészekhez, megismerhettem ezt a világot.

-Milyen zenéket játszottál korábban, és miket ma?
-Az ismerőseim azt mondják, hogy amit csináltam a múltban és most csinálok, az alapvetően egy irányba mutat. Mindig az elektronikus, táncolható zene vonzott, azon belül is a dallamos, vokálos számok. Amikor belekóstoltam a diszkózásba, akkor még javában ment a dancefloor, a happy rave, de már elindult a trance, a house is. Ezek még elég változatos tempójú bulik voltak, a 130 BPM-től néha 180BPM-ig is elszálltunk, és mindenki helyben futott a stroboszkóp alatt hegesztőszemüvegben és kukás mellényben. Engem elkapott a trance vonal elég erőteljesen akkor, a nagy kuszaságban azt éreztem kivezető útnak. Amikor a funkhouse volt a menő, évekig gyakran kaptam azt a kritikát, hogy kicsit ’kockák’ a zenéim, de szerencsére a világ úgy alakult, hogy bejött az electro, és hirtelen divat lett a ’kocka’. Ezt vegyítem ma is a trance és a dance elemeivel, énekkel, dallamokkal és persze az ezt követő zúzással.

-Kiket hallgatsz, kik motiválnak?
-Ha pár éve kérdezed ugyanezt, akkor azt mondtam volna, hogy a kocsimban csak Depeche Mode és Paul Van Dyk CD-ket találsz. A DM már kiskorom óta elkísért, nővérem fanatikus volt, nem nagyon hallgattunk mást. Aztán volt egy Szigetes buli, ahol Paul megbüntette a népet, és én is éppen ott voltam… Akkor azt mondtam, hogy ez egy zseni. Addig nem nagyon néztem az előadókat, csak számok voltak a fejemben. Azóta nagy kedvenc lett Armin is, Alex M.O.R.P.H., Thomas Gold, ATB és még sorolhatnám. Tulajdonképpen ’overground’ formák, de szerencsésnek tartom, hogy az a zene amit szeretek hallgatni és csinálni az most éppen divatban van.

-Hogy sikerült ilyen fiatalon betörnöd mind a hazai, mind a nemzetközi élvonalba?
-Ez két úton indult el, de szerencsére találkoztak ezek az utak. Nagyon sokat köszönhetek annak a sok barátnak, akik mögöttem állnak a kezdetek óta. Az első fontosabb lépést Bara Csaba segítségével tettem meg. Őt akkor ismertem meg, amikor még a Draft managere volt, és nagyon tetszett, hogy végre van Magyarországnak egy igényes, nemzetközi szintű elektronikus zenei produkciója. Egyértelmű volt, hogy ő az emberem, és segített is tető alá hozni az első klippemet, a „Strangelove” DM feldolgozást, melyet Berlinben forgattunk. Azóta is folyamatosan együtt dolgozunk. 2009 év végén Szabó Andival egészült ki a csapat, és végre elindult a „My World” turné.
A külföldi nagy előrelépés teljesen máshogy indult. Egész egyszerűen elküldtem a „Get a Rush” című számomat a Future Music magazinnak Londonba, ahol a hónap zenéje lett egy egyoldalas interjúval. Ennek köszönhetően ismerkedtem meg a MySpace-en Avatar One-nal, aki már dolgozott együtt Kirsty Hawkshaw-val (Tiesto – Just be c. számának énekese). Ő csinálta az első külföldi remixet a zenémre és ő is mutatta meg a „Get a Rush”-t a londoni székhelyű Loverush Digital-nak. Velük dolgozom két éve, és szerencsére kivétel nélkül minden saját szám és remix szerepelt a DMC és a Music Week sikerlistáin. Ez a remek kis csapat egyesült tavaly az amerikai Sea2Sun kiadóval, és olyan világsztárok csatlakoztak hozzánk, mint Sylvia Tosun, Alex M.O.R.P.H. vagy a Flash Brothers. Hirtelen az egész világ közel került.

-A VJ-ket mennyire tartod a fellépéseidnek részének?
-Konkrétan egy VJ-vel szoktam dolgozni, mégpedig Megyeri Lászlóval, alias VJ Fixelemmel. Ő nagyon régi barátom, a kezdetek óta segíti a munkámat. A DJ turné sajnos nem ad mindig lehetőséget rá, hogy ő is jöjjön, de live act-nél kifejezetten fontosnak tartom, főleg azért, mert élő kameraképeket is használunk. Amikor szintikkel vagyok körülpakolva, érdekes a kivetítőkön benézni a kulisszák mögé, látni a sok kütyüt. Ilyenkor más a kommunikáció a közönséggel, a vásznakon keresztül ott vannak velem a színpadon. A másik nagyon fontos elem, hogy végigbeszéljük mindig a témákat, az üzeneteket. Vannak konkrétan előkészített animációk, feliratok egyes számokhoz. Olyan ez, mint egy zenekar újabb dimenziója, hiszen a zene és a képek egyszerre érkeznek a közönség tudatába. Mindig nagyon precízen rákészül egy-egy ilyen eseményre, igazi maximalista. Nem egy világsztárral dolgozott már együtt.

-A Fitbalance hivatalos himnuszát te szerezted, ez hogy történt?
-A „Spinning” című dalom már létezett, amikor a managerem sikeresen összekapcsolta a spinning sportággal. Így jött a spinning biciklis klip, valamint a sportnap is a képbe. Az a vicces, hogy nem számítottam rá, hogy nemzetközileg is ekkora sikere lesz a dalnak. A DMC UK Club Charton a 12. helyet érte el, szerepelt a MixMag „Big Tunes” rovatában, és fent volt a Music Week Charton is. Ráadásul a sportág kitalálói is megtaláltak Los Angelesből, hogy szeretnék, ha kimennék egy rendezvényükre Miami-ba.

-Volt pár izgalmas fellépésed. Zenéltél például a Múzeumok éjszakáján, és MOME maratonon is. Ezekről mesélnél röviden?
-A Múzeumok éjszakája nagyon különleges élmény volt, hiszen itt mutattam be először a nagyközönségnek a My World című lemezem anyagát. Az estén élőben énekelte ST a már ismertebb számokat, valamint a mostanában debütált Adri is beugrott egy szám erejéig melyet Váradi Csaba divatshow-jához írtam. A kedvenc részem azt hiszem az volt, amikor Markanerával bemutattuk a közös szerzeményünket, a „Stars around me”-t, melyet a helyszínen Regály György zongorával kísért, én pedig énekeltem. A dal klipje a napokban debütál a zenei csatornákon.

-Szerinted melyik a legütősebb remixed?
-Nálam ez úgy megy, hogy mindig a legutolsó. Kicsit fura, de alapvetően az ember úgy csinál magának zenét, hogy neki a legjobban tetsszen. Ez nálam is így van, éppen ezért az aktuális remixeket napokig döngetem a kocsiban. Aztán jön a következő. Az aktuális kedvenc saját munkáim közül a Liquid Nations „Ride” című dalára készült remixem, melyre azért is vagyok nagyon büszke, mert a legendás Bonzai Records-nál látott napvilágot.

-Van legemlékezetesebb fellépés? Ha igen hol, mikor, és miért?
-Volt egy nagyon jó Budapest Parádés fellépés, ahol live act-tel álltam színpadra. A kamion elakadt a Hősök terén az emberektől, és nekem pont kezdenem kellett. Amerre elláttam emberek voltak. Megkérdeztem, hogy jól érzik-e magukat… na az a hangerő és energia, amit egy ekkora tömeg tud produkálni, visszaadhatatlan. Kezem-lábam remegett. De a DJ turnés bulik is nagyon jól sikerülnek, ott szinte minden állomás nagy élmény.

-Legközelebb hol lehet elcsípni a következő fellépéseden?
-A turné áprilisban folytatódik, szerencsére nyárig tele a naptár. A Facebook oldalamon és a MySpace-en folyamatosan frissítem ezeket az információkat.