Látogató vagyok az életedben

Az év első kiállítás megnyitóján a festmények nem önmagukért beszéltek, és a művész sem.

Erős évet kezdtek a képzőművészetben, ugyanis ahhoz képest, hogy január hatodika van, és még csak két nap telt el hétköznapian, már túl vagyok egy remek kiállításon, ahol Ferenczy Zsolt akvarelljeit, olajfestményeit és néhány fotóját láthattam, a Godot Galériában. Épp David Bowie szólt a hangfalból, a megnyitó előtt, diszkréten. Kikészítették még Bob Marley két lemezét, az új Erik Sumo albumot. Reméltem, hogy néhány percen belül tényleg leszek annyira laza, hogy Bob Marley jól essen, az olajfestmények hangulatához ugyanis David Bowie jobban passzolt. Egy pszichedelikus, de mostanra letisztult utazást mutattak a képek. Élénk színek, pontosan meghatározható határvonalak és egy tóból kilövellő ŰRHAJÓ. A tengerparton álló – egykor szerelmespárt alkotó – alakok egy-egy fél szarvasagancsot viselnek a fejükön, és egy egészen furcsa alakzatban eltorzuló felhőt bámulnak. Egymás mellett, testileg közel… Míg a nő azon mélázik, hogy hol kezdődik a kénköves pokol, addig a férfi csak nézi a felhőt, de nem látja.

Különbözőek, mint minden ebben a lényekkel teli világban. Különbözőképpen eresztjük ki még a gőzt is, ahány ház annyi szokás. A két rózsaszín gőzsebességű füstöt eregető házat ábrázoló festmény pont ezt mutatja meg, és ez van jelen az emberi kapcsolatokban is, a házasságokban, a szülő-gyermek kapcsolatokban, a családokban, a baráti viszonyokban. Ezeket a megszokott, összeszokott kapcsolatokat egy erős váz tart csak, amely merev, néha rideg, de stabil.

Ha mégsem stabil vagy annyira nehezek a kapcsolataink, akkor nincs más választásunk, mint elvonulunk, hogy azt lássuk, egy sátor áll a kietlen tájba helyezve, a háttérben havas sziklák, köztük egy félig kopár, de magasra nyúló fenyőfa. A színek használata zavarba ejtő: a hideget nem a megszokott kék és fehér használata segítségével szemlélteti, hanem meleg sárgát használ a fehér színnel, az égkép élénkzöld, de nem bántó, lehet akár zöld is, mit számít?

Az akvarellek mindegyikén egy-egy csoportot látunk, hol annak a kohézióját, hol a összetartását, hogy az azonos szubkultúráját. Fehér papíron élénk, mégsem erőteljes színekbe öltöztetve állnak az emberek. Néhányuk egérfejű, van, aki punk, bohóc esetleg hippi. Összetartoznak, kapcsolat van közöttük, nincsenek egyedül.

Ferenczy fotói idegenek. Életképeket mutatnak, különböző tudatállapotokban. Magányos férfi, de minden fotón ott van valaki, vagy egy álarc mögé bújt lény, egy portré a falon, halvány printen egy popsztár. Soha, senki nincs egyedül.

Vajon, nekem vagy a művésznek csalódás, ha képeit nem úgy értelmezem, ahogy ő akarta? Végül is számoljon vele, meghívott, én vizitáltam.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Képző

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére