Keressétek az igazságot!

Rapid beszélgetés Bodoo-val
DJ Bodoo világfi, aki leginkább egy polihisztorra hasonlít, hiszen a szíve nyitva, pörgeti a lemezeket, grafikákat készít és fotózik. Ez nem egy klasszikus DJ portré, de mindenképpen érdemes az alapinformációk helyett, mélyebben belenézni ebbe az emberbe. A zenéibe hallgassatok bele itt, hisz a lényeg mégis az.

-Hang, kép, ezek együtt. DJ vagy és grafikus, fotós és kreatív. Polihisztor vagy?
-Tanuló vagyok, nagy T betűvel a hátamon. Vannak még polihisztorok egyáltalán? Reneszánsz emberek vannak még, de szerintem annyira kiszélesedett a tevékenységek köre és nőtt meg a tudás mennyisége (a nem tudással egyetemben, sőt, az igazán nagy ostobaság korában élünk), hogy ez a szó eredeti értelmében szerintem nem akad alanyra. ’93-ban találkoztam egy emberrel, aki az utolsó polihisztornak vallotta magát, és voltak elég érdekes találmányai amiket az egész család használt. Vannak széles területen kiváló szakemberek, multifunkcionális agyak, komplex tudásúak, zsenik, őrültek és ki mindenki. Szóval hogy ki vagyok, még kutatom. Szeretem az ütemet. Dobolni előbb kezdtem, mint DJ-zni, szeretem a basszust is, nagyon.

-Van sorrendiség az alkotásaid között? Zene? Grafika? PR? Kép?
-Egy szálon fut mindegyik egymással párhuzamban, ha lehet ilyen képzavarral élni. Ami jön, azt szívesen befogadom, pl. tegnap voltam először capoeira órán. Nagyon bejött. Lehet, 6 év múlva abbahagyom ezt az egészet és csak masszázsterápiával és tánccal fogok foglalkozni valahol a Kajmán szigeteken. A lényeg, hogy te döntöd el mit akarsz, lehetsz bármi. Kicsit ijesztően hangzik, sokan meg is ijednek tőle, de így van. Kondíció, akaraterő, szorgalom, szerencse és persze tehetség kérdése.

-Honnan jöttél? Melyik volt az a pont az életedben, amikor kiderült, hogy nem átlagos (grafikus) szakmunkás leszel?
-Családom részben pedagógusok legsokoldalúbb és legkiválóbb művelői, gondolkodó, teremtő, jószívű emberek, szerencsés DNS mintával születtem ebbe az életbe, szülőim könyvtára lehetőséget adott hogy ha József Attila érdekel, vagy a Korán, a Káma Sutra vagy Paul Klee, ne kelljen messzebb mennem a nagyszobánál. Minden szellemi támogatást megkaptam. Furcsa módon akkoriban még csak inkább a rosszalkodás érdekelt, összefújni a szomszéd cuccait a pincében “graffitivel”, cigizni a panelházak tövében, lógni és beszólni a nagylányoknak. 17 évesen jutottam ki Amerikába, mint cserediák, ott a Középnyugat kukoricaföldjei között jött valami változás, nem tudom mi. Children of the corn. Onnan számítva történik valami, amiben még mindig nincs benne az, hogy igazából nem tudom, honnan jövök és az ahova tartok hol van, de a kettő közti út – meg kell jegyeznem- elkeserítően csodálatos. Fejlődés, eszmélés, és annak az abszurd szituációnak, annak az illúziónak a kérdése, amit létezésnek hívnak.

-Mik a büszkeségeid? Az emberi kapcsolatok? Egy-egy kiállításod? Bármilyen publicitást nyert munkád?

-A családomra, értelmes, tehetséges, bátor emberekre büszke vagyok. Több nem jut eszembe.

-Hacsak a flickr-ön megnézem az adatlapodat, órákat el tudok tölteni a fotóiddal, grafikai munkáiddal. hogyan csinálod?! Digitális kattintgatás megy, ezer, tízezer számra és válogatsz?

-Nem készül olyan sok kép, digitális talán és inkább, ha utazom. Nálam van mindig egy digitális és egy filmes, cipelem mindenhova, de nem vagyok megszállott fotós. Ha a szemem jól lát épp, vagy ha sok a történés, akkor készülnek képek, amik egy része a’la nature kikerül, a többi pedig alapanyagul szolgál majd a grafikai munkákhoz.

-Sokat vagy külföldön, legutóbb Portugália, most meg Amerika. Mi dolgod a világban?

-Portugáliába idén a Labor szövetkezetnek és annak nemzetközi szálainak köszönhetően jutottam el mint csoportvezető, aztán zenei műhely tréner, és mint magyar DJ, aki kudurót játszik. Az ottani dolgom még hátra van, megtanulni a nyelvet. Amerikába is munkámon keresztül jutottam el, a dolgom változó, zenét játszom, terjesztem a magyar földalattit, meg amivel útközben találkozom, figyelek és közvetítek. Fényt próbálok minél tisztábban átengedni magamon. És azt, itt felfoghatóvá alakítani, azt hiszem ez a dolgom.

-Hogy állsz a graffitivel, mint műfajjal?
-Egyet értek vele.
 
-Azért kérdeztem pont a graffitit, mert van egy közismert firka: “A falakat lebontani és nem felhúzni kellene az emberek között!” – Igyekszel ennek eleget tenni, maikor  világban jársz-kelsz? Valamiféle kulturális missziót akarsz végre hajtani? Mi a hitvallásod? Mire akarsz rámutatni?
-Magyarország egy nagyon érdekes és egyben zárt hely is, magyarnak lenni privilégium, nyelvünk egyedisége leszűkíti a világhoz való hozzáférésünket, de egyben sok intellektuális üzemanyagot biztosít a világnak, hosszú történelmünk pedig biztosítja identitásunkat. Ez az identitás zavarba esett az évszázadok alatt, ezt szenvedi korunk Magyarországa. Ez az identitás még lehet előnyös, de érdemes küzdeni is az ebből való kiszakadás érdekében, hogy ne maradjunk történelmünk áldozatai.  A nyitottság elengedhetetlen lett ebben a szituációban, csak így lehet felülemelkedni a térség és a világ egyenlőtlenségein. A problémák mindenütt ott vannak, és sokszor nem látjuk, ha éppen jó dolgunk van. Ha misszióról beszélünk, akkor ez lehet egy, összekötni az egymástól elszakadt elemeket. Ennek egy része túl személyes, hogy megosszam, a hitvallásom. Hiszek oly sok mindenben, de a vége ugyis csak EGY. Erre próbálok rámutatni. A jelen-tőségére, az élet szépségére, a én és a lehetőségek végtelensége közti valóságra.

-Mi a munkád? Érted, mivel keresed a pénzedet? Nekem innen úgy tűnik, mintha egy abszolút társadalmon kívüli ficsúr lennél, akinek bejött az élet.  
-Az vagyok, egy szélhámos ficsúr, s a kis hímes papírokat tervező-grafikai munkával, lemezek játszásával és fotográfiák eladásával keresem. És ha az elfogy, ami előfordul minden esetben, a családom segít, amíg újból képbe nem kerülök. Amerikában gazdagabb lennék, Laoszban szegényebb. Szerencsére másban mérem a gazdagságom, és abban nincs hiány. És most is bejön az élet. A társadalmon kívüliség felvet pár filozófiai kérdést. Mi a társadalom? Egy szabályokba, törvényekbe, rendszerekbe foglalt emberi tömörülés? Mert akkor azon kívül álló vagyok. Ország, nyelv, régió? Mi a határ? Én inkább több társadalom, egy számomra legmegfelelőbb egyvelegének a része vagyok. Szabadon gondolkozók, zenészek, művészek, biciklisek, tanárok, humanisták, filozófusok, nevezzük őket akárkiknek, alternatív társadalomnak, de semmiképp nem valaminek, aminek a határát pár politikus húzta meg valami elbaszott háború után.

-Hol ismerhet meg bárki téged? Legközelebbi lemezpörgetés? Kiállítás?
-Inkább olvassatok könyveket meg táncoljatok, még többet táncoljatok, utazzatok és meditáljatok és keressétek az igazságot, vigyetek minél több szeretetet a kapcsolataitokba, ne kritizáljátok a másikat annyira és akkor nem kell másokkal, így velem se foglalkozni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Ezt is ajánljuk

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére