Mészáros Tamás, ismertebb nevén Kojsz, megint hallatott magáról. Körülbelül másfél éve létrehozta a Kojsz Produkciós Irodát (melynek az általa tehetségesnek tartott rapperek a tagjai), most pedig egy olyan albumnak lett az eszmei szerzője, melyen a promótált előadókon kívül a szakma legjobbjai zenélnek. A korong sikeressége már előre borítékolható volt, hiszen a válogatáslemezeket általában mindenki szokta szeretni, ugyanis egy adott műfaj legjobbjai szólalnak meg rajta. Nincs ez másként most sem, s ez még akkor is igaz, ha egy-egy nevesebb, népszerűbb előadó bizonyos okok miatt nem fért rá a CD-re. 
Olyan nagy nevek szerepelnek a lemezen, mint MC Gőz, az Animal Cannibals, a Flegmadogs, Deniz, Riddler, vagy éppen a Hősökből ismert Esckü és Mentha. De mindenképpen érdemes még megemlíteni a hip-hop „nagy öregjét”, Artoscsabát is, aki nem csak rappel az albumon, hanem a 16 dalból 12-nek ő a zenei producere is. Emiatt a korong nagyon egységes, ugyanakkor nem mindenki hozta azt a szintet, ami elvárható lett volna.
Funktasztikus „hadarós” előadásmódja már régen sem jött be, a Beatmarket és Suppah közhelyeket puffogtat, különösen utóbbi „keménykedős” dumája idegesítő. Rajtuk kívül még az Eckü+Mentha páros száma az, ami csupán instrumentálisan élvezhető, ugyanis a szövegnek – mint náluk mostanában – semmi értelme. A Kannibálok hozták a szokásos szintet, bár én már régen kinőttem az efféle kicsit bugyuta számokból. Hozzájuk képest például Riddler dinamikus rapje ég és föld – hozzáteszem, Billcore sem az igazi még a lemezen, de az ő sorai nagyjából rendben voltak.
Akik viszont kiemelkedően teljesítettek, azok MC Gőz – bár tőle el is várjuk -, a már említett Artoscsaba, valamint Deniz. Utóbbi szövegelési technikája eddig sem volt gyenge, de úgy hallatszik, hogy az utóbbi időben még tovább fejlődött. A Rydu & Barbárfivérek kollaboráció is kellemes, azonban ha meg kellene nevezni a lemez legjobb trackjét, az egyértelműen a Hogyha kell a Szószólók csapatától. Ez nyilván szubjektivitás kérdése is, azonban nemcsak „ArtosCsé” legjobb alapja hangzik el ebben a számban, hanem a legösszetettebb és legjobb szövegek is. Tipikusan az a dal, amit az ember egyből visszateker legalább tízszer. A legtöbb érzelmet ez a nóta váltotta ki belőlem, s miközben hallgattam, folyamatosan láttam magam előtt azokat a képeket, melyekről ÁdE és Muki beszéltek. Fantasztikus szám lett, le a kalappal a srácok előtt!

De nem csak ők érdemlik meg a dicséretet, hanem Kojsz is, aki ezzel a koronggal jó pár hazai hip-hop rajongónak tette szebbé a nyarát. Attól a néhány, számomra gyengébb produkciótól eltekintve is nagyon jó lett ez a válogatás, s bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó, amit a Kojsz Productions kiadott.