1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8

A KEZDET – Így született az Alien legenda:
Kezdjük
azzal, hogy eddig összesen hat élőszereplős, egészestés mozifilm
készült, amelyben a savasvérű idegenek szerepeltek, ezekből azonban csak
négy az, ami „valódi” Alien-filmnek tekinthető, míg a másik kettő ún.
crossover (keresztezés, erről később).

Az első részt (Alien – A nyolcadik utas: a Halál) 1979-ben rendezte az angol Ridley Scott,
a főszerepekben pedig Tom Skerritt, John Hurt, Ian Holm, Yaphet Kotto,
Harry Dean Stanton, Veronica Cartwright, valamint Sigourney Weaver
voltak láthatók.
A történet valamikor a 2100-as évek elején
játszódik, mikor a Weyland-Yutani Társaság egyik bányászűrhajója, a
Nostromo, hazatérés helyett a képernyőn villogó pont nyomába ered.
Váratlan küldetésük egy kihalt bolygóra, az LV-426-ra vezeti őket, ahol
egy elhagyott űrhajót találnak, belsejében számtalan, tojás alakú
kapszulával. Miközben próbálják feltárni az hajó titkát, az egyik
tojásból hirtelen kirobban egy lény és rátapad egyikük arcára, aki ettől
teljesen megbénul.
Később a férfi visszanyeri az eszméletét és
csatlakozik a többiekhez, ám evés közben döbbenetes dolog történik:
testéből egy apró, kígyószerű szörny kel ki, amely rövid idő alatt
teljesen kifejlődik, majd egyesével elkezdi levadászni a legénység
tagjait. Hamarosan kiderül, hogy valaki a fedélzeten az idegent védi, ez
pedig nem más, mint Ash, az android, akit a Társaság arra programozott,
hogy irányítsa a legénységet a bolygóra és szerezzen be egy
mintapéldányt a lényből. Ash likvidálása után a legénység még élő tagjai
úgy döntenek, hogy megsemmisítik a hajót az idegennel együtt, és egy
mentőkomppal mennek tovább. A kompra azonban végül csak egy fiatal nő,
Ellen Ripley jut el – na meg egy nem kívánt utastárs, akivel Ripley
rövid úton végez, majd elindul hazafelé.

Az első Alien idején Hollywood már túl volt Spielberg zseniális Cápáján,
ami azzal a forradalmi (bár kényszer szülte) dramaturgiai módszerrel
növelte a feszültséget, hogy csak ritkán láttatta a főszereplő
„szörnyeteget”, a para-faktort viszont éppen ettől az ismeretlen és
halálos fenyegetéstől való rettegés adta; noha látni nem lehetett,
mindenki tudta, hogy a cápa valahol ott van. Scott ugyanezt az eszközt
használta saját filmjében, csak megspékelte azzal, hogy a cselekmény
helyszínét egy űrhajóba helyezte, ahol egymást érik a szűk, sötét
folyosók, elhagyatott átjárók és aknák, nedvesség csöpög a falakról,
láncok himbálóznak a magasból, egyszóval rendkívül nyomasztó és
klausztrofobikus közeg, ami ráadásul zárt is, így nincs hová menekülni.

Az eredeti ötlet kitalálói
– Dan O’Bannon és Ronald Shusett – csupán gyorsan pénz akartak keresni a
néhány nap alatt összedobott, átlagos rémfilm-forgatókönyv-vázlat
eladásával, és álmukban sem gondolták, hogy ezzel egy filmtörténeti
jelentőségű mű alapjait fektetik le. Miután több stúdiót sem érdekelt az
elképzelésük, végül az író-rendező-producer, Walter Hill, látott bennük
fantáziát, akinek tetszett az az elgondolás, hogy egy űrhajó legénysége
össze van zárva egy halálos ragadozóval, ami elől nincs menekvés.

Hill a nulláról kezdve újra felépítette az egész sztorit, a
szereplőket, és a dialógokat, az eredetileg katonai legénységből így
hétköznapi munkások lettek, akiknek történetesen egy űrhajó a
munkahelyük, és ugyanúgy aggódnak a bérük miatt, mint a jelenkor
munkavállalói. (A tanácstalanság, az ismeretlentől való rettegés és a
pánik kevésbé lett volna hiteles, ha kiképzett kommandósok kerülnek
szembe az idegen lénnyel.)

Az eredetileg csillogó űrhajóból lepukkant
teherhajó lett, ahol nem szokatlan az üres sörösdobozok és a borostás
arcok látványa. A legnagyobb változtatás azonban a – nem várt – női
főszereplő megjelenése volt, aki átlagos nő, de válsághelyzetben mégis
képes szembeszállni a legyőzhetetlen ellenséggel (nem csoda hát, hogy
Ellen Ripley karaktere megteremtette a korábban ismeretlen női akcióhős
figuráját). Ebbe a közegbe csöppen bele az a bizonyos nyolcadik utas,
amiről sem a legénység, sem a néző nem tudja, mire képes, ezért minden
megjelenése valamilyen sokkoló meglepetést jelent, és éppen ez a
bizonytalantól és ismeretlentől való félelem adja a feszültség alapját.

Az elkészült forgatókönyvet a 20th Century Fox-nak sikerült eladni,
akik a költségvetést 4,5 millió dollárban állapították meg (ez később
11-re emelkedett), továbbá feltételül szabták, hogy egy megfelelő
rendező üljön a direktori székbe, Hill választása ezért (hét elvetett
jelöltet követően) az addig jórészt ismeretlen Ridley Scottra esett,
akinek az Alien csupán a második játékfilmje volt, de előzőleg már
számtalan reklámot készített, így egyáltalán nem számított kezdőnek a
filmes szakmában.

1 – Így született az Alien legenda
2 – Alien: Új lény született
3 – Aliens: akciódús folytatás
4 – Így született az Alien királynő
5 – Alien 3: miért bukott meg?
6 – A végső megoldás után: Alien4
7 – Alien 4: így készült
8 – Alien, mint franchise