amerikai thriller

Hogy derítesz fel egy gyilkossági ügyet, ha minden bizonyíték ellened szól? Tegyük fel, hogy minden, amit tudtál — minden, amiben bíztál — hazugsággá válik. Matt Lee Whitlock számára ez a rémálomnak beillő helyzet valósággá vált. Matt (Denzel Washington) Banyan Key, egy floridai kisváros rendőrfőnöke. Keményen dolgozik, ért a szakmájához, munkatársai és barátai tisztelik, a városka közössége szereti.
Banyan Key-t valósággal sokkolja egy brutális, kettős emberölés, melyben az egyik áldozat éppen a sheriff szeretője (Eva Mendes). Matt nyomozni kezd, s élete egyszerre csak megbomlani látszik: bizonyos dolgok napvilágra kerülnek. Ahogy a gyilkossági ügy egyre több részletére derül fény, minden bizonyíték Mattra tereli a figyelmet, és ő lesz az első számú gyanúsított.
Most, hogy a nyomozás teljes erővel folyik, és számos szakember dolgozik az ügyön, Matt egyszerre csak versenyfutásba kerül az idővel: meg kell oldania a gyilkosságok ügyét, még mielőtt mások is észreveszik azokat a nyomokat, amelyeket Matt fedezett fel, és amelyek éppen őt magát keverik gyanúba. Mindig néhány lépéssel a saját rendőrsége, a saját munkatársai előtt kell járnia, mindenkit meg kell előznie, akiben eddig megbízott, hogy tisztázni tudja a nevét, visszaszerezze becsületét és kiderítse a szörnyű igazságot. A helyzetet bonyolítja, hogy Matt elhidegült feleségét, Alexet (Eva Mendes) szakértőként szintén ráállították az ügyre.
Ahogy a film cselekményének bonyolult szálaiból, váratlan fordulatokkal és csavarokkal szövődik a történet, egyre fergetegesebben száguldva a robbanásszerű végkifejlet felé, már nyilvánvalóvá válik, hogy az igazság Matt oldalán áll — de nem úgy az idő…
A Metro-Goldwyn-Mayer Pictures, a Monarch Pictures produkciójában, bemutatja — a kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington főszereplésével — az Időzavarban című, izgalmas thrillert. Dave Collard forgatókönyvéből a filmet rendezte Carl Franklin, a további főbb szerepekben Eva Mendes, Sanaa Lathan és Dean Cain közreműködésével. Az Időzavarban című film producerei Neal H. Moritz és Jesse B'Franklin, az executive producerek Kevin Reidy, Damien Saccani, Jon Berg és Alex Gartner. A filmalkotók tehetséges csapatát Theo Van De Sande operatőr, Paul Peters látványtervező, Carole Kravetz Aykaian vágó, Sharen Davis jelmeztervező és Graeme Revell zeneszerző teszi teljessé.

AZ ELŐKÉSZÍTÉS
Az Időzavarban című filmben Matt Lee Whitlock egy rendkívül bonyolult helyzet kellős közepén találja magát. Matt olyan fickó, aki elkövet néhány hibát – olyan hibákat, amelyek messze ható, veszélyes következményekkel járnak -, és a film egész hátralévő részében versenyt fut az idővel, hogy elsimítsa azokat, mielőtt örökre tönkreteszik az életét. Ez majdnem olyan bonyolultnak tűnik, mint maga a filmkészítés.
Az Időzavarban című film remek keretet nyújt ahhoz, hogy a főszereplő, a kétszeres Oscar-díjas Denzel Washington megcsillogtassa tehetségét, és az elismert rendező, Carl Franklin újabb tanúságát adja filmalkotói képességeinek. A kész filmhez vezető hosszú út azonban az első forgatókönyvét író Dave Collard feszes forgatókönyvével kezdődött, ezzel a "neo-noir" jellegű kalanddal, amelyben a mese egyik váratlan fordulata jön a másik után, a néző találgat, de fogalma sincs, a bonyodalmak szédületes iramban sűrűsödnek, de ugyanakkor megállíthatatlanul visznek is a megnyugtató végkifejlet felé, ami a mese szövetének minden szálát gondosan elvarrja.
Első játékfilmes forgatókönyvéhez Collard azokból a titokzatos thrillerekből merített ihletet, amelyeket gyerekként a legjobban szeretett.
Úgy nőttem fel, hogy mindig ezeket a filmeket szerettem igazán. – mondja Collard. "Mikor egy-egy váratlan fordulat lepi meg a nézőt, amikor aztán megpróbálja összerakni a mozaikokat, és megfejteni a rejtélyt…, hát ezt egyszerűen imádtam ezekben a filmekben.
Amikor magán a történeten gondolkodott, annyit Collard biztosan tudott, hogy a kiinduló helyzet az lesz, hogy egy jó ember, egy pozitív hős valami rosszat tesz, de azt egy jó ügy érdekében teszi". Collard így folytatja: Feltett szándékom volt, hogy a nézőnek előbb meg kell szeretnie ezt a figurát, aki aztán egy olyan szörnyű helyzetbe kerül, mintha egy húsdaráló kései között lenne, és a film hátralévő részében azt lessük, hogy a magas fokozatra kapcsolt darálóban sikerül-e távol tartania magát a késektől. Olyan filmet akartam, amit a néző lélegzetvisszafojtva figyel, amikor tényleg érdekli, hogy mi fog történni, mert teljes szívével a főhősnek szurkol. Ebből az alapgondolatból született Collard forgatókönyve.
Abban a pillanatban, amikor Neal Moritz elolvasta Collard forgatókönyvét, tudta, hogy ez lesz a következő filmje. Az első perctől az utolsóig izgalmat és szórakozást ígért. – mondja Moritz. "A nézők imádnak a főhősért izgulni, szurkolni azért, hogy megmeneküljön, és ez még sokkal felvillanyozóbb, ha a nézőnek a leghalványabb fogalma sincs, hogy hogyan is lehetne egyáltalán kikeveredni a bajból, amibe a főhős került. Matt esetében pontosan ez a helyzet az Időzavarban című filmben – a néző úgy érzi, hogy ott van vele, szinte együtt van a hőssel, ahogy történnek a dolgok, és alig várja, hogy kiderüljön végre, mi a végkifejlet. Nagyon izgalmas ez a sztori, óriási a feszültség és a várakozás benne, és remek a meseszövés.
Moritz az MGM-mel kezdett hozzá az előkészítéshez. Az első leküzdendő gát, amit át kellett ugraniuk, hogy olyan rendezőt találjanak, aki a sztoriban rejlő feszültséget és szexualitást szinte egy bűvész ügyességével képes a forgatókönyv igényelte pergő ritmusban és stratégiai megközelítésben érzékeltetni. "Olyan filmalkotóra volt szükségünk, aki érti ezt a műfajt." – mondja Moritz. A filmben szereplő figurák bonyolult volta és a rendkívül kihegyezett szituációk miatt pedig a rendezőnek azzal a képességgel is rendelkeznie kellett, hogy megtalálja a megfelelő hangot a színészekkel, és erőteljes alakításokat tudjon kicsiholni belőlük. A figyelmünket Carl Franklinra összpontosítottuk. – folytatja Moritz.
Carl Franklin rendező filmjei általában finoman kimunkált, rendkívül bonyolult cselekményen és intenzíven életszerű, jól felépített figurákon alapulnak. Jesse B'Franklin, Franklin producer partnere (és újabban felesége is) óriási lehetőséget látott Collard forgatókönyvében, és különösen a központi figura ragadta meg. "Szerettem Matt figuráját." — mondja B'Franklin. Lényegében rendes fickó, aki – különböző okoknál fogva – néhányszor olyan döntést hoz, ami miatt végül ég a föld a talpa alatt. Ami még összetettebbé teszi a dolgot az az, hogy olyan okokból hozza a rossz döntéseket, amelyeket a néző jó ügynek, jó indokoknak tart. Ezért van az, hogy első perctől kezdve neki szurkolunk.
B'Franklin megmutatta a forgatókönyvet Carl Franklinnek, akinek az ezt megelőző filmjei, a High Crimes (Tiszta Ügy), One False Move (Egy Rossz Lépés) és Devil in a Blue Dress (Kék Ördög) is olyan sztorit mondanak el, amikor a magányos főhős egy látszólag reménytelen helyzettel szembesül, ahol a győzelemre, úgy tűnik, hogy semmi esélye sincs. Franklin osztotta B'Franklin lelkesedését a projekt iránt. "Megragadtak a figurák, és izgatott az idő múlása is, mint a főhőst veszélyeztető időzített bomba ketyegése, a sztori rendkívül érdekes eleme." — mondja Franklin. Tudtam, hogy ez nagy kihívás lesz. De arra gondoltam, hogy 'hát, ezt azért én szeretném úgy igazán összehozni.

TÁRSAK AZ ALKOTÁSBAN
Mikor Franklin elvállalta az Időzavarban című film rendezését, ez azt is jelentette, hogy meg kell találnia a megfelelő színészeket, aki a forgatókönyvben megálmodott bonyolult figurákat valóban életre is tudják kelteni. Mindegyik figurának van valamilyen komoly hibája is, ami gazdag és sokszínű színészi alakításokra adott lehetőséget, de a szereposztás feladatát a szokásosnál is nehezebbé tette. Olyan színészeket akartam találni, akik lüktető életet tudna lehelni ezekbe a figurákba. – mondja Franklin. Matt, a főhős szerepét Franklin olyan színészre bízta, akivel már korábban is dolgozott együtt, és akinek a tehetsége tagadhatatlan: Denzel Washington.
Washington elolvasta a forgatókönyvet, és őrá is mély benyomást tettek a sztori feszültséget fokozó fordulatai és neo-noir jellege, s persze nem utolsósorban a kihívás, amit a központi figura életre keltése jelentett. Elvállalta a szerepet. "Mikor elolvastam a forgatókönyvet, úgy gondoltam, hogy ez tényleg nagy menet lesz." — mondja Washington. Carl és én már korábban arattunk sikert együtt, és ezt jó volt tudni, de nekem mindig elsősorban és leginkább a forgatókönyv számít. Ezt nagyon érdekesnek találtam, és nagyon tetszett Matt figurája. Úgy éreztem, hogy nagyszerű lesz ezt a szerepet eljátszani.
Az általa alakított figuráról beszélgetve Washington ezt mondja: Ez az ember nagy hal egy kis tóban. Rendőrfőnök egy városban, ahol az egész rendőrség négy emberből áll, és ezzel ráadásul fenemód elégedett. Azt hiszi, hogy minden a helyén van, hogy minden jól van úgy, ahogy van. Azt hiszi, hogy minden, amit tesz, csak jó lehet, hogy ő nem hibázhat — és ezért aztán megfizet.
Számomra, – folytatja Washington – az általam alakított figura szempontjából, ez a sztori valójában a kísértésről szól, arról, hogy mi történik, ha engedünk a kísértésnek: ha nyalánkságra vágysz, és az édességért a tálba nyúlsz, ott parazsat fogsz és megégeted a kezed. Ha olyat teszel, amiről jól tudod, hogy nem lenne szabad megtenni, annak meg is lesznek a következményei. Bár segíteni akar valakinek, s bár megpróbál jót tenni, Matt néhány nagyon nagy hibát követ el.
Carl Franklin számára az volt a legfontosabb, hogy a néző gyorsan azonosuljon Mattel és elfogadja a vezető szerepet, amit betölt. Ha nem vagy vevő mindarra, amit Matt a történet során tesz, ha nem fogadod el minden egyes lépését a filmben, – mondja Franklin, – akkor csak ülsz ott, és azt kérdezgeted "Hát ezt most miért tette?" De mert Denzel játssza a szerepet, és mert annyira jól játszik, a néző hisz neki, mindvégig.
Washington mellett a szereplőgárdához tartozik Eva Mendes, aki Matt elhidegült feleségét, Alexet alakítja; Sanaa Lathan, Matt szeretőjének, Ann Merainek a szerepében; és Dean Cain, mint Chris, Ann Merai fenyegetőző férje. Mindhárman kapva kaptak a lehetőségen, hogy Washingtonnal együtt léphetnek fel.
Két színésznőt is keresni, akik Washington partnereit alakítják a filmben, bizony nem kis feladat volt. Olyan színésznőkre volt szükség, akik jelenetről jelenetre pontosan beleillettek a Washington körül megrajzolt képbe, ugyanakkor méltó ellenpontjaként tudtak feltűnni a kihegyezett szituációkban, és hozzá tudtak járulni a film érzékien forró, szexis hangulatának a kialakításához. Mendes és Lathan személyében a filmalkotók megtalálták, amit kerestek.
Mind Sanaa, mind Eva hihetetlenül izgalmas munkatársak. – mondja B'Franklin producer. Mindketten gyönyörűek, fantasztikusan tehetségesek, és a karrierjük határozottan felszálló ágban van. A Denzellel játszott jeleneteikben valósággal sistereg a remek párosításból adódó feszültség.
Carl Franklin is visszhangozza a két női főszereplő dicséretét. Mióta szerepet kaptak az Időzavarban című filmben, mindkét színésznő karrierje szinte meglódult, és arra a kérdésre, vajon a pályájuk alakulása befolyásolta a szerepre való kiválasztásukat, Franklin ezt válaszolja: Én nem próbáltam megjósolni semmiféle változást a pályájukon. Egyszerűen csak arra figyeltem, amit a meghallgatáson láttam. Mindketten felkészülten jöttek és sokkal erőteljesebbek voltak, mint bármelyik másik színész. Azért kapták meg a szerepet, mert ők a legjobbak.
A nők dominálnak ebben a filmben. Én csak úgy mellesleg veszek részt a játékban. – mondja Washington nevetve. Sanaa játssza azt a nőt, akivel viszonyom van, és Eva – akivel a Training Day (Kiképzés) című filmben is együtt játszottam – a feleségemet alakítja, akivel éppen válófélben vagyunk. Mindketten erőteljes színészek és csodálatos alakítást nyújtanak – és, hát igen, szerencsésnek mondhatom magam, hogy két ilyen színésznő a partnerem.
Ami Lathant illeti, őt valósággal felvillanyozta, hogy Washingtonnal dolgozhat, és rendkívül hálás a lehetőségért. Denzel olyan végtelen nagy lelkesedéssel dolgozik." – mondja Lathan. "Mindig teljes szívével vesz részt a munkában, és a partnere is mindig számíthat rá. Tényleg megbecsüli a figurát, akit alakít, sőt az egész sztorit. Belemerül az adott film világába. Denzellel dolgozni annyit jelent, hogy olyan valaki van melletted, aki teljesen beleélte magát a történet képzelt világába, és ez természetesen neked is segít a mélyebb átélésben.
Tényleg meg voltam lepve, amikor elolvastam a forgatókönyvet. – folytatja Lathan. Annyira jó – egy igazi, forrón szexis thriller. – mondja. Lathan nagyon élvezte a saját szerepét is. "Nagy örömmel játszottam Anne Merai szerepét, mert oly sok rétege van a figurának. Valami olyan titokzatosság lengi körül, amit sose sikerül megfejteni. Szexis ez a figura, rendkívül sokszínű és dinamikus.
Az mindig nagyon izgalmas, ha olyan figurát alakít az ember, aki megrémíti. – mondja Lathan. Amikor elolvastam az Időzavarban forgatókönyvét, olyasmit éreztem, hogy Úristen, meg tudom én ezt csinálni? – mondja a színésznő. De hát ez az, amit tennünk kell – az embernek mindig le kell győznie a saját korlátjait, olyat kell vállalnia, amiről nem tudja biztosan, hogy képes-e rá, olyat, amit azelőtt még sose próbált.
Amikor a filmhez fűződő élményeit idézi fel, Lathan egészen a kezdetekig megy vissza, és a meghallgatásról beszél. Rettentően idegtépő volt. – mondja, Ennél nagyobb nyomást semmiféle helyzetben nem érez az ember. Megpróbálsz valamit bizonyítani, hogy téged válasszanak. De a Washingtonnal együtt készített próbafelvétel alkalmával, a stressz ellenére, Lathan úgy érezte, hogy jó kezekben van. Nagyszerű volt. – mondja Lathan. Denzel nagyon érzékenyen reagált a nyomásra, amit ebben a helyzetben éreztem.
Természetesen az egyik első jelenetünket kellett eljátszanunk, ami egy szerelmi jelenet. – mondja Lathan nevetve. Éppen csak megismerkedünk, aztán öt perc múlva már ott is vagyunk egy szerelmi jelenet kellős közepén. Jót nevettünk rajta, és megjegyeztük, hogy Tiszta őrület, hogy mit meg nem tesz az ember, hogy megkeresse a kenyerét!
Lathanról Washington így nyilatkozik: Sanaa nagyon érdekes személyiség, és nagyon okos. Tényleg nagyon kedves lány. Remekül éreztem maga vele. Nagyon kellemes együtt dolgozni vele, nagyon profi – és nagyon tehetséges. Nagyon bonyolult szerepet játszik, és nagyszerűen megoldotta a feladatot.
Lathan rendkívül hálás a lehetőségért, hogy ebben a filmben dolgozhat. Imádom a színészi játékot, – mondja, – és úgy érzem, hogy nagy szerencse és áldás számomra, hogy ilyen nagyszerű színészekkel játszhatok együtt, egy ilyen nagyszerű rendezővel, egy ennyire jó forgatókönyv alapján. Olyan ez nekem, mint egy álom.
Eva Mendesnek az Időzavarban a második közös filmje Washingtonnal, és a tapasztalatai csak megerősítették abban, amit hallomásból már tudott. Denzel annyira nyitott, készséges és izgalmas. – mondja Mendes. Egyetlen nap alatt is rengeteget tanultam tőle. Annyira profi, és oly sok mindenre megtanított, anélkül, hogy ennek a tudatában lett volna. Olyan ez, mintha színiiskolába járnék, csakhogy itt még nekem fizetnek, ahelyett, hogy én fizetnék tandíjat. – mondja nevetve.
Alex szerepére való felkészüléséről Mendes ezt mondja: Végeztem egy kis kutatómunkát. Néhány napon át rendőrök és rendőrnők társaságában lebzseltem. Hamarosan rá kellett azonban jönnie, hogy a női rendőrökről alkotott elképzelései tévesek. Az én elképzelésem szerint a női zsaruk valahogy szigorúak, komolyak, de tévedtem. A női zsaruk ugyanis nagyon nőiesek. Friss felfedezéseit tovább bővítve, Mendes egészen addig a következtetésig jutott, hogy női mivolta még előnyére is válhat egy nyomozónak. Egy kicsit még rá is játszhatsz a dologra. – mondja. Mondjuk, úgy adod elő, hogy Oh, hát én csak egy kislány vagyok, aki szeret kérdezősködni. Ilyen módon több információhoz juthatsz – kevésbé vagy félelmetes az emberek szemében és szívesebben válaszolnak.
Amikor befejezte a kutatómunkát, már képes volt arra, hogy tanulmányozza és felépítse magában az általa alakított figurát. Mendes erről így nyilatkozik: Úgy éreztem, hogy elég, ha egyszerűen csak önmagam vagyok, és azt használom fel, ami azonnal és elsősorban vonzott a figurához: az ambíciói. El akartam felejteni, hogy én egy zsarut próbáljak alakítani, és Alex ambiciózus voltára akartam összpontosítani a figyelmemet. Alex tudja, hogy mit akar, tudja, hogy a végére kell járnia a titoknak, és tudja, hogy a keménymunkának édes lesz a gyümölcse. Javára fog válnia karrierjének, sőt az egész jövőjének.
Mendes sok szempontból magára ismer Alex erős, tántoríthatatlan eltökéltségében. Én a saját életemben nem ismerem a félelmet, és a döntéseimet is így hozom, félelem nélkül. – mondja. Az esetek nagy részében egyáltalán nem érdekel az emberek véleménye. Arra a kérdésre, hogy a saját személyiségéből mit visz bele a figurába, ezt válaszolja: A félelmet nem ismerő bátorságot viszem Alex figurájába, ami együtt jár azzal, hogy lényegében saját magamat adom, amikor azt mondom, Tudod mit? Sajnálom, ha megbántalak, sajnálom, ha úgy érzed, hogy ki vagy rekesztve valamiből, de ilyen vagyok és ez az, amit tenni akarok.
Amikor arról beszélünk, hogy milyen is az, amikor valaki a film világának egyik legtöbbet dicsért, legjobban szeretett színészével dolgozik együtt, Mendes egyetért azzal, hogy egyesek számára ez akár nyomasztó is lehet. Amikor először találkoztak a Training Day (Kiképzés) című filmforgatása előtt, Washington olyan hűvös volt, mint egy jégcsap. – mondja Mendes. És én is megpróbáltam olyan hűvös lenni, mint egy jégcsap. – teszi hozzá nevetve. Ő Denzel. – folytatja Mendes. S ezen kívül semmit nem kell tennie ahhoz, hogy nyomasztólag hasson másra. De persze ezt valaki vagy nyomasztónak találja, vagy éppen ellenkezőleg, nagyszerű, inspiráló kihívásnak érzi. Én történetesen kihívásnak érzem, és teljes izgalomba hoz. Denzel fantasztikus – és az egyáltalában nem baj, hogy egyébként pedig tetőtől talpig imádnivaló.
Mendesről Franklin, a rendező, egyszerűen ennyit mond: Eva bejött, pontosan az volt, amire szükségünk volt, és hozta a formáját. Csodálatos az alakítása a filmben.
Mendes nagyon szeretett együtt dolgozni a rendezővel is. Carl hátradől a székben, és anélkül, hogy bírálna vagy cenzúrázna, hagyja a színészeket, hogy felépítsék a figuráikat. Ez csodálatos volt. Összefoglalva az élményeit, Mendes így fogalmaz: Minden egyes nap újabb kihívás volt… és én egyszerűen imádom a kihívásokat.
Dean Cain játssza Anne Merai férjének, Chrisnek a szerepét, és olyan alakítást nyújt, ami sokak számára talán meglepő lesz. Azt magyarázva, hogy a szerepre miért Caint találták a megfelelő színésznek, B'Franklin kifejti: Dean fej-fej mellett tud haladni Denzellel, nem törpül el mellette, méltó ellenfél. Dean olyan nagy, és erős, és eltökélt, mint Denzel. Azt hiszem, ez érdekes, újszerű szerep a számára. Azt hiszem, a nézők számára is új megvilágításba kerül.
Carl Franklin egyetért, és kijelenti, hogy a meghallgatáson nyújtott erőteljes alakítása szerezte meg Cain számára a szerepet. Dean azt hozta magával a meghallgatásra, amire vártunk. – mondja Franklin. A filmben, azt hiszem, látni lehet az általa megformált alakban egy olyasféle sarkosságot, aminek a létezését eddig sokan nem vették észre. Nagyon izgalmas a filmbéli alakítását figyelni.
Cain nagyon élvezte, hogy a sztori a várakozó feszültség és a szórakoztató látvány remek keveréke. Engem teljesen átvert a forgatókönyv, amikor először olvastam. – mondja. Fogalmam se volt, hogy miről is van szó. Valósággal faltam az oldalakat. Tudni akartam, hogy mi történik legközelebb és ki mit lép. Caint elbűvölte, ahogy a forgatókönyvíró megoldotta a film sok-sok bonyodalmát. Vannak bizonyos csavarok és fordulatok már a sztori elején, amikor azt gondoltam, Hűha! No ezzel mi lesz?, de minden ilyen szál vezet valahová, minden nyitott kérdésre választ kapunk. Ez olyan sűrűszövésű mese, amiben nem lehet lyukat találni.
Cain, aki már korábbról ismerte Franklin rendezői munkásságát, már akkor tudta, hogy ő az igazi rendező ehhez a filmhez, amikor még nem is tudta, hogy majd játszik a filmben. Franklin annyira ismeri ezt a műfajt. – mondja Cain. Már akkor tudtam, hogy ez nagyszerű film lesz, amikor még el sem készült.
Cain emellett úgy érezte, hogy ő maga is nagyon érti a figurát, akit alakít. Chris valamikor rögbi-sztár volt, de már visszavonult. Nagy játékos volt az egyetemi évek alatt, majd a Nemzeti Liga országos bajnokságán is játszott. – mondja Cain. Ez olyan világ, amit én is nagyon jól ismerek. Ez fantasztikus érzés, óriási dicsőség övezi az embert, állandóan ott van a rivaldafényben; amikor csúcson vagy, akkor olyan, mintha rock-sztár lennél. De ez nagyon rövid, nagyon véges karrier, és pontosan ez történt Chris-szel is. Már nem ő A Nagymenő, nem ő az ünnepelt kedvenc. Sok embert láttam összeroppanni és elégni a Nemzeti Ligában. Chris is valahol itt tart a filmben. Ingerült és haragos, tele van tehetetlen dühvel.
A szerepformálásban nagyon fontos, hogy az ember ismerje a figurát, akit alakít, és tudja, hogy honnan jön, mi tetté ilyenné a figurát. – folytatja Cain. Sok, Chris-hez hasonló embert ismerek. Nagyon más alak ez, mint azok a figurák, akiket korábban alakítottam, és nagyon különbözik tőlem is – sok szempontból viszont hasonló. Úgy éreztem, hogy nekem való a szerep. Úgy éreztem, hogy jól teszem, hogy részt veszek benne.
A filmben van Cainnek és Washingtonnak egy különösen feszült, rendkívüli intenzitású párbeszéde a bárban, és ez a film alkotóinak az egyik kedvenc jelenete. Két színészt figyelhetünk, amint éppen kimagyarázzák a kettőjük dolgát, azt látjuk, amiben a legjobbak: a színészi játékot. A végeredmény egy hihetetlenül erőteljes hatás, egy drámai jelenet, amit ugyanakkor élvezet figyelni. – mondja Franklin. B'Franklin ehhez csak egyszerűen annyit tesz hozzá: Denzel és Dean egyaránt ráérzett a dologra, és a jelenet remek.
Sokféleképpen beszéltünk erről a jelenetről. – mondja Cain. Számomra ez olyan volt, mint két oroszlán, mindegyik lenéz a másikra, a küzdelem tétje a büszkeségük, az önbecsülésük és a férfiasságuk. Folyik egy párbeszéd, ahol mindketten pontosan tudjuk, hogy miről beszélünk, csak éppen más szavakkal mondjuk ki, amire tényleg gondolunk. Vannak bizonyos határok, amelyeket férfiak nem lépnek át — és a mi figuráink most ennek a határnak az átlépéséről beszélnek, anélkül, hogy ténylegesen kimondanák. Az életben ritkán találkozunk olyan emberekkel, akik vannak annyira okosak és intelligensek, hogy ilyen módon is meg tudják fogalmazni a mondanivalójukat. De ez a jelenet, a számomra, a két figura konfliktusának az esszenciája. Remekül megírt szöveg – ragyogó párbeszéd.
Cain meglehetősen otthon érezte magát ebben a drámai feszültségű légkörben, különösen olyan felkészültségű partner társaságában, mint Washington. "Denzel annyira jó és ez nekem is annyira megkönnyítette a dolgot. Ha olyan partnerrel dolgozol, aki tényleg tudja, hogy mit csinál, azt azonnal lehet tudni, azt azonnal érzi az ember. Ez valahogy biztonságérzetet ad. Egy Denzel-lel közös jelenetnél tudod, hogy jó kezekben vagy. – mondja Cain. Jól éreztük magunkat, ugyanakkor fenemód kreatív is volt.
Az se baj, ha erőskezű a rendező. – folytatja Cain. Nehéz dolog magunkat megítélni munkaközben, de Carl mindig ott volt, végig. Carl tényleg nagyvonalú, mondhatnám nagylelkű a színészeivel szemben. Tényleg tudni akarja, hogy mi a véleményed erről vagy arról, és így aztán nyugodtan ki merünk próbálni bizonyos dolgokat. Egy olyan film esetében, mint az Időzavarban, ő aztán összerakja ezeket a darabkákat, s végül úgy mond el egy bonyolult és jól megkevert sztorit, hogy a darabokból összeáll a teljes, összefüggő és érthető mozaik-kép. Ez az, amihez Carl-nak különösen nagy érzéke van. Vannak apró dolgok, amit meg kell tennünk, mert úgy akarja, és néha nem egészen értjük, hogy miért, de a végén mindig kiderül, hogy mi volt az értelme. Ebben rejlik a zsenialitása, azt hiszem.
Még mielőtt elkezdték a forgatást, Franklin, mint rendező, arra kérte a színészeket, hogy üljenek le, és beszéljék meg együtt az egyes figurák jellemét. Franklin, aki színész is volt, ismeri ezt a folyamatot.
Carl tényleg a színészek rendezője. – mondja Lathan. Nagyszerű rendező, aki tényleg világosan megérteti az emberrel, hogy mit kell tennie. Nagyon szerettem a próbákat Denzellel és Carllal, mert mindketten tényleg szeretik ezt a folyamatot. Részben ez adja a próbák jó hangulatát. Rettentő jól szórakoztunk azon is, hogy kitaláljuk az egyes figurák történetét.
Mendes is nagyon élvezte a próbákat. Carl egy valóban kellemes, nyitott légkört teremtett a számunkra. – mondja a színésznő. A próbák igazi örömet szereztek. Ez abból fakadt, hogy nem éreztük a nyomást, hogy most a lehető legjobb alakítást kell nyújtanunk. Annyi volt, hogy odamentünk, és kutattuk a figura jellemét. Kísérletezhettünk, és ebben addig mehettünk el, ameddig akartunk.
Dean Cain hozzáteszi: Nem volt más a szobában, csak Carl, Denzel, Sanaa, Eva és én. Az általunk megformált figurák múltjáról beszélgettünk. Hogy jobban megvilágítsák nekünk a lényeget, Denzel és Carl kiemelt egy-egy részletet, és – hát mit mondjak – így tényleg összeállt a fejünkben a sztori.

A HELY VÉGZETE (avagy: VÉGZETES HELYSZÍN)
Habár a forgatókönyv eredetileg valahova, az észak-keleti országrészbe helyezte a sztorit, mire a Franklin házaspár bekapcsolódott a projektbe, a helyszínből Florida lett. Mivel a film cselekménye egy nagyváros árnyékában lévő kisvárosban játszódik, a film alkotóinak olyan hiteles helyszínt kellett találniuk Banyan Key megjelenítésére, ahol hihető, hogy az emberek még a középiskolából ismerik egymást, hogy Matt, a rendőrfőnök, aki tiszteletet parancsoló személyiség, ennek ellenére fenn tudta tartani a közösséggel való személyes kapcsolatait. Egy erre megfelelő, kevésbé fejlett környéket találni Floridában fárasztóbb aprómunkának bizonyult, mint azt a filmalkotók gondolták volna.
Az egész államot bejártuk, mielőtt a Banyan Key helyszín megjelenítésére a Boca Grande és Cortez környéki térség mellett döntöttünk volna. – mondja B'Franklin. A többi helyszín vagy túl kicsi volt, vagy túl fejlett, úgyhogy az Öböl partján lévő területeken kellett keresgélnünk; Florida nyugati partján még több az érintetlen terület. A film nagyvárosi jeleneteihez a filmalkotók Miami pasztellszínekkel jellemezhető, floridai hangulatú városközpontját választották.
Franklin örült a floridai helyszíneknek. Miamit különösen szeretem. – mondja a rendező. A hőség, a színek, a sokféle, különböző kultúrát ötvöző társadalom – mindez olyan különleges zamatot adnak Miaminak, amit máshol nem találni. Ez segít a film egyéni hangulatának megteremtésében.
Habár Florida tökéletes háttérként szolgált, egy dolog mégis nagyon megnehezítette a forgatást. Mikor Carl azt mondta, hogy Floridában akarja forgatni a filmet, – meséli Washington, én annyit mondtam Remek. Azt azonban a rendező elfelejtette megemlíteni, hogy júliusban akar forgatni. Volt néhány tényleg kemény hónapunk Floridában. – folytatja Washington. Júniusban és júliusban őrült meleg van, és akkor még finoman fogalmaztam.
A szörnyű hőség végül egész jó hatással volt a filmre. Ebben, az egymás kölcsönös rászedéséről és gyilkosságról szóló, fojtogatóan fülledt hangulatú sztoriban a hőség valósággal külön szereplő lett, és segített a színészeknek magas hőfokú alakítások megteremtésében.
Amikor efféle intenzív hőséget kell elviselni, – mondja B'Franklin, – akkor a hőség és a mindent körülölelő, fojtogatóan párás levegő óhatatlanul szinte beleivódik a filmbe is.
Ez tényleg hatással volt az alakításomra. – mondja Washington. "Fullasztó volt a hőség, különösen a kamerák előtt, ahol még tíz fényszóró is ontotta rád a meleget. De ez jó volt. Ezt én felhasználtam. – Nevetve teszi hozzá: Nem is volt más választásom.
Lathan egyetért. Hát azt biztos nem kellett eljátszani, hogy hőség van. Nagyobb hőség volt, mint amit eddig bárhol tapasztaltam. De ez valami külön elemét képezte az egésznek. Határozottan hozzátett, javára szolgált az alakításomnak. A hőségtől egyszerűen ordítani szeretnél.
Cain hozzáteszi: Az ilyen környezet tényleg segíti a színészi munkát. Ragadós hőség, izzasztó forróság – az ember valahogy másképp érzi magát, és ez segít, hogy mindent kicsit másképp is érzékeljen. A ruha másképp áll rajtad. A hajad másképp tapad a homlokodra. Minden valahogy más lesz. Florida kifejezetten szexis – a tökéletes helyszín ehhez a filmhez.
A színészek közül nem mindenki találta rémesnek a hőséget. Én IMÁDOM a hőséget. – mondja a Miami születésű, Los Angeles-ben nevelkedett Mendes."Ez talán evidensnek tűnik, de a hőségnek tényleg van valamilyen szexis hangulata. Néhány hét Floridában, és én már legszívesebben minden ruhát ledobnék magamról. Az ember annyira csupasz szeretne lenni, amennyire csak lehetséges, és ebben van valami felszabadító érzés. És ez pontosan az, amire egy színész vágyik. Az éghajlat befolyásolja a hozzáállásodat, a viselkedésedet. Ez nagyszerű.
Mindent egybevetve, B'Franklin megállapítja, hogy a film feszes tempója, gyorsan pergő ritmusa rendkívüli kihívás volt a forgatás szempontjából, de a színészek és Carl is felvették a kesztyűt, felnőttek a kihíváshoz. A film tényleg állandó feszültségben tartja a nézőt, aki egy percre se tud kényelmesen hátradőlni, és pontosan ezt akartuk. Sok minden történik egyszerre. Mikor kijössz a moziból, levegő után kapkodsz, és kimerültnek érzed magad. Tökéletes filmélmény, ezt várjuk a mozitól. – mondja nevetve.

CARL FRANKLIN (Rendező) már díjat nyert filmalkotó, aki játékfilm-rendezői pályáját Roger Norman Concorde Films nevű cégénél kezdte. Első filmje, a Punk, elnyerte az Amerikai Film Intézet díját, ennek nyomán kapta a megbízást a One False Move (Egy Rossz Lépés) című film rendezésére. Óriási sikerrel debütált: a Bill Paxton, Cynda Williams és Billy Bob Thornton főszereplésével készült filmet az 1992-es év tíz legjobb filmje között tartják nyilván. Emellett több díjat is nyert (a Los Angeles-i Filmkritikusok Új Generáció díja, Az MTV díja Legjobb Pályakezdő Filmalkotó kategóriában, IFP Spirit Award Legjobb Rendező kategóriában).
Franklin következő játékfilmje volt a Devil in a Blue Dress (Kék Ördög) Denzel Washington, Don Cheadle és Jennifer Beals főszereplésével. Ezután a One True Thing (Életem értelme) című filmet rendezte, Meryl Streep, William Hurt és Renee Zellweger főszereplésével. Legújabb filmje a High Crimes (Tiszta ügy), Morgan Freeman és Ashley Judd főszereplésével. Franklin rendezte az HBO Laurel Avenue című népszerű mini-sorozatát.
Franklin a Berkeley Egyetemen történelmet és színművészetet tanult, majd színészi pályára lépett. Rendezésből az Amerikai Film Intézetnél szerzett diplomát, ahol 1996-ban a Franklin J. Schaffner Award díjjal is kitüntették. Ma már tanára az Intézetnek.

GRAEME REVELL (Zene), aki egykor rock-együttest alapított három páciensével egy Sydney elmegyógyintézetben, 1984-ben méltónak bizonyult arra, hogy az Elektra és a WEA lemez-szerződést kössön vele. 1985-ben a világot járta, és a rovarok hangjairól készített hangfelvételeket. Ezeket kombinálta és manipulálta, és ezzel létrehozta az ú.n. "Micromusic"-ot, a digitális hangképzés birodalmában teljesen újnak számító zenei kifejezési módot.
Komponálás iránti érdeklődésének folytatásaként lemeze jelent meg, amelyen Adolf Wolfli műveit interpretálta, aki szerinte az első olyan "piktoriális", azaz "festői hatású" zeneszerző, akinek a zenéje nyitott többféle interpretáció számára is.
1987-ben egy "Zene Lehetetlen Filmekhez" című projekttel lepte meg a világot. A lemez egyik száma első filmzenéjének (Dead Calm /Halálos nyugalom) is fő motívuma lett. A korábban soha együtt nem használt zenei elemek kombinációja, köztük a saját rémült zihálásának a hangja, olyan elismerést aratott, hogy 1989-ben neki ítélték az Oscar díj ausztrál megfelelőjét Legjobb Filmzene kategóriában.
Revell, aki eddig 70 játékfilmet, számos mini-sorozatot és egy nagysikerű-sorozatot jegyez, olyan tehetséges filmalkotókkal dolgozott együtt, mint Curtis Hanson, John Woo, Roberrt Rodriguez, Edward Zwick, Wim Wenders, Carl Franklin, Michael Mann, Philip Noyce, David Twohy, Michael Gondry és Ronny Yu.