Hullámvasút

koncertthe unbending trees

The Unbending Trees koncert a Zenetudományi Intézetben

Az itthoni rajongóikat fellépéssekkel nem túl gyakran kényeztető The Unbending Trees karácsonyi ajándékként koncertre invitált minket december 19-ére. Magasságok és mélységek a hazai zenei élet egyik legkiválóbb csapatától.

A The Undending Trees igazi színfolt a hazai zenei palettán, a Havasi Balázs és Hajós Kristóf nevével fémjelzett csapat csodálatos melankólikus muzsikája idehaza teljesen egyedülálló. A zenekar életét jelentős sajtóérdeklődés kíséri itthon ugyanúgy, mint külföldön. Igazi büszkeség, hogy a legfontosabb brit zenekritikusok egyike exkluzív interjút készített a The Times számára a fiúkkal, akik már két rádiós koncertet is adtak a BBC-nek. A The Unbending Trees bemutatkozó lemeze, a Chemically Happy (Is the New Sad) túlzás nélkül állítható, hogy a tavalyi év egyik legjobb – ha nem a legjobb – magyar kiadványa volt. A mostani koncerten ezen album anyaga mellett számos új dallal is megismerkedhettünk, többek között elsőként hallhatta a közönség a Winchester Geese című hárfára és énekre íródott nótát.

A hatalmas hóviharnak köszönhetően igen családias légkörben indult a szakmai közönségnek tartott koncert, melyet a zenekar közvetlenül a nagyközönségnek szánt fellépése előtt adott a Budai Vár egyik legszebb palotájában, a Zenetudományi Intézet 95 fős előadótermében. Lassan szívárogtak be a megkésett vendégek, szerencsére ez nem tartotta vissza a bandát, hogy beleadjon apait-anyait. Már az első hangok különös atmosztférát teremtettek, Havasi Balázs fantasztikusan impulzív zongorajátéka egymagában elvitte volna a hátán az egész koncertet. Nem volt azonban egyedül a színpadon, ebből akadt is némi probléma, a fiúk néha nemes egyszerűséggel ritmikailag elcsúsztak – meglepő malőr. Elég jól szóltak a hangszerek, bár a hangosítás hiányosságaira minduntalan emlékeztetett a számok között a hangszórókból kellemetlenül előtérbe tolakozó alapzaj.

A koncerten számos vendég szerepelt. Hajós Kristóf a zenekaron belül szinte már családtagnak számító Bocskor Bíborkával az eredetileg Tracey Thornnal előadott Overture mellett az új, Invisible című közös dalukat is elénekelte. Személyes kedvencem, az Overture egyáltalán nem működött Bíborkával – az énekesnő egyébként rendkívül izgalmas hangszíne egyszerűen nem passzol Kristóféhoz. A többi vendég sem dobott fel – Lina Chilra portugál énekesnő – egyébként lenyűgöző – capella fado előadása teljesen gyökértelenül állt a koncert közepén, nem nagyon tudtuk hova tenni. A koncert mélypontja egyértelműen Ponikló Imre megjelenésével érkezett el, a Fel a fejjel, Kristóf című dal kínos perceket szerzett, melyekért a Kristóffal közösen előadott Pulp nóta sem engesztelt ki.

Szerencsére akadt még néhány csemege, volt még néhány pörgősebb rész. A Szívnagyobbodás – mely sokkal jobban él angol szöveggel – adott végre egy kis teret Gábor Andornak a dobok mögött és Honyecz Ferencnek a basszusgitáron. Többször kellene a fiúknak elengedni a lovakat, az összahang varázsa megérinti a nézőt. A You Are A Lover – melyet nemsokára Tracey Thorn lemezén is hallhatunk majd – folytatása zárta a dalcsokrot, melynek vége számomra az új lemezre való várakozás kezdete…