Kurt Wimmer botrányos forgatókönyve két lábbal tipor Kathryn Bigelow kultklasszikusán. A Holtpont bámulatos képei ellenére is szemérmetlenül vacak lett.

Miért készülnek remake-ek? Egy örökérvényű történet új köntösben, modernebb technológiával, korszerűbb dramaturgiával sokat adhat a mozirajongóknak. Sydney Pollack képes volt még Humphrey Bogart és Audrey Hepburn ellenére is hozzátenni Sabrina történetéhez, Pete Travis pedig a Dredd formájában végre a képregényhez méltó adaptációt készített. A kilencvenes éveket nyitó, már-már kultikus Holtpont újraforgatásának létjogosultságát egyértelműen a világ extremizálódása adta: ahogy a technika is egyre különlegesebb trükkök leforgatását teszi lehetővé, az extrém sportolók is egyre szédítőbb kunsztokat csinálnak, amit bizony érdemes – pláne 3D-ben – megörökíteni. A látvánnyal nem hogy nincs baj, de valóban káprázatos az új Holtpont esetében. A gond tehát nem a külcsínnyel – a vállalhatatlan belbeccsel van.

maxresdefault-1Az azóta is számtalanszor bizonyító Kathryn Bigelow 1991-es bromance-sza remek krimi, amit nem egyszer hivatkoztak az őt követők. Különösen emlékezetes, ahogy a Vaskabátok megidézi Keanu Reeves ikonikus levegőbe lövését, és nehéz nem észrevennünk, hogy a Halálos iramban zsaru-csirkefogó párosa erősen emlékeztet Utah (Keanu Reeves) és Bodhi (Patrick Swayze) kettősére. A ’91-es változat szépségét a két férfi kapcsolatának alakulása adja, ez az, ami tökéletesen elvész Ericson Core verziójában. A Legyőzhetetlent is direktorként jegyző Core alapvetően operatőr – látszik is ez a végeredményen, ami csak úgy tobzódik a szépséges képekben. A film gyengeségeiért elsősorban nem is ő felel, a bűnöket főleg Kurt Wimmer követte el, aki nem először tipor két lábbal egy korábbi klasszikuson: az igencsak sekélyes Az emlékmás is az ő forgatókönyvével bukott.

A cikk folytatása ITT!