-Mért oszlattad fel a Puzzle zenekart?

-A Puzzlenek elég hányatatott sorsa volt. Frankón indult, és amikor megnyertük a Sztárcsinálót 2000-ben, rock kategóriában, akkor kaptunk egy lemezszerződést is, amiből aztán nem lett lemez 2003-ig, és ez kicsit idegőrlő volt. A Belga is onnan indult. Szóval nekünk is összejöhetett volna ez, ha minden jól megy. Kicsit koncertezgettünk a Kispál és a borzzal, aztán mi már nagyon ki akartunk menni külföldre. Ki is mentünk Londonba, amikor csatlakoztunk az Unióhoz, pontosabban: egy héttel a csatlakozás után.
Londonban is sikerült elérni a lemezszerződésig, és ott rögtön ezután meg is jelent a lemezünk. Aztán hirtelen beállt az egész dolog és nem tudtunk egyről a kettőre jutni. A legtöbb zenekarral játszottunk, akiket gyerekkorunkban szerettünk – Charlatans, Kula Shaker… Olyan emberekkel lettünk jóban, akikkel azelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy találkozunk.
A lemez megjelenése után sokan mondták, hogy ebből nem lesz semmi. Akkor már jóban voltunk Alan McGee-vel, aki az Oasis menedzsere volt – ő mindig mondogatta, hogy egy ‘Eastern European Genious’ a Puzzle – és csak azért nem lesz ebből az egészből semmi, merthogy az angolok sznobok….
A Radiohead menedzsere ezt úgy fogalmazta meg, hogy ők az új Beatlest várják, aminek szükségszerűen angolnak kell lennie. „Menjetek Amerikába, ott nyitottabb a piac, de itt nem. Vagy azt lehet még csinálni, hogy felvesztek egy angol énekest, hogy meglegyen az arculat – de hát akkor ez már nem az a zenekar lenne, mert te vagy a lényeg.” Mindig azt mondta, hogy olyan vagyok, mint Eric Clapton fiatalon, de máshogy szerinte nincs esélyünk.
Én meg gondoltam ‘hülye vagy, majd meglátod milyen fasza lesz minden, hogy befutunk, aztán csak nézel, mint a bagoly’. Végül is neki lett igaza persze.

Eltelt három év és nagyon jó helyeken játszottunk, nagyon jó zenekarokkal – eljöhettünk volna velük európai turnéra. A benzint kellett volna fizetni meg az autót, amivel mentünk volna, és a szállást. Csak hát erre nem volt pénzünk, úgyhogy ezért nem lett semmi az egészből.
Jó lett volna, és akkor másképp beszélnék a Puzzle-ról. Akkor lehet, hogy kint lennénk még mindig Londonban. Nagyon szerettem kint lenni, most is mindig vágyódom ki, de azért az otthonom Magyarország. Később mindéképp haza akartunk volna jönni. Mindig arra vágytam, hogy itthon, Badacsonyban legyen egy kis házam, szőlőm, nézem a Balatont és nagyon rendben lesz. Csak így sajnos még nem tudok szőlőt venni, meg kis házat a Balatonon, de majd!
Tavalyelőtt már mindenki itthon volt a zenekarból, és akkor úgy gondoltuk érdemes megpróbálni újra – a rádió játszotta egy-két számunkat is. De aztán ennél több nem történt. Úgyhogy idén feloszlattam a Puzzle-t.

-Amikor hazajöttetek Londonból, átírtátok a szövegeket magyarra…

Igen… mondj egy olyan zenekart Magyarországon, amelyik angolul énekel és sikeres itthon! Ezzel nem tudsz mit csinálni, és én ezt valahol nem is bánom. Azt gondolom, hogy az általam ismert nyelvek közül a magyarral lehet a legárnyaltabban beszélni – a legnagyobb a szókészlete miatt. Viszont azt nem tartom jónak, hogy ez popzenében úgy nyilvánul meg itthon, hogy csak magyarul van értelme zenélni. Félre ne értsd, örülök, hogy magyarul szólnak a dalok Magyarországon, de azt gondolom, hogy ez egy üzlet, és soha nem fognak ránk a nemzetközi piacon fölfigyelni, ha magyarul énekelünk, kivéve a folk zenében.

-Közben pedig új feladataid is születtek. Milyen volt Andor kilépése után a Zagarban átvenned a gitározást?

Nagyon nehéz volt. Ez szerintem egy tök más hangzású zenekar így. Illetve nyilván nem tökmás, de más a felállás. Andor témái, a gitározása, mind olyan dolog, amit én nem tudok. Én teljesen más vagyok. Andor a jazzből jön, nekem meg épp a jazz az, ami abszolút kiesett. Ezért is áll távol tőlem az ő világa. Andor számomra egy nem helyettesíthető ember, mert mindig is őt tartottam a legjobb gitárosnak azok közül, akiket személyesen is ismertem. Én próbálom a saját dolgaimat és világomat belevinni ebbe az egészbe, mert az őszinteség nagyon fontos. Ha az Andort akarnám koppintani, akkor úgysem sikerülne. Lehet, hogy így más lesz, de ha őszinte, akkor ugyanolyan jó lesz.

-Hogy jött a képbe a We Are Rockstars?

Na, ez egy érdekes sztori. Még volt a Puzzle, amikor elindult az egész. Megmondom őszintén, hogy én nem vagyok alapító tag. Az egész úgy kezdődött, hogy Tamás volt a gitáros (Nemjuci, Dictator & Hussar, ex-Puzzle) és Kovács Csabi a dobos, Sivó Dani a szintis, és az akkori Puzzle-menedzser (Urbán Dani – Dictator) volt a basszusos. Ők kerestek meg, hogy az énekkel segítsek. Viszonylag jók is lettek a számok, aztán mondták, hogy csináljunk egy jó zenekart. És akkor csináltunk egy jó zenekart.

Azt mondtam, hogy a hülyeségben benne vagyok mindig. Ez sem volt más. Később elmaradtak emberek, mint például az előbb említett Dictator, meg a Sivó Dani. Utána hárman csináltuk egy darabig, de kezdett elszállni valahogy a jóérzés belőle. Egy év múlva jött Pityu – aki valójában a Kovács Csaba, csak én Bunyós Pityunak hívom -, és ő kérdezte, hogy akarunk-e valamit, vagy nem?! Mondtam, hogy akarhatunk, csak előbb szerezzünk egy billentyűst. Szereztünk is billentyűst, akit egyébként úgy hívnak, hogy Szijártó Tamás. Aztán hirtelen olyan jól összejött az egész, hogy mára kész lett egy lemez. Szórtuk a számokat, és még azóta is. Jó, hogy van négy egyenrangú ember, akik zeneileg teljesen megértik egymást: slágereket akarunk írni, ami, szerintem sikerül is. Itt akármit lehet csinálni, mindenki bolond lehet, és persze azok is vagyunk.

-Mikor jelenik meg az új lemez?

Már kész van, csak most mindenki a Balaton-parton sütteti a hasát vagy sörözik valahol, úgyhogy majd akkor jövünk ki vele, amikor az ilyen dolgok nagyobb figyelmet kapnak.
Az album címét még nem döntöttük el, mert vagy az lesz, hogy ‘Let it Beat’, ami a rádiós műsoromnak is a címe (ez egyébként azért van, mert mikor a Norbi megkért, hogy találjak ki valami jó nevet a műsornak, akkor írtam éppen ezt a számot), vagy pedig az, hogy ‘Gratest Hits’, amit én nagyon támogatok, mert tényleg pofátlan világslágerek lesznek rajta. Beatles, Depeche Mode, Primal Scream, Killers, Doors irány.

-Mesélj egy kicsit a Stockholm Syndrome Radiós műsorodról!

Az egy vicces történet. Kicsit korábbról kell kezdeni. A Radio Cafén volt egy műsor Stockholm Syndrome címmel, amit két angol pasi csinált, és oda párszor meghívtak, miután visszaköltöztünk Londonból. Ez egy angol nyelvű műsor volt, dumáltunk, hülyéskedtünk, de nagyon jó volt.
És aztán idén – vagy lehet, hogy tavaly volt már – megkeresett egy srác, akit Almási Norbertnek hívnak, hogy ő a Stockholm Syndrome Radiótól van, és hogy vezetnék-e műsort. Én meg visszaírtam, hogy persze, ismerem, és nagyon szívesen. Tökre örült, meg én is. De akkor még nem tudtam, hogy ők nem azok, akikre én gondolok. Találkoztunk, elkezdtünk róla beszélni, és kiderült, hogy nem tudtam mire mondtam igent. Aztán mondtam neki, hogy meséljen akkor, mert így a félreértés miatt látatlanban nem tudok mit mondani. Megadta a linket a rádióhoz és kiderült, hogy ez egy nagyon jó indie rádió, amit az SXSW fesztiválon beválasztottak a világ első 10 legjobb indie rádiója közé. És tényleg azért, mert olyan jó. A Norbinak nagyon jó ízlése van és naprakész, nincs 3 hónapnál régebbi dal, amit játszik. Láttam, hogy komolyan gondolja, ő meg mondta, hogy nagyon szeretné, ha elvállalnám ezt a műsorvezetői állást, mert hiteles figurákat keres műsorvezetőknek. Én meg mondtam, örülök, hogy hiteles figurának tart.
Egyébként én egy kulturális missziónak tartom ezt az egészet. Mindig is ezért csináltam a Puzzle-t is, a We Are Rockstars-t is, meg van egy-két zenekar, akiknek a “producere” vagyok. Ilyen például a Carbovaris zenekar, akiket imádok. Fiatal 17-18 évesekből álló zenekar – velük is ez a cél: visszahozni, ami elveszett. Elektronikus zenében jók vagyunk, de ez az indie rock valahogy eltűnt a felszínről. Gitárpopból valahogy nem hallani jókat a médiában, pedig én nagyon sok jó zenekarral találkoztam a rádióban, de ezek a zenekarok úgy léteznek, hogy az emberek 99, 9%-a nem hallott róluk és ez bosszantó.
Sajnos a rádióműsorom archívuma még nincs kész, de a nyáron meglesz, és akkor vissza lehet hallgatni a műsorokat, amelyek mindegyikében egy fiatal zenekar mutatkozik be dalaival, és általában két élő, akusztikus számukat is lejátszák a műsor végén.
Nem gondoltam amúgy, hogy valaha a szakmámban fogok dolgozni, merthogy kommunikációt végeztem. Ezért is vállaltam nagyon szívesen és nagy lelkesedéssel.

-Jó az online zeneletöltés lehetősége a zenekaroknak?

Na, épp ilyesmiből írtam a diplomamunkám, de ott sem tudtam eldönteni, hogy ez pozitív vagy negatív. Pozitív azoknak a zenekaroknak, akik már befutottak. Mert szinte nulla promócióival, csak azzal, hogy kiírod, hogy letölthető az új lemez, és annyit adsz kérsz amennyit akarsz – lásd Radiohead – ott hatalmas összegekhez jutnak, mert nincs mögöttük lehúzó kiadó. Mellesleg te is tudod, hogy minden pennyt, amit adsz, a Radiohead kapja. Ezeknek a zenekaroknak jó, de mi van azokkal a zenekarokkal, akiket még az égvilágon senki sem ismer? Akiknek még nincsen neve, azoknak ez egy kemény dió, ha nem karolja fel őket egy nagy kiadó. Húszból tizenhét ismert zenekar nagy kiadónál van a mai napig, mert jelenleg csak a nagy kiadóknak van meg a promócióhoz szükséges infrastruktúrája. Aztán majd egyszer ez is meg fog változni, mert a kiadók előbb-utóbb befulladnak – lásd az angol EMI. A zene szempontjából ez jó lehet, mert a zene színesebb lesz, hisz nem lesz kiadó, aki megmondja, hogy milyen zenét kell játszaniuk. Viszont ilyen helyi jellegű dolgok lesznek csak, mint az ’50-es években plusz az internet. De ma már a zenével nem lehet forradalmat csinálni, mint ’68-ban. Pedig egy igazi zenei forradalmat csinálni nagyon jó lenne.
Magyarországon nincsenek egyelőre legális letöltő oldalak, mert amik vannak, azokon nincsenek rajta azok a zenék, amiket én szeretek például. Egyre kevesebb a lemezbolt is, úgyhogy mi is azon vagyunk, hogy ingyen rakjuk fel majd a We are Rockstars lemezt is, hogy ne kelljen illegálisan letölteni. Pénz úgysincs belőle, akkor meg inkább beszéljenek rólunk és hallgassanak minket.