Rohan az idő. Egyik kedvenc zenekarunk 15 éves lett a napokban és ezt egy hatalmas, majdnem- Park-szezonzáró, elképesztő hangulatú koncerttel ünnepeltük meg majd’ 5 ezren, szeptember 25-én.
És még az időjárás is majdnem kegyes volt a közönséghez, hiszen a koncert két órája alatt szinte alig esett. Talán csak a végén, de akkor már senkit nem érdekelt, sőt állítom, a többség észre sem vette.
Persze, hogy a tizenöt év alatt egyetlen koncertet kezd a zenekar pontosan, azt, amelyikről elkésünk. Kárpótlásul, már a villamoson megy a party, ez az egyik legjobb dolog a Parkban (meg a Szigeten), a buli-BKV! Persze az egész vagon ki van akadva, már megy az első (vagy ki tudja hányadik) szám. Futunk át a piroson, be egészen a második sorig, ahol azt tapasztaltuk, hogy tényleg rengeteg szeretet áradt a közönség soraiból a színpad felé, mindenkiből az sugárzik, hogy de jó, hogy itt vagy és jól vagy!
Ebben a cuki hangulatban a koncert aztán rendben lemegy, píszláv, folyton és sosem hallott számok, de sajnos azokat a húrokat már nem képes megpendíteni, amiket régen. Bár valljuk meg, ez lehet, hogy nem a zenekar hiányossága, ők tényleg beleadnak mindent. Az utolsó, nagy összeborulós, katarzis szám (mely a helyszínen nem tűnt annyira hamisnak, mint a felvételeken) ott és akkor nagyon hatott, főleg Frenk és az ő Showgirl mozdulatai. Neki ez nagyon megy. A jamboree csúcsán aztán eldurrantak a tűzijátékok is hál istennek, bár tudnánk azt feledni. De elképesztően édesek voltak, már-már szívfacsaróan meghatódottak. Extázis, na. A közönség zokog, a zenekar is. Taps, függöny. Köszönjük!
Hozzászólások