Az első, szó szerint értelmezett általános videojáték adaptáció összességében és részleteiben is megállja a helyét filmként. Ami sokkal viccesebb, hogy kvázi játékként is.

Elég jó azonosulási pontot ad a Hardcore Henry: csak a főszereplő szemszögéből látjuk az eseményeket. Láthattunk persze már részben ilyet filmen (Enter the Void, Szkafander és pillangó), de most a főhős testéből jellemzően csak a keze látszik, abban szinte mindig fegyverrel. Ez a beállítás pedig elsősorban a videójátékokból ismerős, az ilyen típusút First Person Shooterként, rövidítve FPS-ként emlegetik. Nem ez az egyetlen kapcsolódási pont a két terület között, sőt összességében a Hardcore Henryt sokkal jobban lehet a videójátékok elemzési rendszere szerint értékelni.

Hogyan jutottunk el idáig? Egyrészt a két felület a számítástechnikai forradalom óta folyamatosan közeledik egymáshoz, a később megszületett iparág rengeteg eszközt – kiemelten operatőri és vágási elemeket – vett át a filmművészetből. Az Assasin’s Creed a 300 lassításokat felgyorsításokkal váltogató jellegzetességét emelte be a harcokba, a Mass Effect pedig a grandiózus sci-fik látványvilágát idézte meg videóbetétjeivel. A hatás természetesen kölcsönös, a Final Fantasy című film például mozik közül elsőként a történet mellett az eredeti játék teljes arculatát átvette – az eredmény viszont méretes kudarc volt, így ez az irány a születése pillanatában meghalt.

Hardcore HenryMás szempontból a filmrögzítési eszközök elterjedése generálta a két terület összefonódását. Ahogy egyre több ember birtokába egyre jobb kamerák kerültek, úgy vált mind több alkotó számára lehetővé, hogy filmet készítsen. Tavaly nagyot szólt a teljes egészében iPhone-ra forgatott Tangerine, most elkészült az első mozi, amit csak GoPro kamerával vettek. Ez a demokratizálódás keltette életre az egész found footage műfajt. Itt a kizárólagos kézikamerázás részben a valódiság élményét, részben pedig a szorosabb azonosulás lehetőségét, erősebb nézői jelenlétet ad a közönségnek – nem véletlen, hogy a horrorok terén teljesedett ki a leginkább az a stílus. A Hardcore Henryhez vezető út utolsó pontja a közösségi finanszírozás kialakulása, hiszen a filmhez szükséges büdzsé egy részét az egyik ilyen honlapon dobták össze, vélhetően elsősorban a számítógépes játékok rajongói.

A történet minden szempontból a videójátékok felépítését követi: Henry magához tér egy műtőasztalon, ahol közlik vele, hogy valószínűleg semmire nem emlékezik a múltjából, mert egy rendkívül súlyos balesetet érte. Csak úgy tudták megmenteni, hogy részben robottá változtatták, emiatt viszont sokkal erősebb és ellenállóbb lett. Új ellenségeket is kap a végtagokkal, akik természetesen sokkal inkább az általa birtokolt biotechnológiára vágynak, mint a halálára, sajnos azonban nagyon úgy tűnik, a kettő együtt jár.

hardcore-henry-image-3Henry nemcsak abban az értelemben hardcore (magyarul talán kőkemény), hogy baromi erős és jól céloz, a kifejezés megint csak a videójátékokból ered. Ott azt a változatot jelenti, amikor nem lehet betölteni egy elmentett helyzetet, ha meghal a főhős, akkor teljes a game over. Azért Henry nem egyedül küzd, találkozunk néhány mellékszereplővel, akik segítenek neki, de ők is sokkal inkább NPC-k (non-player characterek, azaz nem játszható karakterek), mint filmes értelemben vett figurák. A dramaturgia is teljes mértékben a játékokat mintázza…

A cikk folytatása ITT!