Robert Capa haditudósító riporter volt, akiben a kiváló újságíró valamennyi fontos tulajdonsága: szívósság, a szükséges erőszakosság a helyszínekre eljutásban, találékonyság és a kapcsolatteremtő képesség jó arányban párosult egy nagy művész adottságaival: nagyfokú érzékenységgel, témafelismerő és -kiválasztó képességgel, valamint kompozíciós készséggel.

 Félelmet ismerve, de bátran volt jelen a XX. század közepének valamennyi nagy háborújában, s küzdött az újságírók és fotóriporterek örök kínjával: „hiénaként” ott lenni és megmutatni az eseményeket, de nem részt venni, nem segíteni a menekülőnek, az elesettnek. Hivatása, amelyet a legnagyobb intenzitással művelt, örök belső morális küzdelemre késztette, s ugyanakkor kényszerítette arra, hogy megmutassa, amit igazán fontosnak tartott. Azt és úgy, ahogyan más nem tette, mert nem volt elég közel. „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” – vallotta. Ő közel volt a milicista halálakor, benne volt a normandiai partraszállás első hullámának vérfürdőjében, s természetesen közel volt az indokínai háborúban, amikor rálépett a végzetes taposóaknára. Intenzív, szenvedélyes, mindent bírni akaró, hazárdjátékos életet élt; olyan életet, amelyben kódoltan a gyermektelenség, a társasági magányosság, az otthontalanság és a sorsszerű halál is benne volt. Valószínűleg csak így lehetett egyszerre megélni és megmutatni mindazt, ami körülvette.Olyan szenvedélyes emberek vették körül Capa-t, mint Hemingway, Picasso, Ingrid Bergmann… Capa élete, munkája is szenvedélyes volt. Talán, ha két évnyi viszon után Bergmannal házasságra lép, akkor elkerülhette volna a taposóaknát.

A Magyar Nemzeti Múzeum 2008-ban 985 Robert Capa-fényképet vásárolt a New Yorki-i International Center of Photography gyűjteményéből. Az első nagyszabású kiállítás az anyagból július 3-tól a Ludwig Múzeumban látható, ezt követően pedig körülbelül tíz vidéki nagyvárosban mutatkoznak be a híres Capa-képek. A háborús fotókon kívül láthatók lesznek Gary Cooper, Ingrid Bergman, Alfred Hitchcock, John Steinbeck vagy Pablo Picasso portréi is, akár egy-egy korabeli sajtóorgánumba illesztve, a szomszédos hasábokon korabeli reklámokat, hirdetéseket olvasgathatunk. Óráig ott kel lenni a kiállításon!