Hiába fanyalogtam hangosan a sorozat előző részét látva, a rajongók kasszát robbantottak a pénztáraknál – így nem volt kérdés a folytatás. Justin Lin a viszonylag kellemes Tokiói hajsza után tette le a vállalhatatlan Ötödik sebességet és a túl sok szereplőt mozgató – és emiatt a karaktereknek nulla mozgásteret biztosító – hatodik részt az asztalra – megérett hát a váltás a rendezői székben. A váltással mindenki nyert, James Wan teljesen új vért öntött a sorozatba, ami magasabb fordulatszámon pörög, mint valaha.

A hatodik rész akció terén sem jeleskedett, közhelyekkel és még-nagyobb gépekkel operált – az új rész azonban amellett, hogy nem nélkülözi a leghagyományosabb autós hajszákat és bunyókat sem, váratlan ötletekkel rázza fel a bevált kliséket. A meglepő módon az előző négy rész forgatókönyvét is jegyző Chris Morgan nem egyszer dob be teljesen abszurd megoldásokat – annyira szellemes trükkökkel él (kár, hogy a trailer mindet lelövi), hogy az ember vigyorogva bocsátja meg a totális irracionalitást, ami az egész filmet jellemzi. Az életszerűtlenség nem csak az akcióban van jelen, a teljes cselekmény a legapróbb részletektől a legnagyobb fordulatokig maga a lehetetlen, de mindez annyira szórakoztatóan jelenik meg a vásznon, hogy eszünkbe sem jut puffogni miatta. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az alkotók a legkevésbé sem veszik túl komolyan az egészet, sok a humor, és a legrázósabb helyzetek sem tűnnek veszélyesebbnek egy spagettiwestern pofonjainál.

Szintén nagyon jót tett a filmnek, hogy nem vonultatja fel az összes korábbi rész sztárját: ismét Dom (Vin Diesel) és Brian (Paul Walker) áll a középpontban, és bár sok a haver, ők tényleg megmaradnak mellékszereplőknek.

A cikk folytatása ITT!