-Mikor kezdtél el ilyen fülbevalókat készíteni?
-Most már egy jó pár éve, szerintem úgy hat éve lehetett, de akkor még más alapanyagokból dolgoztam. Édességekből, gumicukorból egy éve. De készítek hasonlókat mindenből, ami ehető.

-Nem olvad el, nem válik ragadóssá? Mégiscsak gumicukor…
-Nem, mert egy speciális lakkal lekezelem, így elég jól bírja a meleget, és nem ragad oda az arcodhoz nyáron sem.

-Karkötő, nyaklánc, minden megy?
-Persze, de valamiért a fülbevalókat preferálom a legjobban. Ez is rengeteg hozzávalót igényel, így is van egy hatalmas szettem, és hogy ha még nyakláncot is szeretnék, ahhoz is bevásárolni mindenfélét, nagyon körülményes lenne. Talán emiatt van, hogy azokból nem készítek olyan sokat. Viszont kitűzőket és hűtő mágneseket is csinálok ugyanígy édességekből és gumicukorból.

-Ruhák? Készítesz egyéni darabokat?
-Nem, sajnos varrni nem tudok. Ötleteim lennének, de megvalósítani nem tudom.

-Milyen anyagokkal dolgozol legszívesebben? Melyikkel a legkönnyebb?
-Hát nálam mindig az az alap, hogy olyan dologból csináljak valamit, ami nem ékszer alapanyag. Az a lényeg, hogy meghökkentő dolgot találjak. Olyat, ami nem hétköznapi. Mindig kérem az ismerőseimet, hogy ha mennek külföldre és látnak olyat, amit itthon nem lehet kapni, hozzák haza nekem, aztán maximum megeszem, ha nem tudom felhasználni. Nem gyöngyből, az csak dekorációnak van rajta. Azt is szeretem, hogy a gumicukrosoknál van olyan, ami díszítve van. A Swarowski például egy elegáns dolog, ezt ráteszem gumicukorra és elég viccesen néz ki. Amivel a legkönnyebb dolgozni, az minden, ami egy kicsi áttetsző, ezekkel jól lehet, illetve vannak ezek a zselésebb állagúak, ez elolvad. Aminek eleve matt a színe, annak más az alapanyaga, máshogy készítik, és szétmállik, amint beleszúrsz valamit. A másik ugye semmilyen természetes anyagot nem tartalmaz, így rugalmas.

-Hogy sikerült összehoznod, hogy a Corvintető Égboltjában tudod árulni őket?
-Még anno, amikor jó pár éve elkezdtem, mondták a többiek, hogy tök jó, próbáljam meg árulni, és menjek be megmutatni őket boltokba. Bementem körülbelül tíz pár fülbevalóval, és megkérdeztem, hogy esetleg bizományba nem vennék-e át. Így könnyű, mert nekik nem kell előre kifizetniük, te otthagyod, nekik van új portékájuk, de nincsen meg a kockázat, hogy lehet, nem tudják majd eladni…

-Vannak még más helyek is, ahol meg lehet ezeket vásárolni?
-Igen, van a Művész moziban egy gyöngyös-ékszer bolt, ott vannak, és a Lollipopnál. Korábban több helyen is volt, de például az egyik bolt most stílust váltott, kicsit nőcisebbé vált, és már nem fér bele az ő képükbe. És Szeretnék hamarosan a Gouba – Gozsdu Bazáron bérelni egy asztalkát magamnak, és ott árulni a kis portékáimat vasárnaponként a Király utcában.

-Melyik az a korosztály, aki megveszi és hordja is?
-Szerintem ez nincs életkorhoz kötve, 16-tól felfelé bárki megveszi. Egy 40 éves nő is, hogy ha jófej, bevállalja. Van egy 30 feletti hölgy, aki a barátnőjének vett tőlem, de úgy, hogy hetente írt, hogy még hármat hozzak, még két ilyet… Azok a nők, akiknek ezt ajándékba vette, mindannyian 35-36 évesek voltak, és tudta, hogy tetszeni fog nekik. Ez egy olyan dolog, ami bohókássá teszi a napodat, de kell hozzá egy alapvető exhibicionizmus, hogy élvezd, amikor bámulnak a villamoson.

-És a jövő? Gondolom szeretnél ezzel foglalkozni…
-Persze, szeretnék majd saját vállalkozást indítani. Már 14-15 éves korom óta dédelgetett álmom, hogy amiket kitalálok, kütyüket, ötleteket, azokat összegyűjtsem egy kis boltba, ahol én magam árulhatom őket, és hogy egy olyan helyet hozzak létre, ahol mindenki megtalálhatja a kedvére való dolgot. Vagy ha esetleg mégsem, akkor együtt kigondolnánk a vevővel valamit, és én pedig megcsinálnám neki személyre szabottan.