Alig ért véget a Gru 3 vetítése, már azon kattogok, hova lehet a sztorit tovább csavarni, és vajon mikor érkezik a folytatás – mert ezután a parádés, szupervicces és eszméletlenül cuki rész után természetesen esélyem sem volt ráunni a minyonokra.

Pierre Coffin és Chris Meledandri 2010-ben nagyon beletenyereltek a tutiba. Megalkották a minyonokat, létrehozták a filmvilág legnagyobb szívű gonosztevőjét, és igazi lavinát indítottak el. Ma, hét évvel később négy egészestés film, számos kisfilm és a merchandise ipar megszámlálhatatlanul sok terméke hirdeti, hogy nincs ennél szerethetőbb csapat.

A harmadik részre Gru (Steve Carrel, magyar hangja Scherer Péter) nős ember, együtt nevelik Lucyval (Kristen Wiig, magyar hangja Takách Kata) a három kislányt, minden tökéletes. A fordulat akkor áll be, amikor kudarcot vall, hogy lefülelje a világ legnagyobb gonosztevőjét, a ’80-as évek egykori gyereksztárját, Balthazar Brattet (Trey Parker, magyar hangja Makranczi Zoltán): Grút nejével együtt kirúgják az Anti Gonosz Ligából – és az sem segít, hogy a minyonok fellázadnak a jó útra tért főnök ellen. Pont kapóra jön a múltból felbukkanó ikertestvére, Dru, aki szeretné visszacsábítani a rossz útra – ha ez nem is sikerül, ketten összefogva talán le tudnak számolni a Jacko imitátorral.

Amikor jól működő animációs folytatásokat nézek, mindig azon gondolkodom, az élőszereplős filmek miért nem tudnak ilyen eredeti módon viszonyulni a történetek továbbszövéséhez. A franchise valamennyi korábbi filmjét, A kis kedvencek titkos életét, a Loraxot és a Hoppot is jegyző Ken Daurio és Cinco Paul forgatókönyvírók abban zseniálisak, hogy az új szálakat úgy dolgozzák bele a már felépített világba, hogy egy pillanatig sem érezzük őket idegennek.

A cikk folytatása ITT!