Ma az internetezők ismét az animált gifek bűvöletében élnek.  Közösségi oldalakon, videóblogokon, fórumokon naponta belefutunk kedvenc filmjeinkből, videóinkból kivágott, általában valami képi poénnal újraértelmezett, pár másodperces gif-ekbe. De mik is ezek az animgifek valójában, és milyen új, izgalmas önkifejezési lehetőségeket nyújt kortárs művészeink számára?

Emlékszünk még az internet hőskorából a meglehetősen statikus weboldalak látványvilágára? A semmivel sem összetéveszthető élményt nyújtó csillogó-villódzó animált képek garmadájára? Melyek szinte megszámolható pixel-kockákból állóan valójában éppen csak mocorogtak, és valljuk be javarészük igencsak giccses és csúnya volt. Ki gondolta volna akkor, hogy tíz- tizenhárom év elteltével ez a technika valóságos reneszánszát éli a világhálón. Pedig erről van szó.

A közösségi oldalak, a különféle fórumok, blogok és viccoldalak felületén folyó kommunikációk elengedhetetlen részévé váltak, a feltöltésre és megosztásra szánt, filmekből, vagy internetes mémekről készült videókból kivágott, majd loopolással végtelenített pár képkockás, ismétlődő videók. Az úgynevezett: animált gif-ek.

De nézzük csak, mit is takar pontosan az animált gif kifejezés. A pontos meghatározás szerint, olyan gif kiterjesztésű kép, amely mozgó képi információt tartalmaz. Valójában állóképek sorozata, amelyek meghatározott időközönként váltogatják egymást. Ráadásul az egyre gyorsabbá váló internetnek köszönhetően a pár másodperces filmeket szimpla képként, könnyen és gyorsan feltölthetjük, úgy, hogy videómegosztó oldalakkal és kodekkkel sem kell bajlódni. Azonban az, hogy az interneten egyre több ilyen animgif-el lehet találkozni, nem jelenti azt, hogy mind valódi, igényes, képkockáról-képkockára megszerkesztett animáció. Sokkal inkább jellemző a kultfilmek, a „b” és „c” (esetleg „d”, vagy „e”) kategóriás filmek, hosszabb videó anyagok bizonyos jelenetének, pár másodpercenként ismétlődő gif-jei. Bár, a technikában rejlő számos kiaknázatlan lehetőségre az elmúlt években egyre több fotós és videóművész felfigyelt.

Elsőként talán a new york-i fotós, Jamie Beck neve említhető meg, aki blogjában, divat és portréfotó sorozataihoz gyakran készít animált gifeket, ahogy ő nevezi cinemagraph-okat. Képeit az teszi igazán érdekessé, hogy amíg egy hagyományos értelemben vett, szépen fotózott statikus képpel állunk szemben, és elkezdenénk jobban szemügyre venni annak részleteit, egyszer csak a tükörből fotózott nő szeme ránk szegeződik, vagy a divatbemutató első sorában ülő szemüveges hölgy feje egyedüliként fordul az elhaladó modell után, úgy, hogy a fotón minden más mozdulatlan.

Szintén amerikai Zack Dougherty, akinek a deparallax stílusnevet kapó gifjei, az elmúlt hetekben kezdték meg hódítóhadjáratukat az interneten. Képeinek egyediségét az adja, hogy a statikus, hiperrealisztikus fotótémákon (mely lehet egy templom architektúrája, egy szent kép, vagy akár egy kólás üveg) pulzáló, egyszerre süllyedő és emelkedő mozgás figyelhető meg. Ezzel már-már hipnotikus jelleget kölcsönözve a fotóknak. Miután a minimálanimációkra szakosodott, portland-i digitálművész elárulta technikáját, mely tulajdonképpen a különböző perspektívák lépésről-lépésre történő fotózása, majd e fotósorozat Photoshopban történő torzítása, stílusa rengeteg követőre talált.
Tumblr-mikroblogját ITT lehet megnézni.

De egy sor más nemzetiségű digitálművészt meg lehetne említeni, akik valamilyen módon egyedit, kimagaslót alkottak és alkotnak, az alapvetően régi technológiára épülő, csupán csak felhasználási, megközelítési módjában eltérő, mai animgif kultúrában. Például ilyen figura a kanadai David Copithorne is, aki 3D-s geometriai fotókkal és gifekkel foglakozik. Animált képei tulajdonképpen klasszikus tájképek, melyek hatását forgó, vagy a kép középpontjába süllyedő geometrikus (gömb, háromszög, spirál stb.) alakzatokkal tör meg.

Legalább ennyire érdekesek a bostoni technológus, Andy Ellison alkotásai, aki MRI bevonásával készít gyümölcsökről és zöldségekről ismétlődő, pár másodperces videókat. A horvát Paolo Cerić pedig, önmagába forgó, ismétlődő, pulzáló geometriai ábrák animációit készíti, mely alkotások némelyikén felismerhető a számítógépek képernyőkímélő videóinak szín- és motívumvilága. Legújabb munkáiban ugyanakkor előszeretettel alkalmazza, mondhatni direkt módon, az analóg és digitális készülékek hibáit. Ez az úgynevezett glitch (magyarul „hiba”) művészet.

Nálunk is felpörögni látszik az animgif kultúrája. Több vezető internetes orgánum (Index, HVG stb.) munkatársa, felvette állandó eszköztárába az animált gifeket, és blogjaikban előszeretettet alkalmazzák ezeket a rövid animációkat szórakoztatásra, vagy politikai véleménynyilvánítás céljaira. Sőt, egyre többször fogalmazódik meg világszerte a digitálművészek, vagy internetes véleményvezérek szájából, hogy az állókép ideje lejárt. Az animgif régi-új műfajának (újra)felfedezésével, azzal, hogy valódi értéket, célt és esztétikai kivitelt adtak ennek az elcsépeltnek hitt technológiának, hogy végérvényesen kimozdították az állóképeket az örök mozdulatlanságból, e tényezők miatt sokan a jövő egy nagyon is lehetséges ábrázolásmódjának, ábrázolási technikájának tartják ezeket a 3-5-10 másodperces videókat.

Igaz, ez az őrület még nagyon új keletű dolog, alig pár éves felfutással bír. Bár, az már most látszik, hogy némi kreativitással nagyon látványos dolgok hozhatók létre, mégis kérdésessé válik, hogy valóban az animált képek forradalmát éljük, tehát valódi reneszánszt, vagy ez csak egy fellángolás marad, és idővel lesüllyed a privát és közösségi online szórakoztatás mindennapi szintjére?

Magyarországon július 2-ig az első ‘Alternative Budapest’ GIF kiállítás tekinthető meg a margitszigeti Holdudvar galériájában. Érdemes megszakítani egy fél órára a kirándulást a mozgóképes kiállítás kedvéért. Bővebben itt írtunk KoPé kiállításáról!