Pikánsan hangzik mindez Mérő László szájából, aki a Mindenki másképp egy- forma c. kötetével 1999-ben elnyerte Németországban az "Év tudományos könyve díjat. És az új tanár pszichológusként viselkedik a matematikusok között, gazdaságpszichológusként a mesterséges intelligencia, vagy a játékelmélet kutatói között, mindenesetre markánsan vállalva a hazánkban még egyáltalában nem megszokott interdiszplicináris látásmódot.

Ha seggünkbe nem csizmával rúgtak, azt tiszteltük volt liberalizmusnak/Ha virágnyelven küldtek el a francba:/ a Repression átment Toleranz-ba. (Petri György)
"Az 1990-es évek elején a Playboy riportere megkérdezte Garri Kaszaparov sakkvilágbajnokot, hogy szerinte miért van oly sok zseniális orosz sakkozó?
Kaszparov először is kikérte magának, hogy ő orosz. Azerbajdzsánban született, félig örmény, félig zsidó-legfeljebb szovjet, de semmiképp sem orosz. A riporter udvariasan bocsánatot kért, és ismét feltette a kérdést:" Miért van ilyen sok zseniális sakkozó?"-"Mit lehet kérem itt csinálni?" -felelte Kaszaparov.

A mesterséges intelligencia más irányból próbál választ találni ezekre a kérdésekre: a konstrukció irányából, ahol egyáltalán nem érdekes, hogy a természet ilyet csinál-e vagy sem. Ha működik, működik. Például egy sakkozó- számítógépről nagyon pontosan ki tudjuk mutatni, hogy egészen más elvek alapján gondolkodik, mint az ember. Ez visszafelé is érdekes volt; innen tudtuk meg, hogy az ember egészen más elvek alapján gondolkodik, mint képzeli magáról. Messze nem úgy gondolkodik egy sakkmester, mint ahogy Karinthy írja, hogy: "levágom parasztját, lecseréli lovam". Kísérletileg nagyon jól kimutatható volt, hogy a sakknagymesterek sem gondolkodnak több lépésre előre, mint az amatőrök, csak éppen jobban tudják, hogy mit kell megnézniük. Ugyanúgy, mint ahogy én sem gondolkodok hat lépésre előre: fogalmam sincs ebben a pillanatban például arról, hogy mi lesz a mostani utáni hatodik szavam. Ennek ellenére azt mondom, amit mondani akarok. A sakk is egy bizonyos szinten túl éppúgy gondolatokról szól, mint ahogy a beszédünk, és nem arról, hogy mi lesz a mostani utáni hatodik lépésem. Számítógéppel ezt nem tudjuk csinálni. Amit a számítógéppel tudunk, az pontosan a lépésről lépésre előre gondolkodás: "levágom parasztját, lecseréli lovam", stb. Viszont több százmillió, vagy akár milliárd állást is meg tudunk nézni annyi idő alatt, amennyi alatt egy versenysakkozónak lépnie kell. A versenysakkozó maximum néhány százat néz meg. Ennek ellenére Kaszparov nemrég jól visszavágott a számítógépnek, pedig az előzőleg egyszer megverte, igaz, csak rapid partiban. A fejét fogva kirohant, miután feladni kényszerült a partit. Ezután elterjedt, hogy a számítógép legyőzte a sakkvilágbajnokot, és ebben is átvette a primátust. Akkor én fogadtam, hogy ha Kaszparov pár napot rászán arra, hogy "személyre szabottan" felkészüljön, akkor nyerni fog. És ez meg is történt. Kaszparov felkészült arra, hogy olyan játékot játszanak, ahol tíz lépésen belül semmi nem történik. Semmi, éppen csak no a fű. Ebben a számítógép sokkal gyengébb volt, mert ő csak tíz lépésig lát előre. Nem tudja, mi a lelke egy partinak -mondta Mérő László egy interjúban.
Könnyed tárcáiban elemzi az egyes országok és egyes tudományok közti korrelációt, a különböző mezőnyökben versenyzők lélektanát, és soha nem áll meg, hogy a dolgot magában szemlélje, a látásmódjának legizgalmasabb vonása az, hogy mindig képes egy hétköznapi jelenséget egy másik tudomány alapfogalmaival leírni, ezzel összehasonlítani azt.
A komparatív előnyök elve, mint matematikai fogalom, Mérő előadásában, átváltozik egy hétköznapi jelenséggé: Képzeljük el, hogy egy ügyvéd hobbija a gépírás. Ezt a hobbiját olyan szintre fejlesztette, hogy megnyeri a gépírók világbajnokságát. Kérdés, hogy ez az ügyvéd maga gépelje-e a beadványait. Első ránézésre a válasz az lenne, hogy persze, hiszen pillanatok alatt leveri. De, ha elég jó ügyvéd(mondjuk a századik legjobb), akkor nem csodálkozhatunk azon sem, ha a főnöke, amikor látja, hogy gépel, szigorúan rászól, hogy ezt csinálja otthon, hobbiból, de ne itt, kiemelt ügyvédi fizetésért.
Mérő gondolatmenete a globalizációt is más megvilágításba helyezi.
""Az olimpia a globális üzleti világ egyik legfontosabb szereplőjévé vált. Ez a globális világcég négyévenként kijön egy-egy újabb termékkel, amely messze veri a legnagyobb hollywoodi sikerterméket is. E négyévente megjelenő termék jellege olyan, hogy sehol a világon nem fogyasztják lokalizálás nélkül, még a rendező országban sem."
A huszadik században Bertrand Russel nevéhez fűződik a filozófia és a szaktudományok viszonyának újradefiniálása: A specialista a világ egyre kisebb szeletéről tud, a filozófus a táguló világegészről tud egyre kevesebbet.
Erről a problémáról nyilatkozik, nagyon szimpatikusan, Mérő, az egész nevében: A híres orvosprofesszor lánya egyszer kapott valami csúnya bőrfertőzést. A professzor természetesen elküldte a legjobb a legjobb bőrspecialistákhoz, egyik a másik után kezelte a lányt a tekintélyes kolléga gyerekének kijáró maximális műgonddal. Hónapok teltek el, de a fertőzés csak nem akart elmúlni. Ekkor a professzor jogász bátyja feltett egy váratlan kérdést: "Figyelj, mit mondanál a kislánynak, ha Zalában lennél körorvos?". Egyszerű kérdésre egyszerű válasz: "Borogassa kamillával.". Három nap múlva kutya baja sem volt a lánynak.
Észjárásról, sakkról, multikulturalizmusról, toleranciáról, DNS-ről, az intelligencia öröklődéséről , városi legendákról olvashatunk szellemes, a lényeget érintő, egyéni látásmóddal megírt dolgozatokat.
Itt tudtam meg, hogy az emlékezet nem a dolgok pontos felidézése, hanem újrakonstruálása. Ezért H.őrnagy megjegyzése: "Eddig szoláris voltam magukkal, de hogy most kiba.ok magukkal, az garnitura",, nos a mondat egyenlő a világ minden táján a következővel: "Tudom, hogy maguknak diplomatájuk lesz, de hogy itt szopni fognak, az rizikó."