Amikor az első másodpercben megláttam Adrian Brody-t a bolygó felé zuhanni (és pláne később, mikor láttam a fejét is, és rájöttem, hogy nagyon hasonlít rá), egyből a Discovery Channel bogárzabálós, tűzcsiholós, mindenhová felmászós, őrült kalandora, Bear Grylls jutott az eszembe. Ahogy a későbbiekben egyre tovább jutottam a film nézésében, határozottan arra gondoltam, hogy a Predators – Ragadozók szinte teljesen olyan, mint az angol ex-katona túlélési technikákról szóló sorozata… csak alaposan felturbózva, na meg persze megspékelve vérszomjas földönkívüli vadászokkal, és egy csapat marcona harcossal, akiknek mindegyike potenciálisan halálos fegyver. Még a látszólag ártalmatlan doki is…
Antal Nimród nem lacafacázik film eleji stáblistával; Brody, vagyis Royce „talajfogása” után azonnal nyom egy egész vásznat kitöltő, hatalmas Predators-főcímet, aztán máris indul a hajtóvadászat. Először is megérkezik a csapat többi tagja: Isabelle, az izraeli mesterlövész, Stans, a halálra ítélt gyilkos, Nyikolaj, az orosz nehéztüzér, Cuchillo, a mexikói gengszter, Hanzo, a yakuza-tag, Mombasa, az afrikai halálosztagos, és Edwin, az orvos (?). Egyikük sem tudja, hogy kerültek oda, és miért, egy dologra azonban nagyon gyorsan rájönnek: csak együtt van esélyük túlélni a kalandot, így hát összefognak és elindulnak kideríteni, hol vannak, és hogyan juthatnának haza. Ebben segítségükre van Noland, a kőkemény harcos, aki már 10 idény óta (túl)él a dzsungelben, innentől kezdve pedig a történet átfordul egy extrém túlélő show-ba, ahol hőseink egyre nehezebb helyzetekbe kerülnek, és közben apránként kiderül, mi is a helyzet velük és a bolygóval.
Mint azt a beharangozó cikkemben írtam hetekkel ezelőtt, a film kapcsán a leggyakrabban használt jelző a „korrekt” volt, és ezzel én sem tudok vitába szállni. A Predators egy minden tekintetben korrekt iparosmunka, amely nem akar több lenni annál, ami: tiszteletteljes kalapemelés az első, klasszikus film előtt, másfelől pedig egy abszolút vállalható színvonalú és méltó folytatás, amely nem is egy helyen idézi meg a ’87-es előd némely momentumát, pl. Nyikolaj kéziágyúja (Jesse Ventura-nak volt hasonló), Royce saras álcája (ahogy Schwarzi is csinálta), az idegen vadászok foszforeszkáló, zöld vére, stb.
Korrekt, de ha feltétlenül kukacoskodni akarok, nem túl agyas, mondhatni: átlagosan zúzós akció-kalandfilm a Ragadozók. Színészi játék lényegében nincs, minden karaktere erősen sablonos, ami cselekmény meg van, az összefoglalható egyetlen mondatban: a prédák menekülnek, páran közülük fűbe harapnak, majd a végén a túlélők legyőzik az ellenséget. Szóval cseppet sincs túlbonyolítva… Ami azt illeti, az is látszik, hogy nem sok pénzből készült a film (pl. nincs komoly húzónév, 20 milliós dolláros szupersztár), a költségvetés nagy része azonban jó helyre került; az effektek elég jók lettek (pl. ragadozó „kutyák”), a földönkívüli vadászok még mindig kellőképp beszaratósak, a külső helyszínek (pl. Hawaii) pedig szépek.
Sokan fanyalogtak Adrian Brody főszereplővé tétele miatt, de játékával semmi gond nincs, kifogástalanul hozza a kemény zsoldost, ráadásul alaposan ki is gyúrta magát a szerep kedvéért, de mégsem vált olyan felfújt izomzsákká, mint az osztrák Governator az első filmben. A láncfűrésszel faragott arcú Danny Trejo-t mindig jó látni, és noha viszonylag hamar elpatkol, bőven kapunk majd belőle a Machete-ben (a producer, Robert Rodriguez következő filmjében). Lawrence Fishburne, vagyis Noland is kisujjból rázza ki a szerepét, de sok vizet ő sem zavar. A többi szereplő, Oleg Taktarov, Alice Braga, Walton Goggins, Topher Grace, Louis Ozawa Changchien és Mahershalalhashbaz (na, ezt a nevet ejtsétek ki…) Ali szintén mind megbízhatóan hozzák papírmasé karaktereiket, melyeknek ugyanúgy egyedi fegyvereik vannak, mint az első film szereplőinek (minigun, kés, AK-47-es, távcsöves puska, szamurájkard, stb).
Nem állítom, hogy Antal Nimródnak ez lesz a legjobb filmje karrierje során, de mégis nagyon fontos mérföldkőnek számít a továbbiakban. A Ragadozókkal (is) bebizonyította, hogy tud történetet mesélni, ért a színészvezetéshez, és a különleges effektek sem okoznak gondot számára. Nimród jó szakember, és ismét ügyesen felmondta a házi feladatát. Felélesztett egy klasszikus moziszörnyet, miközben hű maradt a rajongók elvárásaihoz, és nem próbálta felülmúlni az első Predator-filmet. Önmagában már ez a szándék megérdemel egy főhajtást.
Szóval Predators – Ragadozók: korrekt iparosmunka – 7/10.
Hozzászólások