A szerdai nap volt az idei Sziget hivatalos első napja, elsőként pedig a Világzenei Színpadot vettük célba. A programot a Csík zenekar koncertjével kezdtük, ekkor még kényelmesen el lehetett férni a kivételesen főleg magyarokból álló közönség soraiban, nem úgy, mint az este fő attrakciója, a Buena Vista Social Club koncertje alatt. A kettő között azért még belenéztünk a The Hives koncertjébe is, bár ennek legfőbb oka az énekes Howlin Pelle Almqvist két szép szeme volt, valamint a bajor ovisok ünneplőjét idéző fellépő ruha.
A Buena Vista Social Club és a Madness koncertek utáni üres óra, mely azt hivatott eldönteni, hogy merre mulassuk át az éjszaka további részét, pont ideálisnak bizonyult arra, hogy ellátogassunk a Cöxpon Ambient Sátorkertbe, hogy belepillantsunk Vj Praxinoscope vizuális előadásába, amit nem is bántunk meg. A látványnak és az éppen játszó Santa Diver zenéjének köszönhetően nagyon kellemes hangulatba ringattuk magunkat, ami ebben a nyugis, párnás-lámpafüzéres légkörben amúgy sem nehéz. Ebből a révedezésből egy stratégiai ponton elhelyezett éles váltás rántott ki, amikor is a zenészek kellőképpen a húrok közé csaptak, a tetőről lógó hatalmas, rózsaszínű gömb pedig hirtelen zöldre változott, amit a továbbindulásra való felszólításnak értelmeztünk, így bele is vágtunk az éjszakába.

-1. napi Sziget fotókért kattints!

Szomorúan vettük észre, hogy a Pöttyös után a HVG is elhagyta a fedélzetet, szép emlékű partijainak helyén a kiépülőben levő Vodafone-világbirodalom és az újonc Pringles tanyázott. Azért van olyan is, ami sosem változik, például a Világzenei színpadnál található Dalmát, minden külföldi fesztiválozók bázisa, ahol magyarokat csak elvétve találni, és bár évek óta minden este nagyjából ugyanazok a zenék mennek, a hosszú asztalokon és padokon táncoló tömegnek és a Sziget legőrültebb figuráinak köszönhetően mégis megunhatatlan ez a helyszín. Sajnálatos módon idén már a Mokka Cuka szokásos reggeli-délelőtti partijai sem színesítik a programot, így reggel öt-hat tájban minden helyszínen véget ért az első nap.

1. napi Sziget fotókért kattints!

Csütörtökön leginkább a zenére fókuszáltunk, és próbáltuk a legjobb bulikat elcsípni. Kiemelkedően jó koncertet volt a Világzenei Nagyszínpadon a Mali-USA-Ausztrália fúzióval operáló Dirtmusic és Tamikrest együttesek eszményi találkozása. A Tamikaest két teljesen bekötött arcú gitárost, egy szólógitárost, egy bűvöletesen jó ütőst és egy női vokalistát foglal magában: együtt tökéletes sivatagi show fílinget hoztak. Ebbe a feszes és leszabályozott zenébe kapcsolódott be a Dirtmusic, és bekebelezte a sivatagot, mint Cook kapitányt a bennszülöttek.

2. napi Sziget fotókért kattints!

A Faithless tagjai állítólag imádják Budapestet és abszolút kedvencük a Sziget közönsége. Kis csalódással kellett tudomásul venni, hogy – mivel folyamatosan koncerteznek a vadiúj, Dance című, 2010-es album miatt – éppen csak kutyafuttában néztek le a nagyszínpadra. Néhány dolgot jogosan lehetett hiányolni az ezt megelőző koncertekhez képest. Nem volt női vokalista – egyáltalán. Holott ennek hiányában hiába is várta volna az ember azokat a számokat, miket szeret, például az új albumról a Northen Start, ami egyébként egy Dido szerzemény. Nem voltak fúvósok sem. Nem voltak sztárvendégek. Azért a God is a DJ, a We Come One és az Insomnia nem maradhatott le, mert abból biztosan parasztlázadás lett volna.

3. napi Sziget fotókért kattints!

A péntek délután az Octopus felfedezésével idult. A Jazz színpadot, ami korábban a Cöxpon mellett volt egy sátorban, idén kitelepítették a domboldalban levő szabadtéri színpadra, úgyhogy az összművészeti helyszín installációit nézegetve is hallatszott az egyik kellemes kis délutáni koncert. Idén az Octopus is a környezetvédelemre koncentrál, ugyanis az összes kiállított berendezés azt mutatja be, hogy hogyan lehet a fényenergiát vagy a mozgásból származó energiát hasznosítani, például mókuskeréken futással kerti zuhanyt üzemeltetni.
Az estét az Arénában kezdtük, ahol a Gotan Project játszott, és bár a bejáratnál tömörülő több ezer ember láttán megijedtünk, sikerült bejutnunk. A sejtelmes piros-kék és néhol villogó diszkó fényekkel, a vetítéssel és az óriásventillátorok zúgásával együtt nagyon hangulatos koncertet sikerült adniuk.
Ezután nagy nehezen kiverekedtük magunkat a sátorból, és a Világzenei színpad felé vettük az irányt, ahol lassan kezdődött az esti fő koncert, az Oi va voi. A zenekar már sokadszorra jár nálunk, el is mondták a végén vagy ötször, hogy nagyon szeretnek itt lenni, és jönnek jövőre is. Ezt a koncertet is élveztük, bár sokkal csendesebbre és lassabbra sikerült, mint a tavalyi. Talán majd jövőre.

Minden évben van egy nap a Szigeten, amikor a Nagyszínpad programja a rockrajongóknak kedvez. Idén a szombat volt ez a nap, a rockerek pedig jöttek is lelkesen, többek között a Nagyszínpad egyetlen hazai versenyzője, a Tankcsapda, és az esti főattrakció, az Iron Maiden kedvéért.
Mi inkább a Világzenei Színpadot választottuk, ahol a Rupa and the April Fishes nevű zenekar lépett fel. Az indiai származású, Amerikában és Franciaországban felnőtt lány és a világ minden tájáról származó zenészei végig sokszínű és érdekes zenét játszottak. A koncert után ottmaradtunk közvetlenül a színpad előtt, hogy bebiztosítsuk a helyünket a mexikói Los de Abajo-ra. Így aztán a Sziget során először a legelső sorból tombolhattunk végig egy koncertet, melynek tetőpontján a zenészek egytől egyig levonultak a színpadról és a tömeg kellős közepén folytatták a zenélést.
Ezután elhatároztuk, hogy a fesztivál során először ellátogatunk az A38-wan2 sátorba, ahova eddig vagy nem fértünk be, vagy nem sikerült időben odakeverednünk. Most is csak a ráadást láttuk Nina Hagen koncertjéből, de legalább megvolt az üvegajtós, spéci sátor, amit már jóval a Sziget előtt beharangoztak, hiszen nemcsak óriási nagy, de különleges szerkezetének köszönhetően nincs benne egy darab tartóoszlop sem.

4. napi Sziget fotókért kattints!

Vasárnap is próbáltunk minél több helyszínt bejárni, de a nagyszínpados koncerteket nem lehetett kihagyni. Sajnos csalódás volt a Kasabian, amiről inkább jobb nem eldönteni, hogy a hangosítás, vagy a zenekari hozzáállás volt a legfőbb oka. A legjobb számaikat hozták el, hatalmas tömeg várta őket, de a közönség középső részen ugyanolyan unott volt a hangulat, mint a keverő tövében. Persze akadtak igazi fesztiválhangulatú pillanatok is még délután, amikor a Danko Jones uralta a nagyszínpadot, de élményszámba ment a haverok arca is, miután csináltak egy közös képet a Monster Magnet néhány tagjával.
No de szenteljünk néhány szót a nagyszerű Muse zenekarnak is. Jó volt, jó volt, annyira mégsem ütött szíven, talán tényleg a Yeasayer-t kellett volna választani. Majd jövőre.
Addig is szemezgessetek fotógalériánkból!

5. napi Sziget fotókért kattints!