Lena Meyer-Landrut története annyira mesébe illő, hogy szinte már hihetetlen. A frissen érettségizett lány még mindig elképesztőnek tartja, hogy ekkora karrier áll előtte, melyet puszta szerencséjének és istenadta tehetségének köszönhet. A versenyre titokban jelentkezett, hiszen nem akarta, hogy barátai rajta viccelődjenek, amíg nem válik komollyá a dolog. De komollyá vált, olyannyira, hogy Lena nemcsak megnyerte az Eurovíziós Dalfesztivált a Satellite című dallal, hanem június 7-én meg is jelent bemutatkozó albuma „My Casette Player” címmel.

A 19 éves lány nem gondolta volna, hogy szinte nulla zenei képzettséggel képes lesz ekkorát tarolni, plusz 28 év után ismét győzelemhez juttatni Németországot; de a zsűrit kétség kívül lenyűgözte Lena egyénisége és csiszolatlan gyémánthoz hasonló nagyszerű tehetsége. Bevallom számomra a legnagyobb pozitívum a lánnyal szemben az, hogy zeneileg mennyire nyitott, hiszen ha felcsapnánk a playlistet, mely Lena kedvenc számait tartalmazza, találnánk ott Yann Tiersent, Eryka Badhut vagy akár Trentemøllert is, ezzel bizonyítja a hölgyemény, hogy őt bizony nem kéne beskatulyázni egy stílusba.

Meglehet, hogy minden kétséget kizáróan egy valódi egyéniséggel állunk szemben, ez nem jelenti azt, hogy neki nem volt szüksége egy jó stylistra, fodrászra és egyéb segédekre, hogy megjelenését és zenei művét olyanná alakíthassák, mely megfelel a mai zenei piacnak. A My Casette Player a sokak által ismert Stefan Raab segedelmével született meg, aki nem csak producere volt az albumnak, hanem a szövegírásban is kivette a részét. Stefan és Lena művei mellett felcsendül az albumon Jason Mraz által íródott Mr.Curiosity és Adele, My Same című alkotása is. Az első szám természetesen a már rongyosra hallgathatott Satellite, melyet a szerzőpáros Julie Frost és Joe Gordon bár nem akart senkinek sem odaadni, de Lena lehengerlő egyénisége meggyőzte őket arról, hogy ő az, aki érdemes e dal előadására, mégpedig azért, mert hozzáadja karizmájával azt a szükséges pluszt a számhoz, mellyel a bombasiker garantált. Meg is lett az a bizonyos siker, hiszen Lena Meyer-Landrut rekordot döntött Németországban, azzal, hogy Satellite című száma az összes ismert letöltő portál Nr.1-ja lett roppant rövid idő alatt.

A sikerek ellenére a leányzó nem vált egoistává, hanem két lábbal a földön jár, és hiába a stylist, meg az új stílus, ő pont olyan, mint egy lány a szomszédból, leszámítva persze hihetetlen hangját.

A jó promó és elképesztő tehetség ellenére szerintem az album eléggé egysíkúra sikeredett, kissé olyan mintha egy számot hallgatna az ember egy egész lemezen keresztül. Bár Stefan Raab mindent megtett, hogy felkarolja a lányt, szerintem többet kellett volna koncentrálni a dalszövegekre is, amelyek már-már egy óvodás daloskönyvecske szövegeire hajaznak. Oké, hogy fiatal a leányzó, de azért annyira nem, hogy méhecskékről és hernyócskákról énekeljen, na meg arról, hogy vajon ki nyúlhatta le a kedvenc magnóját…

Első hallásra kicsit Kate Nashre hasonlít a stílusa, de nem kellene elfelejteni, hogy Kate se kifejezetten tarol új lemezével. Mindent összevetve szerintem kétség sem férhet ahhoz, hogy tehetséges Lena Meyer-Landrut, de én a helyében más irányba indulnék el, elvégre nem egy tehetséget láttunk már elsüllyedni egy rosszul összehozott album miatt…