-Mikor fogtál a kezedben először fényképezőgépet?
-Csak 13-14 évesen. Egy nyaralásra kaptam hozzá két filmet. Egyébként apukámnak volt egy elég jó NIKON gépe, amit mindig vittünk magunkkal, de az tiltott gyümölcsnek számított.

-És mikor jöttél rá, hogy ezt szeretnéd csinálni? Végeztél valami fotós iskolát?
-Az első fotóim készítése után, egyből megtetszett a dolog, és már akkor sejtettem, hogy nem egy egynyári hobbi lesz. Nem végeztem ilyen iskolát, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy sosem fogok. Szerintem a különböző technikai dolgokat mindenki meg tudja tanulni, onnantól kezdve már csak rengeteg tapasztalatra és rutinra van szükség. Grafikusként végeztem, de ez persze egy teljesen másfajta képi ábrázolás.

-Mindig is sajtófotókat akartál készíteni?
-Nem. Én természetfotózással kezdtem. De elég hamar rájöttem, hogy nincs türelmem ahhoz, hogy órákon keresztül egy szarvaspárt vagy egy harmatcseppet figyeljek, hogy aztán a megfelelő pillanatban jó kép készülhessen. Bár azt sem mondanám, hogy a napilapok világa áll közel a szívemhez, inkább ügynökségi fotósként képzelem el a jövőmet.

-Hogyan sikerült beverekedned magadat a média zárt világába?
-Ez egy elég vicces történet. Egy hatalmas szerencsesorozatnak köszönhetően, 2006-ban a Miss Hungary választásra, sikerült sajtófotósként bejutnom…
Aztán főleg politikai eseményekre jártam, és lefotóztam amit láttam. Ezeket az anyagokat pedig elküldtem több online oldalnak, és a Figyelőnet válaszolt, így kezdhettem náluk gyakornokként.

-Önkritika? Fiatal korod ellenére, szerinted a megérdemelt helyen vagy?
-Szívfájdalmam, hogy úgy érzem, hogy még nincs meg a saját stílusom. A tavaly készített fotóimat végignézve, az ideieket sokkal jobbaknak találom, és ameddig ez így lesz, van hova fejlődnöm. Szeretném, ha idővel mindenki felismerné a képeimet, anélkül, hogy tudnák, hogy azt én csináltam. Beszélhetnénk például Gárdi Balázs fotóiról, nagyából meg lehet mondani, hogy valóban az ő műve. És persze volt már olyanra is precedens, hogy ugyanonnan készítettem fotókat, mint ahonnan a Szandelszky Béla, mégsem láttam meg azt, amit ő. Ilyenkor érzem azt, hogy nagyon sokat kell még tanulnom.

-Jelenleg a Polarisnál is dolgozol. Hogyan jutottál el ehhez az amerikai ügynökséghez?
-Hozzájuk is küldtem egy portfóliót, mit veszíthetek alapon, és tetszettek nekik a képeim. Elég szabadúszó munka, mert nem mondják meg, hogy mit kell fotóznom, hanem úgy kell gondolkoznom, hogy mi érdekelheti a külföldi újságokat.

-Gondolom külföldi híres embereket is fotóztál már. Kiket?
-Obamat, Schwarzeneggert, a Pápát, Robert Pattinsont is.

-A technika fejlődésével egyszerűbb jobb képeket csinálni?
-Kifejezetten nem szeretem a manipulált képeket, mert azok már nem a színtiszta igazságot mutatják. Persze, a technika fejlődésével sok opció közül választhatunk, de ez nem feltétlen jelenti azt, hogy egyszerűbb jobb képeket csinálni. Meg kell tanulni úgy láttatni a történteket, hogy az éredekes legyen. Éppen emiatt egyre nehezebb bekerülni a fotósok közé.

-Melyek azok a fotók, amikre igazán büszke vagy?
-19 éves voltam, amikor a 2008-as Sajtófotó pályázaton négy képem is szerepelt… Valamint az idén már ugyanennek a pályázatnak a kiállításán az egyik képem is ki lett állítva.

-Mik a jövőbeni céljaid?
-Egy World Press díj, ami eddig nagyon kevés magyarnak sikerült.