Mindezt különösképpen határozottan mondhatjuk Sturcz János művészettörténész szavai után, aki tanszékvezető egyetemi tanárként tartotta a megnyitó beszédet. A Képzőművészeti Egyetem diplomázó hallgatóinak munkájáról, képeiről adott alapos tájékoztatást, mondandóját mindenekelőtt az ifjú alkotóknak szánva, egyúttal persze jelenlevő mestereiket, hozzátartozóikat is beavatva gondolataiba. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a tárlat képei egyebek közt jól tükrözik: nem epigonként hozták létre őket; ezek a fiatalok, miközben jártasak az elődök munkásságában, önálló gondolatokkal bíró, újat teremteni képes alkotók.
Az egyetemi tanulmányok végére alkalom nyílt egyfajta szembenézésre önmagukkal: nem véletlen, hogy többen is önarcképpel voltak jelen a tárlaton. Ez a személyesség sokat elárul arról, hol tart a festő, illetve miként látja-éli meg az őt körülvevő világot. Bak Zsuzsanna festménye (Önarckép kvádersapkával) bezártságot, depressziót tükröz, vastagon felvitt festékkel, ugyanakkor rendezett, elemeiben összefogott képet látunk. Vovk Dajra Alexandra több képpel “elemez”; szitanyomatain mintegy jelzi: érzékszervei teszik dolgukat az ő befolyásolásában, s elképzelteti a nézővel akár azt is, hogy kínjában nevet a világ abszurditásain.
Ami azt illeti: életünk furcsaságai kimeríthetetlenek, nem véletlenül kedvelt témái a művészeknek. Eljátszott ennek lehetőségével Császár Vera Makina is, a Reggel, délben, este című, háromrészes műanyagmetszetén. A napszak-változások a képeken is különös átalakulásokat hoztak, a figurák és tárgyak korábbi, illetve kortárs jeles mesterekre emlékeztetően groteszk-játékos megjelenése-megjelenítése folytán. Ugyancsak hármas tagolásban ábrázolta ceruzarajz-szitanyomás eljárással készült művén a tehetetlenséget, a cselekvésképtelen kortársakat Blahó Borbála (Készülődők, napfürdőzők, szemlélődők). Ki kiért és miért tesz vagy nem tesz – egyébként is mindennapi kérdéseink egyike. Erről készítette nagyméretű, provokatív erejű olajképét G. Horváth Borbála.
Végül említsünk meg még két alkotót. Mihalik Gabriella szerigráfia technikával cseppben láttatja a tengert – a születés pillanatát éppúgy, mint a fekete lyukat, s még más jelenségeket (Drop). Nagyon érdekes Máthé Katalin sorozata, Ahogy tanultad tőle címmel;  ő munkáinak szemléltetésére a kiállítótermek helyett gyakran a köztereket használja fel. Rejtőzködve megmutató; így a várandós nők, illetve a fiatal anyák mintegy az épületekbe beolvadva láthatóak.
Érdemes időzni a kiállított munkák előtt, hogy szemlélődve bensővé váljék az élmény. Ellentétben a Novák Ágnes szitanyomatán látható figurákkal, akik gyorsan gépbe töltik a látványt, majd lépnek is tovább (És jönnek a turisták).