-Mikor indítottátok útjára a WAMP-ot, milyen koncepciót terveztetek köré? Magyarországon elsőként művészpiacot megvalósítani, elég merész vállalkozás.
-Most már harmadik éve szervezzük meg a WAMP-ot, 2006. júliusában tartottuk az elsőt. Egy bulin beszélgettünk az Aquanauta divatcsoport tagjaival, milyen jó az, hogy külföldön – Londonban, Párizsban-, bejáratott, urbánus esemény a piacozás, teljesen beleolvadt a városlakók mindennapjaiba. Magyarországon nem volt akkoriban hasonló designpiac. Oké, létezett az Ecseri, de az régiségpiac, mégsem ugyanaz. Ezen felbuzdulva elég gyorsan megszerveztük az első piacot, áprilisban fogalmaztuk meg az ötletet, júniusban pedig már realizáltuk is az elképzelésünket, lezajlott az első WAMP.

-Miért lett a helyszín éppen a Gödör Klub? Volt a választásnak valamilyen különleges szimbolikája?
-Mindenképpen központi, könnyen megközelíthető helyet akartunk választani, ahol télen-nyáron megtarthatóak a rendezvényeink, ez kiváltképp fontos volt egyik célközönségünk, a külföldi turisták miatt is. Budapesten a belvárosban vannak a legérdekesebb, legszebb épületek, ide szívesebben eljönnek az emberek, mint például a külső kerületekbe. Ezzel ellentétes tendencia, hogy Nyugat-Európában a művészpiacokat szinte csak a külvárosokban tartják. Nálunk valószínűleg még nem elég mobil ehhez a vásárlóközönség. Mindenesetre a Gödör ideális választásnak bizonyult.

-Ki a WAMP célközönsége?
-Egyfelől már létezik egy hazai WAMP-törzsvásárló közeg, aki minden piacon ott van. Másrészt a külföldi turisták csoportjaira építünk, ők nagyobb tételben is szívesen vásárolnak és örülnek, ha valamilyen más hungarikumot is hazavihetnek mint a Váci utcában vásárolt, matyóhímzéses szuvenírek, amelyeknek persze ugyanúgy megvannak a maguk értékei.

-Az átlagember számára a divat és stílus világát még mindig átjárja valamelyest a sznobéria és egy elitista életérzés. Változhat ez valamikor a közeljövőben szerinted?
-Ezeket a korlátokat akartuk lerombolni a WAMP-pal. Ne érezzék úgy a vásárlók a ruhaboltban, hogy „ú, de ciki, hogy bejöttem ide”, illetve a művész és vásárlója között közvetlenebb lehessen a kontaktus, tudjanak beszélgetni a piacon, ne az történjen, hogy a tervező leadja a portékáját egy galériában és soha többé nem látja, nem tudja ki vette azt meg. Ráadásul így a designer az igényeket is jobban fel tudja mérni. A magyar piac kicsi és zárt közösség, de a WAMP pont azért sikeres, mert nyitni tudott szélesebb rétegek felé, befogadóbb lett az ágazat, a nagy hidat akartuk átugrani a vásárlók és designvilág között. Úgy érezzük, áttörtük a gátat, nem egy szűk csoportnak készülnek a termékek, ezért működőképes a hazai wasárnapi művészpiac.

-Milyen feltételeknek kell megfelelni, hogy valaki a WAMP-on árusíthasson? Számít a végzettség?
-Végzettséget nem, portfóliót viszont kérünk. Az előző munkák bemutatása, képek, bemutatkozó levél alapján döntjük el, hogy a pályázó stílusvilága illeszkedik-e a miénkhez. A szempontok, melyeket figyelembe veszünk: az újszerűség, a kreativitás, a wampos hangulat éreztetése és a hagyományos iparművészettől való eltávolodás. A művészpiaccal kifejezetten modern irányba szeretnénk fejlődni, ezért háttérbe szorítjuk a tradíciókat, annak elvitathatatlan érdemei ellenére.

-A magyar pénztárcának viszont még mindig drágák lehetnek a WAMP termékei.
-Ha azt figyeljük, hogy az ember bemegy a Váci utca bármelyik üzletébe és ott megkap valamit ötezer forintért, amit a WAMP-on a duplájáért, akkor ebben az értelemben igen, a WAMP drága. Viszont vegyük figyelembe, hogy a nálunk árusító művészek termékei egyedi, kézi készítésű, kisszériás darabok, amik nem jönnek veled szemben az utcán. Azzal a tömegtermékkel, amit a Távol-Keleten készítenek millió számra két forintból, azzal nem tudjuk, de nem is akarjuk felvenni a versenyt. Nyugaton már van értéke, ha valamit kézzel gyártasz, a kivitelezés ezen módja indokolja a magasabb árat.

-A design mely területéről árusítanak nálatok a legtöbben?
-A legtöbben a ruhatervezők vannak, termékeikre sokkal nagyobb a kereslet, mint mondjuk a porcelán- vagy üvegtárgyakra. Jelenleg négyszáz tervező szerepel az adatbázisunkban, egy WAMP alkalmával kb. százan árusítanak. Ebből ötvenen rendszeresen, havi jelleggel, a másik ötven pedig mindig cserélődik, változik, új arcok tűnnek föl. Nemrégiben elindult a webshopunk a honlapunkon, úgy működk, mint egy aukciós portál, bár mi fix árakkal dolgozunk és csak közvetítő szerepet játszunk a vásárló és a művész között, a tranzakció az kettejük között zajlik. Ősszel tervezünk egy nagyobb kampányt beindítani a webshop felfuttatására.

Kattints a képre, és nézz fotókat a WAMP-ról!

-Mit gondolsz a magyar design jelenlegi helyzetéről és milyen a megítélése nemzetközi viszonylatban?
-A magyar design végre felszállópályára került. Az oktatásunk nagyon jó, nemzetközi pályázatokon is vesszük az akadályokat. A problémát a háttéripar hiánya jelenti, a fiatal tervezők nem tudnak elmenni nagy cégekhez fejlődni. Az előrelépést önállóan, saját maguk kontójára kell megtapasztalniuk. Itthon 6-7 tervezőnek most már nagyon fut a szekér, ők nemzetközileg is elismertek, de a grafikában és az ékszertervezésben is szépen haladunk előre.
Mi külföldön is képviselünk hazai tervezőket, visszük őket kiállításokra, vásárokra akár Bécsbe, Berlinbe, de nem rég voltunk New Yorkban, meg is említettek minket egy budapesti designról szóló cikkben a New York Times-ban (!). Újabban a csehekkel működünk együtt, de készülünk finn kiállításra is.

-Tudnál tanácsot adni arra vonatkozóan, hogyan álljon neki egy fiatal, kezdő tervező karrierje építésének?
-Ez egy nagyon nehéz vállalkozás. Rengetegen egyénileg dolgoznak, a fent említett háttéripar hiánya miatt. Mindent a tervezőnek kell szerveznie, a művészi munkán túl rá hárul a marketing, a sales, a disztribúció összehangolása, ezt pedig talán még csoportoknak is lehetetlen kivitelezni. A frissen végzett tervezők kikerülnek az iskolapadból, egyből a mélyvízben találják magukat, önmenedzselési ismereteket viszont nem szereztek az egyetemen. Belevág, próbálja eladni magát, de kudarcot kudarcra halmoz, mivel termékeit nem tudja hogyan értékesíteni. Emiatt sokan feladják. A jelenség visszaszorítása érdekében a Vállalkozásfejlesztési Alapítvánnyal közösen indítottunk egy önmenedzselési tanfolyamot, kifejezetten tervezőknek. A művészeknek is muszáj megismerniük a cizellált marketingfogásokat, a reklámot, ha a telített piacon érvényesülni akarnak.

-Meg lehet élni manapság tervezésből?
-Nagyon nyögve nyelősen, általában az elején mindenkinek van mellette civil állása, én például a multivilágban dolgoztam a WAMP előtt. Ausztriában létezik olyan állami juttatás, ami az ébredező kreatív vállalkozásoknak annyi támogatást nyújt vissza nem térítendő pénzösszegként, mint amennyi a cég induló tőkéje. Itthon is hasonló ösztönzés kellene, persze a jelenlegi helyzetben ez nem tűnik reális jövőképnek, de alakul és formálódik minden, panaszra nincs ok, az emberek egyre nyitottabbak a magyar design iránt, és ez már nagyon jó irány.

Kattints a képre, és nézz fotókat a WAMP 1. szülinapi bulijáról (2007.07.12. Holdudvar)!