MEGNYITÓ: 2016.febr.18. / 18:30h
A kiállítást megnyitja: Kőváry Zoltán pszichológus.
BELÉPÉS: INGYENES!
#Selfie – avagy #szelfi, ahogy magyarosan írjuk, 2013-ban az év szava lett az Oxford-szótárak szerkesztőinek ítélete alapján. Ezt az évet megelőzően, ha valaki magáról készített egy fotót, csak önarcképet csinált. Sőt, maga a műfaj is elég felemás megítélésű volt, kicsit sajnálatra méltónak is tarthattuk az illetőt, mert nem akadt senki, aki lefotózza őt.
Az önarckép lényege kezdetben az volt, hogy szituációtól semlegesen készüljön egy kép önmagunkról. A selfie esetében már egészen eltolódott ez a fókusz, a cél inkább az, hogy különböző érdekes helyzetekben örökítsünk meg magunkat. A fotó központi témája tehát nem az, akit ábrázol a szelfi, hanem az arckép és a háttér közötti kapcsolat: „Én csinálom”, „Én élem át”, „Én vagyok itt”.
A selfie valójában így elveszi a figyelmünket pont arról, amit át kellene élnünk. Már nem a csodálatos panorámát vagy a művészeti alkotást nézzük, mert háttal állunk neki, hogy tökéletes legyen a selfie-t különlegessé tévő háttér, kirajzolódjon a vállunk fölött látható híresség alakja.
Egy szóval a szelfi az ego digitális hímpora. Az ‘Alternative Budapest’ ál-fotósorozat alkotója, KoPé éppen elég selfie-t látott életében ahhoz, hogy cinikus társadalomkritikaként csapódjon le benne a sok-sok ‘Én’ üres képe, ahogy a nagy eseményeknek háttal állnak, kitakarva abból egy jó nagy részt. Ezért most megmutatja nekünk, hogy valójában mennyire torz valóságot mutat be egy-egy ilyen, a „lényeget kitakaró kép az arcunkról”.
Hozzászólások