NYERD MEG a könyvet ITT!

A Hatlövetűnek rengeteg hibája van, mégis egy nagyon szórakoztató, izgalmas és jól felépített olvasmány. Először is lássuk a sztorit.

Eredet-effektus

A Hatlövetű igazi-Eredet effektust testesít meg: van benne ugyanis egy Hatlövetű című könyv. A főszereplő, Emánuel az író. A történet azzal kezdődik, hogy Emánuelt meglátogatják könyvbéli hősei, és rendesen elagyabugyálják, majd berántják az alvilágba. A könyv lényegében arról szól, hogy Emánuelt különböző alvilági figurák rángatják maguk után, ő pedig végig beszólogat nekik. Ez elég sablonos lenne, de szerencsére időről-időre jön egy hatásos jelenet, vagy egy jól kitalált fordulat, ami élvezetessé teszi az olvasást.

Ismerős csibészek

A még mindig arcátlanul fiatal (31 éves) Csabai Márknak ez már a negyedik könyve. Első regényét egy bárpultnál pötyögte be a mobiltelefonjába. Történetei a budapesti csibész alvilág körül forognak.

Nagyon jót tesz a könyvnek, hogy tele van olyan figurákkal, akikkel mindenki találkozott már, aki nyitott szemmel mászkál a pesti éjszakában. Kicsit kevés volt írva a pontos helyszínekről, de így is megvolt a Budapest fíling. Egész más lenne ez a könyv, ha New Yorkban vagy Londonban játszódna, így sokkal közelebb érezzük magunkhoz a sztorit.

Hasfalszaggató humor

Van még egy tényező, ami nagyon jót tesz a könyvnek, ez pedig a humor. Nagyon ritkán van, hogy pl. a vonaton hangosan felröhögök egy könyvön, de a Hatlövetű ezt többször is kiváltotta belőlem. Csabait a könyv borítóján Rejtőhöz, Chandlerhez, Tarantinóhoz és Guy Ritchie-hez hasonlítják, de ezek a hasonlatok nagyon messze járnak a valóságtól (meg persze borzasztó nagyképűek is). Engem leginkább a méltatlanul elfeledett Robin Mash humorára emlékeztet, amit itt olvastam. Különösen jók a froclizások és a beszólások, ráadásul én már a magánéletemben is használtam átvettem egy-két fricskát, amit itt olvastam.

A feketeleves

A könyv jó, izgalmas és humoros is, van azonban néhány olyan hibája, ami felett nem tudunk szemet hunyni. A fogalmazás és a metaforák néha túl lettek tolva. Nagyon művi tud lenni, amikor egy oldalakon át b’zmegoló szereplő váratlanul elkezd cikornyás körmondatokban beszélni, az pedig szimplán idegesítő, hogy majd minden bekezdésre jut valami viccesnek szánt metafóra. Annyira éhes voltam mint egy…, annyira fájt, mint egy…, annyira sárga volt, mint. Egy idő után azon kaptam maga, hogy rendszeresen átugrálom ezeket a bekezdéseket. A sztoriban nem maradtam le semmiről ezzel.

Furcsa, hogy ez az Emánuel mindenhol bomba nőkkel találkozik, a hab a tortán, hogy még a váci börtön smasszereit is egy vöröshajú, dúskeblű démon vezeti.

Az ítélet, móka

Ez utóbbiak enyhébb malőrök, de a túlírás, a metafóradömping zavaróak. Engem leginkább azért zavarnak, mertnincs rájuk szükség. Nélkülük is teljesen jól működne a könyv, elég izgalmas hozzá a története, és elég jó hozzá Csabai Márk humora. A házsártosabbak tehát kerüljék, de aki képes átlendülni a fenti nehézségeken, annak sok kellemes órát szerezhet a Hatlövetű.

NYERD MEG KÖNVYET az Antropos.hu-n ITT!