A nagyrészt estefelé megérkező napijegyes tömeggel ellentétben én igyekeztem minél korábban megérkezni tegnap, hogy egy kicsit belenézhessek a délutáni programokba is. A minél előbb azért nem sikerült olyan nagyon koránra, mint szerettem volna, de azért még bőven a délutáni hőség fogadott, mire kiértem, így arra jutottam, hogy a mai fesztiválnap első részét a víz témakörének szentelem. Ehhez nem is kellett sokat menni, a H2O ugyanis szinte a bejáratnál van. Ez a helyszín a vizet mutatja be minden oldalról, sok hasznos információt megtudtunk, miközben pancsoltunk egy kört a szép tiszta medencében, a szennyezettből pedig egy horgászbot és egy rózsaszín háló segítségével próbáltuk kihalászni a szemetet, erőfeszítéseinket pedig matricával jutalmazták. (Így aztán nehezen, de megbocsátottam, hogy elfoglalták a Mokka Cuka helyét.) A második legvizesebb helyszín a Medúza, ahol elméletben délutánonként a tetőről lógó csövekből vizet spriccelnek a partizó népekre. Ezt sajnos csak bizonyos időközönként szokták megejteni, és mi pont nem találtuk el a megfelelő pillanatot, de valami hűsítő kis vízszitálásban azért volt részünk.
Faithless
Az a nagy baj a minden nap megtartott programokkal, mint például az Utcaszínház, vagy a Vándor Vurstli programjai, hogy napról napra halasztgatom, mondván, hogy még bőven lesz alkalmam megnézni, aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy lemaradtam róla. Ezt megelőzendő úgy döntöttünk, hogy már ma megnézzük az indiai Kawa Musical Circus előadását a Roma Sátor előtti téren. Az egész produkció nagyjából fél órás volt, de ezalatt a társulat hat tagja bemutatott mindent, amit csak el lehet képzelni: voltak zenészek, táncosok, színészek, pantomimesek, akrobaták, kötéltáncosok, egyikük még egy óriási szőrös-tollas madárjelmezt is felvett (amit valószínűleg sok szigetelő leirigyelt róla – idén nagyon népszerűek a mindenféle farsangi állatjelmezek). Az elképesztő, látványos mutatványokat remekül kiegészítették a háttérben lengedező bungee jumpingolók, és a spontán összegyűlt tömeg, akiknek a fele annak drukkolt, hogy leessen a kötéltáncos, a másik fele pedig halálra aggódta magát amiatt, hogy le talál esni.Ezután belenéztünk a Világzenei színpadon zajló Besh o droM koncertbe, és az is kiderült, hogy a közönségben sok külföldi, aki már visszajáró vendég, nem csak úgy véletlenül odatévedt, hanem direkt a koncertre jött, mivel már jól ismeri és szereti a magyar zenekart.Az este fő megmozdulásának számító Faithless előtt még meg kellett vitatnunk néhány sarkalatos kérdést, mint például, hogy a koncert előtt vagy után látogassunk el a csomagmegőrzőbe, hogy elővegyük a meleg ruháinkat. Ez komoly tervezést igényel, ugyanis egy túra a ruhatárba van vagy háromnegyed óra hosszú, a hőmérséklet viszont szinte egyik pillanatról a másikra vált nappaliból estire, általában körülbelül tíz-tizenöt fok a különbség van, így nem árt időt szakítani a felöltözésre. Miközben ezen tanakodtunk, belepillantottunk a Vad Fruttik végébe az MR2 színpadon, és a román Nadara elejébe a Roma Sátorban, így végül nem is maradt időnk a Faithless előtti öltözködős hadműveletre, de mint később kiderült, nem is volt rá szükség.
Bár alapvetően jobban szeretem, ha megvan a kellő személyes terem egy koncerten, és ezért nem igyekszem befúrni magam az első sor közepére, most megegyeztünk abban, hogy, ezt a koncertet hangulatosabb lesz az izzadó-ugráló tömegből élvezni. Így aztán, mivel sikerült fű alatt bekúsznunk a Sziget Shop felől, hirtelen szinte az első sorban találtuk magunkat. A tervünk bevált, ehhez a koncerthez tényleg passzolt a tömegben izzadás és ugrálás, jó is volt, pláne, hogy a körülöttem megszokott átjáróház is viszonylag minimális volt, az is főleg a két pörgés közötti nyugisabb részek alatt (mondjuk ez utóbbiból lehetett volna kicsit kevesebb). A lassabb számok alatt, amíg a népek átvonultak, azért volt alkalmunk megfigyelni, hogy milyen jó is Sister Bliss ruhája azzal az óriási, fura fehér gallérral, felfedeztük magunknak a szép gitáros fiút (akit egyébként Nemo Jones-nak hívnak, és mintha nem lett volna itt a legutóbbi szigetes koncertjükön), és megtippeltük, hogy az első sor elején húszéveseket megszégyenítő lelkesedéssel bulizó néni vajon a Snickers reklámban vagy a Meex plakátokon szereplő nagyi.
Kattints SZIGET 2. napi fotókért!
A Szigeten nem érdemes sietni, pláne amikor már vége a koncerteknek. Egyrészt a tömeg miatt nem is lehet, másrészt nem is érdemes. Lehet rituálisan vonulni, beállni a spontán összeverődött állatjelmezes és köntösös figurák meneteléseibe, esetleg felvenni a mindenhonnan szóló zene ritmusát, ami azért is nagyon szórakoztató elfoglaltság, mert nagyjából centinként változik a zene útközben. Mivel a Sziget elég nagy, előfordulhat, hogy az áthaladás eltart vagy másfél óráig, de nagyjából minden ponton kialakulhat valami kis fejenpörgés, és ha az ember egyszer lemondott a célirányos haladásról, ráébred, hogy a vonulás nem elvesztegetett idő, hanem szinte külön programpont a Szigeten.
Egy videónk a Sziget 1. napjáról!
Miután mi is vonulgattunk egy jó darabig, a feltörekvő, meg nem értett olasz rockbandák egyik gyöngyszeme, a Morris Goldmine tagjainak társaságában a Sziget túlsó felén találtuk magunkat, ahol több lehetőség is van a mulatozásra. A Sziget környékén lakók nyugalma érdekében tizenegy után csak fedett sátorban folytatódhatnak a koncertek és partik, aminek sajnos van egy olyan hátránya, hogy egyes sátrakban, például a Roma Sátorban vagy az A38 sátorban nem valami jó a szellőzés, és az este egy pontján egyszer csak elfogy a levegő, amit különböző módszerekkel próbálnak elkerülni. A Medúza például kivételes ebből a szempontból, mivel van nagy fala körben, viszont teteje nincs, így végülis zárt térben, de szabad levegőn lehet bulizni. Kevésbé jó a helyzet a teljesen zárt Party Arénában, ahol azért rendes kis tömeg szokott összeverődni, így óriási ventillátorokkal próbálják megoldani a helyzetet. Ez a légáramlás még a bikinifelsőben táncoló lányoknak is jól jön, hát még a nagy, rózsaszín plüssnyúlnak öltözött hollandnak, aki elmondta, hogy hat másik nyúllal érkezett, a jelmezeket pedig kifejezetten a szombati nagy flash mob tiszteletére szerezték be. Ezen a késői órán már csak az utolsó nyúl volt talpon, de ő sem sokáig, mivel öt órára ismét mindenfelé befejeződtek a partik. Nem sokkal korábban még elég nagy volt a népsűrűség a Medúzában, így volt egy halvány reményünk arra, hogy átveszi a Mokka Cuka szerepét, és nem zár be másnap délig, de sajnos nem így történt. Úgyhogy nem volt más választásom, mint egy utolsó, levezető fröccs társaságában hazaballagni, és otthon még egy kis levezető Faithless-t hallgatni.
MÉGTÖBB SZIGET életkép, koncertfotó és PARTYFOTÓ ITT!
Hozzászólások