1 | 2 | 3


-Az egyik előadásában azt mondta, a világ jelenleg alapvető tévedésben van: azt gondolják, hogy hatalmas változásokon mentünk keresztül az elmúlt évtizedekben, miközben nem veszik észre, hogy az igazán forradalmi átalakulások csak most következnek. Nem mondom, hogy a hallgatóság vidáman és lelkesen távozott. Főleg, miután megjegyezte , hogy – ha így folytatódnak a dolgok – a nyugati társadalmak munkaképes lakosságának nyolcvan százaléka állás nélkül maradhat 2025-re…
-Ha megfigyeljük, ma a munkavállalók nagy része a szolgáltató, az informatikai, a szórakoztató, a logisztikai-értékesítő szektorokban dolgozik. Ez nem véletlen. A technológiai fejlődés hatására ugyanis radikálisan lecsökkent a mezőgazdaság és az ipar munkaerőigénye. Korábban ezek szinte korlátlan munkaerőt tudtak foglalkoztatni, nem nehéz belátni, hogy az új területekkel nem lehet lekötni a felszabadult felesleget. Egy olyan korszak következik, amelyben csak az emberek ötöde termel, de mindenki fogyasztani akar majd. Ez a helyzet már ma sem a jövő, ez már a jelen, az átalakulás végbe ment, csak a hatásokkal jelenleg még olyan ügyesen tudják manipulálni, hogy kevéssé vesszük észre a változást…

Öreg kamaszok

-Véleménye szerint ilyen ügyeskedés az úgynevezett „kitolódott kamaszkor” is: vagyis, hogy a 12-29 év közötti korcsoport tagjai lényegében egy steril, zárt világban élnek, valahogyan úgy, mint korábban a középiskolások…
-Igen, ez a kamaszkor kitolásának egyik legfőbb oka. Azért mondok „kitolást” és nem „kitolódást”, mert mintha bizonyos politikai és gazdasági szereplőknek túlzottan érdekükben állt volna ez az átalakulás. A munkanélküliség ellen a kilencvenes években jó megoldásnak tűnt a munkaképes fiatalok kivonása a munka világából. Nem csak, hogy nem kell nekik még tíz évig munkát adni, de nem is akarnak majd „rendes állásban” dolgozni többé, ha kiszocializálják onnan őket, ha rabságnak és gályázásnak érzik azt. A hosszú kamaszkor a gazdaság szereplőinek is érdeke, hiszen az alkalmi- és diákmunkákon nevelkedő ifjakba belenevelhetik, hogy a jövőben majd bizonytalan és időszakos projektjellegű munkákat kell végezniük. A 8 órás munkarendnek ma már gyakorlatilag vége van, ez egy kiváltságos munkamániás kisebbség sajátja lesz hamarosan.

-És hol lesz a diplomások helye?
-Ha megfigyeljük a felsőoktatásban zajló átalakulásokat, akkor láthatjuk, hogy bizonyos intézmények egészen új tartalmakat adnak a diplomának. Ma már mindenki előtt világos, hogy a „papír” nem jelent automatikusan munkahelyet és ezeket az időket a hihetetlenül felduzzasztott hallgatói létszám miatt nem is lehet visszahozni. A diploma önmagában semmit nem fog jelenteni, a lényeg az lesz, hogy az egyén hova fogja tudni bejuttatni magát, milyen képességekkel bír. A felsőoktatásban már kompetenciaképzés folyik, képességekre tanítanak, nem szakmai, vagy elméleti tudás megszerzésére ösztönöznek, gondoljunk a nyelvtudásra, fogalmazási készségre, a tanulási, alkalmazkodási rutinra, kreativitásra, kapcsolatteremtésre, vagy a beilleszkedésre. A közeljövő gazdaságában ugyanis alapvetően háromféle munka lesz, az is kevesek számára. A platform-alapú munkákat azon magasan képzettek, speciális szaktudással rendelkezők vagy pótolhatatlanok végzik majd, akik exkluzív tudással rendelkeznek, például valaki mondjuk korunk dj-e, vagy atommérnöke. A nagy többség ugyanakkor a két további területen helyezkedik majd el: az úgynevezett droidmunkák a szellemi kisegítőmunkákat fogják jelenteni, a call centerestől a programozóig bezárólag. Ők lesznek a szellemi munkásosztály, akik ugyanazok most, mint régen a munkások a gép mellett a gyárban, csak épp számítógépek előtt. Végül lesznek azok a munkák, amelyek a passzív nemdolgozó tömegeknek nyújtanak valamit – őket ápolják, kezelik, szórakoztatják és szervezik. Mert bizony a nagy többség – ha igaza lesz például Vivien Foresternek – élvezetekre, játékra és szórakozásra berendezkedett gyereksorba lesz visszafejlesztve a dolog nélküli társadalomban. Most 2009-ben csak azt mondhatja az egyetem a hallgatónak: nem tudjuk, mi lesz 2025-ben, mik lesznek a munkahelyek, hogy bohócok, rendőrök, szocmunkások, vagy ma még elképzelhetetlen tévék szerelői kellenek-e éppen? De megtanítunk arra, hogy te mindig fel tudd mérni, váltani tudjál, megtanuld az újat: reggel ezt csináld, délben azt, este meg amazt, ráadásul ezt még érdekesnek és izgalmasnak is tartsd. Ha pedig éppen nem jut semmi, azt se érezd tragédiának…

1 – Ez nem sci-fi, már a valóság
2 – Szexuális forradalom
3 – 500 szobás ház az egész világ