Ez a színház 4D

Megnéztük a Trafóban az A halál kilovagolt Perzsiából című darabot. Le vagyunk nyűgözve! Nem találunk szavakat. Azaz, de. Mégis.

Ritka nagy dolog újszerű élménnyel találkozni a sablonok sablonjaiból építkező szórakoztatóiparban és -kultúrában. És egyébként ennek nincsenek is olyan ördögtől való okai. A zenészek, rendezők, írók és egyéb alkotók kiszaszerolták azt a pár fogást, amivel jellemzően meg lehet ragani az emberek nagy részét, ez az információs társadalom egyik nagy adománya számukra. A közönség kegyeire rászűkülő sablonok persze tovább szűkítik a közönség kegyeit, a folyamat önmagát gerjeszti, ami természetesen kéz a kézben jár a kreativitás deflálódásával. Ilyen közegben az újdonság, még inkább újdonságnak számít, a groteszk még groteszkebbnek. Ez azért para, mert a kreatív dolgokkal így még nehezebb érvényesülni, hisz az egyre messzebbre kerülő kreatív lehetőségeket egyre nehezebben rágja meg az egyre szűkebb közeghez szokó közönség.

A fősodron kívüliség persze nem egyenlő a kreativitással, és a kreativitás sem egyenlő a minőséggel, sok elvadult beteg kezdeményezés marad joggal sikertelen. A kreatív minőség és a fogyaszhatóság rétegei között húzódó terület, amiről esetünkben szó van egyre vékonyabb, jelenleg már szinte csak egy hártya, ezen a hártyán kell brillíroznia azoknak az alkotóknak, akik elég elszántak ehhez.

A hosszúra nyúlt bevezetőre azért volt szükség, mert a Don’t Eat Group A halál kilovagolt Perzsiából című, Trafóban futó darabja megoldotta a feladványt.

Már maga a koncepció önmagában is eléggé érdekes annyira, hogy egy közepes sztorit is elvigyen a vállán, hát még egy minőségit. A darabot úgy kell elképzelni, hogy két síkon játszódik. Az egyik a színpad, a másik a színpad mögé kilógatott vászon. A színpadon a színészek teszik a dolgukat, ahogy kell, de operatőrök és díszletpakolgatók rohangálnak és dolgoznak körülöttük non stop. Amit pedig a kameramanok felvesznek, azt általában valós időben nézhetjük a vásznon, de persze a vetített részt rengetegszer effektelik loopolják, vagy manipulálják. Tehát a közönség egy filmet néz, aminek a forgatását real-time-ban tudja követni. A díszletesek pedig a legvalószínűtlenebb anyagokat használják fel macguyveri kreativitással.

A történet Hajnóczy Péter 1979-es kultregényének a feldolgozása. A könyv egy művész szerelembe eséséről szól, ízes korrajzzal, jól felépített jellemekkel, maró gúnnyal. A főszereplő az alkotómunka gyötrelmeivel, az identitás szorongató képlékenységével, az alkohol és az önpusztítás iránti legyőzhetetlen vággyal küzd. Akárcsak a 75 éve született és 38 éves korában májzsugorodásban elhunyt Hajnóczy.

A színpad lényegében a főszereplő elméje. Különböző részein az ő élete különböző állomásai elevenednek meg. A vizuális eszközök használata egészen parádés. Ráadásul mindig egyszerűen nagyszerű. Pl. amikor a két színész a zöld anyaggal bevont falhoz simul háttal, állva szorosan, a fejükre zoomol a velük szemben álló kamerás, és tessék!: A vásznon már ott is van a strand füvében fekvő pár felülnézetből. A tér dimenzióit amúgy több ízben elforgatják. A már említett macguyveri eszközhasználat pedig nem csak frappáns, és praktikus, de kiapadhatatlan humorforrás is. A kivetítőn látható dimenzió manipulálása pedig egyre meredekebb lesz az idő előrehaladtával, az utolsó harmadban pedig már leírhatatlan, lenyűgöző, hátborzongató, zseniálisan kontrollált káosz uralkodik odafent.

A szereplők folyamatosan narrálják a jeleneteket, kb. mint a régi Scoreses filmekben. A darab szemszögek, dimenziók, időpontok és helyek között ugrál. Egy állandóan változó, hullámzó valami tajtékzik, majd bontakozik ki a nézők szeme előtt, akik egyik kábulatból a másikba estek.

Két dolgot kell megemlítenem, ha már kritikát írok. Először is, a groteszk vizuális káoszt túltolták, voltak jelenetek, ahol úgy éreztük, hogy a fele is elég lett volna a ránk ömlő őrületből. A másik, hogy a darab ahhoz képest nagyon hosszú, amennyire elfárasztja a nézőjét. Mert ez a darab el- és lefáraszt, lezúz, felmorzsol, a sárba tipor, annyira mély és kifejező. Hatalmas élmény, de kell hozzá némi türelem és nyitottság.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Színház

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére