Idén hatodik alkalommal került megrendezésre, a francia hagyományokra épülő, Múzeumok Éjszakája. Szerte a világban gyakoriak a hasonló jellegű kulturális események, de sehol sem ennyire kiterjedtek és széleskörűek, mint nálunk. A Sziget óta tudjuk már, hogyha fesztivál, akkor legyen a miénk a térség legnagyobb, és leghangosabb bulija, hát így van ez valahogy a Múzeumok Éjszakájával is. A fővárosban és szerte az országban több mint kétszáz intézmény kapcsolódott a rendezvényhez, összesen, kétezer programmal, melyhez a BKV speciális múzeum járatot szervezett, különlegesen elnéző jegyellenőrökkel, és peronőrökkel, akik a varázslatos este hatására műértőként hallgatták végig a fiatalok egy-egy múzeumban szerzett élményét.

A barátságtalan idő sajnos nem engedte meg a random szerű csatangolást a városban, de az éjszakai múzeumlátogatókat egy kis eső nem tántoríthatja el, a mértéktelen kultúrafogyasztástól. A rendezvény profin összeállított honlapjának segítségével mindenki előre megtervezhette útvonalát, programok és helyszínek alapján gondosan belekalkulálva azt, hogy egy hirtelen érkező égszakadás esetén, hol melyik fedett múzeum van a legközelebb.
Így jártunk el mi is. Mi egy közepesen nehéz, négy állomást tartalmazó útitervet állítottunk össze.
 
Kulturális zarándoklatunk a Kolibri sörözőben kezdődött, melyhez igazán közel van a Bajza utcai, Kisföldalatti megálló, ahol a Magyar Képzőművészeti Egyetem diákjai vették át az irányítást a peron felett. Színes leplekkel, tették már-már ambient hangulatúvá a megszokott állomást, melynek falaira a diákok tették ki munkáikat. A műalkotások egy része ingyen elvihető volt, hogy a jeles alkalmon azok is hozzájuthassanak a műtárgyakhoz, akik amúgy nem engedhetik meg maguknak.

Utunk a föld alól a Műcsarnokba vezetett, ahol már megszokottá vált, hogy próbára teszik a közönség nyitottságát és befogadó képességét, a legkülönfélébb, kortárs alkotásokkal.
Gyors tanácskozás a múzeum teraszán található, hibátlannak mondható vendéglátó ipari egységben, majd irány a kiállítás. Plafonról lelógó, színes papírdobozok vártak minket, melyek a nézelődő közönségről mutattak görbe tükröt, és ezt így kell érteni, szó szerint. Belekukkantva a dobozokba a többi nézelődőt láthattuk, fejjel lefelé, amint ők is a többieket kémlelik. Szokatlanul jó hangulatot varázsolt a komoly épületben, az egymást vizslató közönség látványa, ahogy önmaguk is részesévé váltak a kiállításnak.     

A kulturális kukkolás után a budai oldalt céloztuk meg, hogy egyik legkedvesebb helyszínünkön, a Millenárison is körülnézhessünk, ahol a házigazda Moholy-Nagy Művészeti Egyetem „Láss, ne csak nézz” szlogennel hadjáratot hirdetett az ingerszegénység ellen.
Bátran kijelenthetjük, hogy a MOMEs diákok a különböző érzékszervek valamennyi frontján győzedelmeskedtek.
Fotó grafikákkal, animációs vetítéssel, és egy elképesztően látványos divatbemutatóval készültek, melyet zenei aláfestéssel egészítettek ki, többek között Tom Noize elektro-pop szettjével.

Miután megnyugvással tapasztaltuk, hogy a budai oldal is szépen teljesít, újra a Hősök tere felé vettük az irányt, hogy elcsípjük Ferenczi Gyuriék koncertjét, a Vajdahunyadvárban.
A közönség ekkor már érezhetően belemelegedett a múzeumok közötti ingázásba. Lassan mindenki igazi szakértőjévé vált a kiállításoknak, melyről hangos, jókedvű eszmecserékkel adtak tanúbizonyságot múzeum turisták.

A Vajdahunyadvár méltó befejezése volt az estének. Az önmagában is impozáns épületegyüttes gyönyörűen volt megvilágítva kívülről és belülről egyaránt. A már-már elengedhetetlennek számító tűzzsonglőrök természetesen itt is jelenvoltak, szokásos performanszaikkal, melyet tüzes felvonulással, tűz ugrással, és ördögi pálinkákkal tettek emlékezetessé a szervezők.
A várban található, Mezőgazdasági Múzeum aulájábanban lépett a színpadra Ferenczi Gyuri, és a Rackajam együttes, akik a múzeum jellegét figyelembe véve, csupa agár témájú, dalokat hoztak, a szokásos feszes tempókkal, és elképesztő herfli szólókkal.
Mint megtudtuk, az est leglátogatottabb múzeum lett a Mezőgazdasági Múzeum.