Szokolay Balázs és Szokolay Dongó Balázs Kodály Zoltán tiszteletére ad koncertet április 19-én szerdán, este fél nyolckor az Uránia Dísztermében, a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével Az előadás első felében Kodály Zoltán műveit hallhatja különleges előadásmódban a közönség: a zongora hangja mellett népi furulya, tárogató csendül fel. A második részben egy ősbemutató részesei lehetünk: Szokolay Dongó Balázs archaikus népzenék ihlette Sír az út előttem című dalciklusa debütál a színpadon.

Különös együttműködés az a zenei műhelymunka, ami a Liszt Ferenc-díjas, képzett, világhírű zongoraművész és pedagógus Szokolay Balázs és a mindenféle zenei előképzettség nélküli, mára a világ legnagyobb színpadain is otthonosan mozgó, tavaly Prima Primissima Díjjal kitüntetett zenei őstehetség és ösztönzenész Szokolay Dongó Balázs között az elmúlt évtizedek során lassan kialakult. Közös törekvésük, hogy minél hívebben közelítsenek Bartók és Kodály munkásságához egyben úttörővé is teszi őket saját műfajaikban. Koncertjeik révén rájövünk, hogy talán nem is olyan élesek azok a bizonyos műfaji határok, vagy talán nincsenek is, és soha nem is kellet volna, hogy legyenek…

Kodály művei
Szokolay Dongó Balázst, előadóművészként és zeneszerzőként is régóta foglalkoztatja az archaikus zenék műfajtól független kapcsolódása, az, hogy hogyan hatottak egymásra az évszádok során a különböző zenei irányzatok, és azok hogyan jelentek meg a népzenékben (például a régi zene, avagy early music – fellelhetősége a magyar népzenében), illetve, hogy Bartók és Kodály hogyan emelte be a népzenét írott zenéikbe. Ez utóbbiaknál nem pusztán az eredet érdekli Dongót, hanem a játékstílus, az elképzelés a leírt zenei sorok mögött. Dongó rajongója e két zeneszerzőnek, és játékával a zeneszerzők írásaiban, levelezéseiben található információk alapján próbál mind közelebb kerülni a szándékolt előadási módokhoz, ritmusokhoz és stílushoz. A koncert folytatása a tavalyi Tavaszi Fesztiválon bemutatott Bartók koncertnek, és továbbra is világújdonság abból a tekintetből, hogy még soha senki sem próbálta meg népi furulyán eljátszani Bartók zenéit. Holott véleménye szerint éppen ez lenne a természetes, ezt „adja ki a zene”, így álmodta meg Bartók, csak abban a korban még elképzelhetetlen volt, hogy népzenész álljon klasszikus zenei színpadra. Hál’ Istennek ezek az idők elmúltak, s az ötvözés lehetséges. A műsor vázát a két Szokolay Balázs zenei játéka adja. Hol együtt, hol külön adják elő a műsorban szereplő zenei műveket. Két ellenpont, látszólag két ellentétes világ, ami hihetetlen művészi erővel olvad össze egy koncertté, egy zenei világgá. Ugyanakkor Dongó és népzenész társai – akik nem kisebb személyiségek, mint Agócs Gergely népzenész és Navratil Andrea énekes – játékán keresztül megismerhetjük azt az eredeti népzenei környezetet is, ahonnan Bartók és Kodály is merítették a műveik alapjául szolgáló zenei anyagokat. Dongó tavalyelőtt megjelent „Privát Népzene” című lemezén Termes Rita zongorán való közreműködésével meghallgatható néhány, fönt ismertetett zenei újragondolás.

Szokolay Dongó Balázs: Sír az út előttem /ősbemutató/
Szokolay Dongó Balázs vallomása művéről: „Népdalok, néptáncok ihlette kompozíciók, népi hangszeres szólistára, és kamarazenekarra. Magyar duda, pásztorfurulya, tárogató, szaxofon, népi ének, valamint hegedűk, brácsák, csellók, nagybőgők, és zongora. A műsor lényeges eleme, hogy két féle előadásmód találkozik. Hitem szerint nincs sok különbség: a vehemens népzenei gesztusrendszer, és egy dinamikus, kamarazenekari játék hamar egybeolvad. Lesz belőle egy tömbös megszólalás. 1995-ben a Vasmalom együttessel Bartók népzene feldolgozásait népi hangszerekkel a kézben adtuk elő. Angliában rendszeresen, de Japánban is turnéztunk. Már ott megfogalmazódott bennem ez a típusú munka. Megtartani a népzene lényeges rusztikus erejét, de beemelni a jelenbe. Nem csak, mint múzeumi tárgyat nézegetni, hanem megtanulni megalkotni, és melléhelyezni a klasszikus kamarazenekar által nyújtott lehetőségeket. A dalok, tánczenék ebben a csokorban magukon hordozzák a 25 év táncházi zenélés, és világzenei színpadi munka során belém ivódott zenei hatásokat. Gondolok itt a sokszor ismétlődő zenei sorokra, dallamokra, a konokul visszatérő, és azonos tonalitásban maradó harmóniákra, a kevés modulációra, az egyformán hangsúlyos szólamokra, vagy akár a bourdon érzetre. Mindezek régi zenei stílusokat idéznek, de ugyanakkor egy modern rusztikus hangfestmény képét rajzolják meg a képzeletemben. Ezen a festményen szerepel a népzene, a középkor zenéje, a különböző korok klasszikus zenéje, és a világzene. Ez utóbbi fogalom szerintem szerencsétlen, de köztudatba épült elnevezése a feldolgozott népzenének. Az előadásban a népi hangszerek szólókat is játszanak, gondosan válogatott régi stílusú kárpát-medencei dallamokból. Az énekesek pedig hagyományos stílusban, szólóénekkel is szerepelnek. Ezekkel a szólókkal kiegészülve lesz teljes a koncertanyag. Népzenészként adódik a feladat a számomra, hogy Bartók, Kodály művekből jól ismert népi dallamokat szólaltassak meg. Akár úgy is, hogy nem ismerem az eredeti hanganyagot. A népzenei gyakorlat lehetővé teszi számomra, hogy elidőzzek egy-egy népzenei lejegyzés, és akár az ebből kiinduló zeneszerzői gondolat felett. Így került be a csokorba néhány Bartók által kiemelt dallam, és gondolat. Mind e mellett, fontos cél, illetve eszköz ebben az alkotói munkában, hogy nem műfajokat találkoztatok, hanem keresek, hallok, érzek szervesen kapcsolódó hangokat a népi motívumokhoz. Ha jól belegondolunk, a régiek is ezt tették. Erre tesz kísérletet a „Sír az út előttem…” című műsor. A műfaj, ha nagyon ragaszkodunk a megnevezéshez: népzenei ihletésű kamaramuzsika.”

Szokolay Dongó Balázs, Artisjus és Prima Primissima Díjas népzenész rajzpedagógiai tanulmányok után kezdett zenével foglalkozni. Autodidakta módon tanult népzenét dudán, furulyán és tárogatón. 1994-ben a szakma elismeréseként, a Népművészet Ifjú Mestere címet kapta. A kárpát-medencei folklór mélyebb tanulmányozása során kezdett népzene feldolgozással foglalkozni. Így születtek saját, modern, kortárs hangvételű kompozíciói és azok az improvizatív zenei alapok, amelyek modernségük ellenére magukon hordozzák a régmúlt magyar, román, szerb, horvát, szlovák és cigány kultúráját. 1990-től több élvonalbeli zenekarban játszott, mint például a Sebestyén Márta trió, a Vasmalom és a Csík Zenekar, gyakori vendége volt a Téka, a Vujicsics, a Muzsikás és a Kolinda zenekaroknak, valamint dolgozott Rost Andreával és Kocsis Zoltánnal is.

Közreműködnek:
Szokolay Balázs zongoraművész
Szokolay Dongó Balázs népi hangszeres szólista – furulyák, dudák, tárogató
Liszt Ferenc Kamarazenekar – koncertmester: Tfirst Péter
Navratil Andrea – ének, Agócs Gergely – ének