A Down-szindrómás családok életének legnagyobb átka nem is a betegségben
rejtezik, hanem a környezet reakciójában, amely csupa rosszindulat és előítélet.
A film legjelentősebb üzenete, hogy igenis együtt lehet élni down-szindrómás
embertársainkkal, akik érző, gondolkodó emberek, akik rendelkeznek önálló
gondolatokkal, humorral, stb…
A film egy igaz történeten alapuló
színdarab megfilmesítése. Egy Down-szindrómás fiát egyedül nevelő anya
története, akinek anyja és barátnője segít fia nevelésében. A film nagyjából 15
évet ölel fel, az odaadás és az elfogadás nagybetűs története.
A
rosszmájúskodás minden szándéka nélkül le kell írnom, hogy mint filmben,
találhatunk kivetnivalót az alkotásban a rendezés, vágás, stb…szintjén, de a
film jelentősége és üzenete ezektől nem csorbul. Hála annak, hogy nem áll neki
álságos dramaturgiai elemekkel operálni. A Műnek ott a helye az iskolák
könyvtárában. A világot valószínűleg nem fogja megváltani, de mindenképen
iránymutató… a lavinák is van, hogy egyetlen hógolyóval kezdődnek.
Hozzászólások