A történet egy repülőgép (815-ös járat) szerencsétlenül járt utasainak rejtélyes históriája, amely a világ minden táján a tévé elé szögezte az embereket.
Az Eltűntek nézőiből mindenütt rajongói klubok alakultak, amelyek a mai napig értelmezik és értékelik a trópusi sziget különös történéseit, a nehéz múltat cipelő szereplőket, akiknek a katasztrófa után lehetőségük nyílt, hogy új életet kezdjenek. Vagy mégsem? Az Eltűntek sikerének egyik titka, hogy a felvetett kérdésekre nem adható egyértelmű válasz.

A Doktor House és a 24 után az Eltűnteket is alaposan szemügyre vették amerikai filozófusok. Huszonhét kortárs gondolkodó elemzi a szerintük első posztmodern filmsorozatot, és a szereplők sorsán keresztül felhívják a figyelmet a gondolkodás történetének legnagyobb alakjaira, akik ugyanazokra a kérdésekre keresték a választ, mint a népszerű sorozat szereplői. (Nem véletlen, hogy több túlélő is egy-egy nagy filozófus nevét viseli.) Vajon mi köze van a szigetbéli Locke-nak és Hume-nak a régi korok nagy gondolkodóihoz? Milyen alapigazságokat tárgyaltak már az ókori filozófusok is, amelyek visszaköszönnek az egyes sorozatokban?

Az ABC csatorna Eltűntek (LOST) című tévésorozata az ember legősibb, az evolúció mélyrétegeiben gyökerező félelmeinek egyikét találja telibe: mindannyian rettegünk attól, hogy egyszer elszakítanak bennünket mindattól, amit ismerünk és szeretünk, és idegen „terepen” kell valahogyan boldogulnunk, vagy éppen az életünkért küzdenünk. Ez a félelem ugyanakkor nemcsak biológiai értelemben ősi, hanem mélységesen filozófiai jellegű is. Számos érdekességre fény derült az ember lényegéről, s az elveszett, eltűnt, saját társadalmi-kulturális környezetéből kiszakított ember esete alapvető kérdéseket vet föl önmagunkról és a világhoz való viszonyunkról.
Az Eltűntek és a filozófia azt is bemutatja, hogyan lehet komoly kérdésekről is szórakoztatóan beszélni.