-A neved begépelése után, tucatnyi információt találhat rólad az érdeklődő a webes keresőben, így bemutatkozás helyett, leírnád nekünk a saját szavaiddal, hogy milyen zenét szerzel?
-Amikor dolgozom, nem próbálok beleilleni egyetlen zenei stílusba sem. Talán a tánctér orientált remixekben vannak megkötések, de olyanokat alig csinálok. Miután már megjelent a zene, azután merül fel a kérdés: milyen dobozba is rakjuk? Trip-hop, electro, jazz, akármi… Ezek lehet, hogy hasznos címkék, de soha nem tekintettem magam olyan embernek, aki egy-egy stílus mellett kötelezi el magát. Rengeteg klasszikus zenét hallgatok, filmzenéket, popot, 70-es évek rockját, new wave-t és metált is. Mindezekből merítek a zenémhez.

-Azok a zenék pedig milyenek, amiket mondjuk reggel, ébredés után hallgatsz, vagy útközben az autóban például?
-Mint mondtam, ez az időjárástól függ vagy attól, hogy milyen volt az előző estém. Ha egyedül vagyok és jó a kedvem, Korn-t vagy Killing Joke-ot. De gyakran eljutok Steve Reich-ig vagy David Julyan-ig is. Hogy mi is volt ma épp? A ámulatba ejtő “Based On A Tru Story” a Fad Freddy’s Drop-tól.

-Mesélj nekünk egy kicsit az eszközparkodról. Milyen cuccokat és kütyüket használsz?
-A nagy Mac-et, rakatnyi dsp plug-in-t (SSLc-t és UAUdio-t túlnyomórészt), Apogee converter-eket, egy pár Genelec hangfalat, remélhetőleg hamarosan Focal monitorokat, pár külső cucc, szintik, előerősítők, ilyenek… Albelton Live 7-est használok, nagyritkán ProTools-al kiegészítve. Van még pár “valódi” hangszer is azért itt a szobában: gitár, mandolin, basszus gitár, indiai és afrikai ütős hangszerek, nagyjából ennyi…

-Utolsó albumod, a Clockwork, csordulásig telt a dallamoktól. Mi a véleményed arról az elméletről, hogy egy szám akkor szám, ha akusztikus gitáron le lehet játszani?
-Igen, jó kis szintézis. Úgy is mondhatnánk, egy szám akkor szám, ha felismerhetően el lehet énekelni. Már, ha elég jó az eléneklés persze…

-Ilyen számok komponálása rengeteg időt vesz igénybe. Mennyire tudatosan haladsz: egy számmal foglalkozol csak egyszerre, vagy szeretsz egy időben többen párhuzamosan is dolgozni?
-Inkább a teljes folyamat különböző fázisaira összpontosítok, 8-20 napos szakaszokban. Vegyük példának magát a komponálást: a kezdeti lépések nagyon fontosak, jobb, ha ez egyszerre van meg egyből a legelején, hogy hű maradjon magához képest, és nehogy elcsússzon az alapötlet. Én személyesen sokszor ezek után elkalandozom, de mondhatjuk úgy is, “megéri”, ha tovább tart…

-Érezted szükségét, hogy állást foglalj a zenéiden keresztül, amikor mondjuk Bush-t annak idején újraválasztották? Egyáltalán, mennyire befolyásolják a mindennapok történései a zenéidet?
-Nagyon is. De hisz ez benne van a pakliban: a környezet testet ölt a zenében. Mindig is úgy éltem az életemet, hogy egy dolgot állandóan szem elött tartottam: pillanatok vagyunk csupán. Az univerzum, melynek mi is részesei vagyunk egy nyílt kapu a legkülönfélébb, kintről befelé és bentről kifelé áramló energiákra és kölcsönhatásokra. Mi csak tulajdonképpen prizmák vagyunk. Ami viszont, az amerikai elnököket illeti, még ha érdekelne is, Obama pozitív választására szívesebben reagálnék.

-Hogyan szoktál énekesekkel együtt dolgozni? Azt szereted, ha egy kész számra énekelnek rá, vagy jobban szeretsz kész ének-dallamokra dolgozni?
-Imádok énektémákat írni. Ennek az  egyik oka, hogy csak úgy énekelem fel őket, ahogy jönnek; teljesen spontán és ösztönösen. Ilyenkor a számítógép csak egy háttértároló és a technikai szempontok teljesen eltűnnek. Mámorító szabadság ez egy studióarcnak, a négy fal között.

-Csak úgy mint a mostani albumodnál, úgy az összesnél tetten érhető a sokrétűség. Hány sáv volt a legtöbb, amivel eddig valaha dolgoztál?
-Fogalmam sincs, 70 lehet az átlag, azt hiszem.

-Most, hogy kész az új lemez, mik a terveid a jövőre nézve?
-Jelen pillanatban 3 albumon dolgozom, ezek közül egyik az új Alif Tree lemez, egy 30 fős nagyzenekarral.. Csomó meló.

-Nos, van még valami, amit el szeretnél mondani az olvasóinknak?
-Élj boldogan, élj boldogan és élj boldogan, Isten megjutalmaz érte.