A legjobb sci-fi írók között emlegetett Mathesonnak nem ez az első munkája, amit vásznon láthatunk: ő írta Spielberg első filmjének, a Duelnek (A párbaj) a forgatókönyvét, de a Will Smith-féle Legenda vagyokhoz is az ő regénye szolgáltatta az alapanyagot. Ráadásul most nagyon jó kezekbe került az anyag: a Donnie Darko rendezője, Richard Kelly már bebizonyította, hogy van érzéke a nyomasztó, filozofálgató filmekhez. Kicsit át- és továbbgondolta az alapötletet – így sokkal több minden került bele, aminek egy része sok pluszt ad hozzá, a másik része viszont már zavarossá teszi A dobozt.

Az, hogy a hetvenes évekbe helyezi a történetet, elsőre kicsit furcsa, de megszokható. Lehet, hogy ha napjainkban játszódna, jobban tudná kötni a néző a saját életéhez, aktuálisabb lenne az erkölcsi probléma, a szituáció. Így, 40 év távlatába visszahelyezve viszont az örökérvényű oldalait lehet bemutatni a felmerülő kérdéseknek, ráadásul a párhuzamok is nagyon érdekesek. Különleges ízeket ad hozzá a , a NASA, a tudomány épp elért diadala (a Viking leszállása a Marson), a 70-es évekre jellemző közhangulat és gondolkodásmód, az Arthur C. Clarke idézetek.Ami viszont már egyáltalán nem nagy öröm, hogy a hetvenes évek képi világát, filmes eszközeit használják ezen hatások erősítésére. Ezek pedig már túlhaladottak, sokszor unalmasak – ma már nem szeretjük, ha előre lehet tudni, milyen beállítás, milyen kameramozgás következik, nem bírjuk a 70-es évekbeli kliséket, fordulatokat, melyek akkor menőknek számítottak.

Igaz, ez személyes, szubjektív dolog – biztos van, aki rajong a hetvenes évek filmjeiért, annak ez kifejezetten tetszeni fog. Ami viszont már tényleg zavaró, az a következetlenség. Egy ilyen filmnél természetes, hogy többféle értelmezése van, hogy az apró mozaikdarabkák nem illeszkednek teljesen egymáshoz, hogy a misztikus, filozófikus (vagy tudományos?) homály borít mindent. De az, hogy egy-egy jelenet teljesen ellentmond egymásnak, az már kevésbé. Nem is teljes jelenetekről van szó – inkább arról, hogy a jelenet egy-egy eleme mond ellent más elemeknek – így az az érzés erősödik a nézőben, hogy ez nem szándékos ellentmondás, hanem egyszerű odanemfigyelésből származó hiba. Olyan, mint amikor a már betört üveg újra ép egy következő jelenetben – mindenki végtelenségig tudja sorolni a ilyesmiket. Csakhogy itt, ahol mélyenszántó témák kíméletlen, aprólékos boncolásáról van szó, az ilyen ellentmondások nagyon zavaróak tudnak lenni.

Pedig lehet, hogy ezek is szándékosak, lehet, hogy valaki ezeknek is talál értelmet. Akit nem riaszt a borzasztóan sötét hangulat, aki szereti az elgondolkodtató sci-fiket és thrillereket, az tegyen egy próbát vele – bár mindenképpen vannak hibái, de érdekes film A doboz – még napok múlva is ad munkát az agynak.