Rendező: GUY FERLAND
Szereplők: DIEGO LUNA, ROMOLA GARAI, SELA WARD, JOHN SLATTERY
JONATHAN JACKSON, JANUARY JONES, MIKA BOOREM, RENÉ LAVAN
MYA HARRISON, PATRICK SWAYZE
Forgalmazó: SPI International Magyarország

Kuba hanyatló ragyogása és a forradalom előestéjének fokozódó veszélyérzete adja a Dirty Dancing 2. című film hátterét. A film az 1987-ben hasonló címen készült, fogalommá lett film izgalmas, új perspektívába helyezett folytatása.
A Dirty Dancing 2. egy fiatal nő időtlenül örök története – ahogyan felfedezi a szerelem, az érzékiség és a függetlenség érzését – de a film szinte sistergően forró stílusa és a vérpezsdítő ritmus sajátosan egyedi.
A film JoAnn Jansen társ-producer / koreográfus saját kamaszkori, Kubához fűződő élményei alapján készült, a Dirty Dancing 2. című film szinte beleveti magát a ragyogóan élénk színek, az élettől lüktető hangzás és az intenzív érzelmek világába. Az oly népszerű film-ötlet e legújabb fejezetéhez a Lions Gate Films és a Miramax Films a film, a zene és a tánc területének legdinamikusabb, legkreatívabb alakjait hívta meg az alkotógárdába. Olyan alkotókról van szó, mint Jansen, aki a közelmúltban az Along Came Polly (Derült égből Polly), Pirates of the Caribbean (A Karib-tenger kalózai) című filmek koreográfusaként aratott elismerést; Lawrence Bender, független producer (Pulp Fiction/Ponyvaregény, Good Will Hunting), Sarah Green producer (Frida). Továbbá Guy Ferland rendező; Boaz Yakin forgatókönyvíró (Fresh), a neves színész, Diego Luna, akinek az Y Tu Mamá También (Anyádat is!) című filmben nyújtott alakítását szexis szenzációként tartják számon. Végül egy fiatal tehetség, Romola Garai, aki a kritika forró elismerését vívta ki az I Captured the Castle című filmjével, amelyet a Vanity Fair (A hiúság vására) című filmje követett. Az így megszületett film a közönségnek – az újonnan bekapcsolódóknak és az első Dirty Dancing (Piszkos tánc) című film kedvelőinek egyaránt – minden bizonnyal életre szóló élményt fog nyújtani.

Havanna: 1958. novembere. A 18 éves Katey Miller (Romola Garai), vele született, ösztönös kíváncsiságával és felületes spanyol nyelvtudásával egy merőben új életbe, Kuba dús és buja hangulatú fővárosába érkezik, ahol apja a Ford egyik vezető pozícióját tölti be. Azt várnánk, hogy a kicsit könyvmoly és kissé különc Katey azonnal a talpraesett amerikai tinédzserek csapatához csatlakozik, a Millerékhez hasonlóan az exkluzív Oceana szállodában elhelyezett amerikai családok gyerekeihez.
Ehelyett Katey azon kapja magát, hogy a büszke és céltudatos Javier-hez (Diego Luna) vonzódik, egy pincérfiúhoz, aki mellesleg kiváló táncos is. Eltökélten arra, hogy megtanulja azt a minden idomot megmozgató és kidomborító, fantasztikusan látványos mozgást, amely szemmel láthatólag Javier-nek a vérében van, Katey rábeszéli a fiút, hogy legyen a partnere azon a rangos országos táncbajnokságon, amelynek Havanna egyik csillogó kaszinója, a The Palace ad otthont.
Rövidesen a színjeles, kitűnő tanuló Katey sutba dobja a könyveit és még szüleit is félrevezetve, éjjel-nappal Javier társaságában igyekszik felfedezni Kuba másik, eddig nem látott arcát. A La Rosa Negra nevű, fülledt éjszakai bárban találkozik a fiúval, egy bárban, ahová csak helybéliek járnak, és ahol a tánc hangulata forróbb, mint a trópusi éjszaka melege odakint. Olykor-olykor aztán egy néptelen tengerparti strand homokján gyakorolnak, érzéki harmóniában mozgó testük az ébredező szerelem szenvedélyét tükrözi. Ahogy végül elérkezik a verseny éjszakája, Katey és Javier készen állnak a megmérettetésre, hogy a táncparketten táncospárként álljanak ki a versenyre – s közben észre sem veszik, hogy az elegáns klub és Havanna utcáinak hangulatára már a kirobbanni készülő forradalmi erőszak vetíti árnyát.

Az afro-kubai és latin zene vérpezsdítő, testet-lelket átható ritmusának erejével a Dirty Dancing 2. című film az első szerelem, a tánc és az ön-feltárás – a Dirty Dancing (Piszkos tánc) című filmben megfogalmazott paradigmájának új élményét festi elénk. A JoAnn Jansen társ-producer / koreográfus történetén alapuló Dirty Dancing 2. című film egy amerikai tinédzser élményeibe avatja be a nézőt, hogy hogyan ébred új életre a kamaszlány, amikor családja az álmos St. Louis nyugalmából Kuba sziporkázó fővárosába csöppen. Guy Ferland rendező egy már letűnt Havannát teremt újjá a szemünk előtt, a fülledt érzékiség és a féktelen ragyogás világát; egy olyan világot, ahol a színek szédítenek, a levegő illattal bódít, ahol a napégette terektől a fényűző kaszinókig tánc és zene van mindenütt. És itt történik, hogy Katey Miller (Romola Garai) beleszeret egy országba és egy kultúrába – és persze Javier Suarez-be (Diego Luna), a jóképű kubai fiatalemberbe, aki mindezt megmutatja neki.

A Dirty Dancing 2. is a romantika, a tánc és egy személyes történet ötvözete. 1958-ban JoAnn Jansen tinédzserként a Missouri állambéli St. Louis-ban élt, amikor apját, a Reynolds Aluminum vállalat egyik igazgatóját, Havannába helyezték. Jansennek semmi kedve nem volt ahhoz, hogy búcsút mondjon St. Louis-i életének, de persze nem volt más választása. Az ő családjuk is egyike lett azoknak az amerikai családoknak, akik Havanna luxusszállodáiban laktak, ahol mindenben kiszolgálták őket, társadalmi életüket pedig hivalkodóan elegáns klubokban, csillogó magán partikon és fényűző bárokban, kaszinókban élték. Ez – finoman szólva is – valóságos sokk volt, egy merőben más kultúra. Mi afféle középosztálybéli család voltunk. – emlékszik vissza Jansen. Aztán, egyik napról a másikra, egy előkelő szállodában laktunk, ahol szobalányok és sofőr álltak állandóan a rendelkezésünkre. Elvárták tőlünk, hogy a felső tízezernek számító Észak-Amerikaiak csoportjához tartozónak tartsuk magunkat, én azonban egy latin fiúba szerettem bele, aki egy csodálatos ország elbűvölő világába vezetett be engem.
Kubát megismerve egy olyan kultúrát fedezett fel, ahol a tánc és a zene a mindennapi élet része. Jansen a táncot, mint olyat, jól ismerte; ő maga évekig tanult balettet, a szülei pedig profi társastáncosok voltak. De Kubában a tánc – ahogy az emberek mozogtak, ahogyan a testük érintette egymást – az valami egészen más volt. A tánc egyúttal megadta az egyszerű kubaiaknak azt a ritka lehetőséget, hogy – a testükkel – kifejezzék mindazt, ami a szívüket nyomja. Soha életemben nem láttam semmit, ami csak a legtávolabbról is hasonló lenne ahhoz a tánchoz, amit Kubában láttam. – jegyzi meg Jansen. Amikor az emberek táncoltak, annak nem volt szükségszerűen szexuális töltete; itt a tested szabadságáról volt szó, és arról, hogy milyen érzés az, amikor ki tudod magad fejezni. Felfedeztem azt a képességet, hogy a testünkkel bármilyen mozdulatot meg tudunk tenni, amit csak akarunk; ez a személyiségünk része, amit senki nem tud elvenni tőlünk. A kubaiak ezt mélységesen megértik.
Jansen kubai élményei számtalan szempontból befolyásolták az életét, beleértve azt is, hogy a táncot választotta élethivatásként. Saját modern táncegyüttesét irányította New York-ban, amikor megismerkedtek Lawrence Benderrel, aki mint táncos és színész kezdte a pályáját. Összebarátkoztak, majd együtt is dolgoztak, miután Bender producerként kezdett működni, többek között olyan filmeken, mint Quentin Tarantino Pulp Fiction (Ponyvaregény) és Boaz Yakin Fresh című filmje. Az évek során Bender és Jansen folyamatosan foglalkoztak Jansen kamaszkori élményének filmre vitelével. Amikor Bender bekapcsolódott a Dirty Dancing (Piszkos tánc) újabb fejezetének előkészítésébe, a dolgok valahogy a helyükre kerültek. Beszéltem JoAnn-nel és Boaz Yakin-nel, és rájöttünk, hogy JoAnn sztorija óriási lenne egy Dirty Dancing film alapötleteként. – emlékszik vissza Bender. Valamikor én is táncos voltam, úgyhogy az ötlet, hogy egy táncos filmet, vagy egy musical-t készítsünk, tényleg közel állt a szívemhez. Ez olyasmi, amit már régen szerettem volna csinálni.
Mivel Yakin elvállalta, hogy az eredeti forgatókönyv megírását, 2001-ben Bender és Jansen az ötletükkel megkeresték az Artisan Entertainment és Miramax Films cégeket, amelyek társultak is egy új Dirty Dancing (Piszkos tánc) film produkciójára. Bender kifejti, hogy az új filmre senki sem tekintett úgy, mint ami az első filmet ki akarná ütni a nyeregből. Én imádtam a Dirty Dancing (Piszkos tánc) című filmet. Van benne valami tényleg nagyon egyedi. – mondja Bender, hozzátéve, hogy bemutatásakor, 1987-ben a film valódi jelenség, fogalom lett. Az emberek azelőtt soha nem láttak ehhez fogható táncot. De ami ebben a történetben tényleg érdekes, az Kuba – bizonyos értelemben Kuba olyan, mint a tiltott gyümölcs. A legtöbb amerikai nem járt Kubában, és ez olyan hely, amit az emberek elbűvölőnek képzelnek el.
A sztori egyedülálló figurái és helyszíne kulcsszerepet játszottak abban, hogy rendezőnek megnyerték az Oscar-díjas Guy Ferland-ot, aki olyan, a bennük szereplő figurákról híres televíziós sorozatokkal szerzett nevet, mint a The Shield, és a Peabody-díjas Bang, Bang, You�re Dead. Ami számomra ebben érdekes volt, az az, hogy itt két olyan figuráról van szó, akik egymásnak végletesen ellentétei, és mégis közös érzelmi alapot találnak. A mai világban ez nagyszerű téma, amiről érdemes egy sztorit elmesélni. – mondja Ferland. Az 1958-as Kuba, mint háttér, elsősorban zenei és kulturális hátteret jelent. Egy naiv amerikai lány szemén keresztül kutatjuk, láttatjuk ezeket az elemeket. Úgyhogy ez a film nem pusztán egy szerelem romantikus története – ez a film románc és musical és dráma is egyszerre, olyan film, amely egy idegen országról, egy kultúra megismeréséről szól.

A drámai feszültségű szerelmi történet kívánalmai meghatározták a szereplő-válogatás szempontjait. Az egyik dolog, ami megkülönbözteti ezt a sztorit az eredeti filmtől, az éppen a szerelmi történet jellege. Katey és Javier először nagyon jó barátok lesznek, mielőtt még mélységesen egymásba szeretnének. Olyan szereplőket kellett találni, akik ezt az átmenetet hihetővé tudják tenni, amellett meg tudják jeleníteni a szexi és a romantikus jelleget egyaránt.
Romola Garai, a Nicholas Nickleby és az I Capture the Castle című filmekben feltűnt fiatal sztár nyerte el Katey Miller szerepét. Katey, a színjeles tanuló figuráját Ferland úgy jellemzi, mint kicsit különc, csak a könyveit bújja. Romola stílusa abszolút megfelelt ennek a világnak, ennek az egész korszaknak. És ő is, akárcsak Katey, rendkívül intelligens.
Garai megjegyzi, hogy Katey eleinte nem hajlandó a könyvein kívül mást is észrevenni a világból. Katey-nek semmi kedve sincs Kubában lenni; neki csak a tanulmányai számítanak, megy a maga útján, kitűzött céljai, ambíciói megvalósítása felé. Nagyon komoly személyiségről van szó, aki nem mindjárt tudja átadni magát annak a melegséggel és szenvedéllyel teli életnek, amit Kubában talál.
Javier szerepére Ferland olyan színészt keresett, aki képes azt a könnyedséget megjeleníteni, ami kicsalogatja Katey-t a csigaházából. A karizmatikus fiatal mexikói színészt, Diego Luna-t választotta, aki Alfonso Cuarón Y Tu Mamá También (Anyádat is!) című, óriási sikert aratott, erotikus hangvételű filmjének főszerepét játszotta. Ferland így magyarázza: Diegöra csak rá kell nézni, az arca, a mosolya azonnal a könnyed, játékos természetéről árulkodik. Ő az a fajta igazi, jó barát, akire Katey-nek szüksége van. És az a bizonyos leírhatatlan vonzalom abban a pillanatban felszikrázott Romola és Diego között, amikor először készítettünk a kettőjükről próbafelvételt.
A Katey és Javier között bimbózó szerelem mindkettőjük számára az első ilyen élmény. Habár Javier a családjában már felnőttként kell, hogy szerepet vállaljon, olyan tapasztalata egyáltalán nincs, ami eligazíthatná, amikor egy amerikai lányba szeret bele. Ahogy Luna jellemzi a figurát: Javier élete nagyon fontos kérdéseiben dönt, de azért mégis csak egy fiatal srácról van szó. Még nem ismeri a szerelmet, nem tudja, milyen szerelmesnek lenni.
Attól kezdve, hogy a forgatás elkezdődött, Garai és Luna között fantasztikus összhang alakult ki abban, ahogy mindkét színész megfelelt a követelménynek, hogy az annyira különböző világból, más-más országból jövő két figurát megszemélyesítse. Sarah Green producer ezt mondja: �Romola eltüntette a brit angol kiejtését, és nagyon amerikai lánnyá lényegült. Diego a mexikói gyökereit kubaivá változtatta és kubai akcentussal beszélt angolul. Azt hiszem, hogy ennek a kihívásnak köszönhetően, igazi frissességet vittek a sztoriba. Szinte felfokozták ennek a két, egymástól annyira különböző embernek a szerelméről szóló történetnek az erejét.
Katey szüleinek, Bert és Jeannie Millernek a szerepére úgy kellett színészeket keresni, hogy figyelembe vegyék a két figura társastánc bajnoki múltját, ugyanakkor azt a pályafutást is, ami egészen Havannáig repítette őket. Ahogy Ferland összefoglalja: Olyan színészekre volt szükségünk, akik szépek és kecsesek; látni kellett rajtuk, hogy táncosok voltak. Ugyanakkor nagyon sikeres embereknek kellett látszaniuk, akikről azonnal látjuk, hogy egy vállalat vezetői szintjéhez tartoznak.

A film koreográfiája az elbeszélésben gyökerezik és a stílusok szemet gyönyörködtető sokaságát vonultatja fel. JoAnn Jansen, a koreográfus mind a négy, a tánccal összefüggő alapvető helyszínhez külön-külön táncformát, illetve stílust tervezett. A The Palace az a helyszín, ahol a táncversenyen induló versenyzők a szigorúan előírt rutin gyakorlatokat végzik; a Rosa Negra az a pince-klub, ahová a helybéliek járnak, ez a valódi piszkos tánc helyszíne; az elegáns klubban az amerikai fiatalok hódolnak az 50-es évek rock 'n' roll divatjának; végül Havanna macskaköves utcáin és terein a kubaiak összes elképzelhető korosztálya táncol az utcai zenészek élőzenéjének hangjaira.

Ahhoz, hogy a Dirty Dancing 2. sztoriját a filmvászonra varázsolják, valósággal újra kellett teremteni egy várost, ami nagyrészt már nem is létezik. Ferland kutatómunkája feltárta Havanna építészeti múltját: nagyszerű épületek, nagyszabású együttesek jellemezték ezt a gyönyörű fővárost, ahol a spanyol, mór, olasz, görög és a római kor építészeti stílusa egyaránt hatott, így hozva létre a trópusi nap fényében ragyogó várost. Ahogy a rendező kifejti, Havanna 400 évig volt gyarmati város, ahol sok-sok különböző kulturális befolyás érvényesült egymás mellett. Hangsúlyozni akartam a város hangulatának nemzetközi ízét, kontinentális vonatkozásait. Úgyhogy amikor Katey megérkezik ide, őszintén meglepi a város messze nyúló nagysága, romantikus jellege. Ez egy olyan Havanna, amit a mai filmekben már nem nagyon láthatunk.
A film vizuális megfogalmazásához, a képi megjelenítés kialakításához Ferland az európai filmek, valamint Vincente Minnelli és Bob Fosse filmalkotók stílusából merített ihletet. Tetszett nekem a napégette utcák és a forró, csaknem nyomasztó atmoszféra képi világa, ahol a nők magas sarkú cipői kopognak a macskaköves utcákon. Rengeteg olasz filmet néztem meg, és művészettörténeti könyvek százain rágtam át magam, hogy fogalmat alkossak magamnak a jellemző színvilágról. – emlékszik vissza Ferland. Anthony Richmond operatőrrel együtt olyan stílust akartak teremteni, amely a táncosok szinte cseppfolyósnak mondható mozdulatait visszhangozza. Azt akartuk, hogy a film nagyon életszerű, nagyon mozgalmas legyen, ugyanakkor azonban nem akartunk sok kameramozgást, mert az kizökkentette volna a nézőt az adott időszak hangulatából.
A filmet nagyrészt San Juan-ban és Puerto Rico második legnagyobb városában, Ponce-ban forgatták. Old San Juan, az óváros szűk, macskaköves utcái, halvány pasztellszínekre festett épületei a régi Havanna hasonlói épületeit idézték, míg a sziget tengerpartja csodálatos helyszíneket kínált az óceán partján játszódó jelenetekhez. Messze a legnagyobb kihívást a filmben szereplő fényűző szállodák, a kitalált Palace és Oceana szállodák, mint helyszín megteremtése jelentette, mert egyetlen olyan épületet sem találtak Puerto Ricóban, amely akármelyik elképzelt szálloda minden részletének is megfelelt volna úgy, ahogy volt. A Palace végül több különböző Puerto Ricói épület részleteiből állt össze � az egyikből a lépcső, egy másikból a balkon kínálta a megfelelő képi megoldást. Ami az Oceana hotelt illeti, ami tulajdonképpen Havanna híres szállodáját, a Hotel Nacionalt idézi, Luczyc-Wyhowski és csapata külön felépítette a szálloda halljának homlokzatát és a Miller-család minden kényelemmel felszerelt lakosztályát.
A helybéliek, a közönséges kubaiak kedvenc táncos helye, a La Rosa Negra bár látványának elemeit sokkal egyszerűbb volt összeszedni. Kutatásai alapján Luczyc-Wyhowski egy kis, szinte fülledten gőzölgő éjszakai bárt alakított ki, ahol a táncban mozgó testek az évek során a falakat fényesre és sötétre koptatták. A kubai bokszolókról készült képek is a való élet hangulatát árasztják.
A film Havanna egy egészen más arcát is megmutatja az elegáns klubban játszódó jelenetek során. A régi Havanna, az óváros málladozó épületeivel éles ellentétben ez a klub egy csillogó, modern építmény, amelyet azzal a céllal terveztek, hogy a legkifinomultabb ízlésnek, a háború után Kubába özönlő gazdagok és üzletemberek igényeinek is megfeleljen. Luczyc-Wyhowski megjegyzi: Óriási pénzeket fektettek be Kubában az 1950-es években. Az amerikai kultúra és az amerikai pénz befolyását számos modern épület elárulta, amelyet ekkor építettek Havannában. Az elegáns klub helyszínéül a Bacardi gyárat választottuk, ami nagyon hasonlít sok, Havannában épült modern épülethez.

A film zenéje az 1958 körüli kubai zene sistergő változatosságát, lüktető energiáját ragadja meg, nagyon finom, alig észrevehető modern hangzással ötvözve. Bizonyos értelemben 1958 Havannájának zenéje maga is modern; a kubai, latin és afro-kubai ritmusok most szinte virtuálisan felfrissítik a népszerű könnyűzene egész széles választékának vérkeringését, a tánc- és pop-zenétől a hip-hop és a rock-zenéig. A zenei felvétel Clive Davis-szel, az Arista Records legendás alapítójával partnerségben készült, aki olyanművészek pályáját egyengette, mint Whitney Houston, Aretha Franklin, Carlos Santana és Alicia Keyes. Davis 2000-ben indította útjára a BMG tulajdonában lévő J Records lemezkiadót, amely a zene történetében eddig bevezetett legjelentősebb új márkanév.
Még mielőtt találkozott Davis-szel, hogy megbeszéljék a film zenéjét, Bender, mint producer sok órát töltött el Jansennel és Budd Carr zenei executive producerrel, a világ különböző részeiből való, latin stílusú dalokat hallgatva. Miután meghallgattak a Bender emlékezete szerint �talán több ezer dalt�, próba-listát állítottak össze a dalokból CD-n, ami a film zenéjére vonatkozó elképzelésüket volt hivatva felvázolni. Ezzel aztán Bender New Yorkba repült, hogy találkozzék Davis-szel.

Diego Luna (Javier Suarez)
Diego Luna-t az amerikai közönség az IFC sikerfilmjének, az Y Tu Mamá También (Anyádat is!) című film főszerepében ismerte meg, amelyben Alfonso Cuarón rendező keze alatt Gael Garcia Bernal-lal játszott együtt. Azóta is a filmipar legtehetségesebb rendezőivel és sztárjaival dolgozik együtt.
2004. júliusában mutatják be a Dreamworks The Terminal című filmjét, Steven Spielberg rendezésében, amelyben Luna Tom Hanks és Catherine Zeta-Jones partnereként tűni fel. 2004. szeptemberében a Warner Bros. Independent Pictures Criminal című filmjében láthatjuk, Gregory Jacobs rendezésében, John C. Reilly mellett. A San Sebastian Filmfesztiválon bemutatott Nicotina című független filmben is szerepel.
Közelmúltban készült filmje az Open Range (Fegyvertársak), amelyet Kevin Costner rendezett és játszik is benne, Robert Duvall és Annette Bening mellett. A Miramax Frida című filmjében Julie Taymor rendezésében Salma Hayek-kel játszik együtt.
Luna színészi pályája hét éves korában kezdődött. Tizenkét éves volt, amikor a televízióban egy szappanoperában debütált, ami gyors egymásutánban további három televíziós szerephez vezetett. Színpadon is fellépett, egyik alakításával 1996-1997-en kiérdemelte a �Masculine Revelation Award� díjat, amit a színi kritikusok ítélnek oda. Jelenleg is szerepel színházban. Folyamatban van Mexikóban egy �Shakespeare Összes� sorozat, ebben nyújtott alakításáért a kritikusok a �Legjobb Komikus Színész� díjával tüntették ki.

Romola Garai (Katey Miller)
Romola Garai legutóbb a Dodie Smith klasszikus regényéből készült, I Capture the Castle című filmben volt látható. Garai színészi pályája Londonban, a Nemzeti Ifjúsági Színházban kezdődött, a televízióban a The Last of the Blonde Bombshells című filmben debütált, amelyben a Judi Dench által alakított figura fiatalkori megfelelőjét játszotta.

Sela Ward (Jeannie Miller)
Sela Ward-ot legközelebb Roland Emmerich: The Day After Tomorrow (Holnapután) című filmjében láthatjuk, amelyben Dennis Quaid és Jake Gyllenhaal a partnere. Legutóbbi filmje az 54, amelyben Mike Myers, Salma Hayek és Neve Campbell a partnere. További játékfilmjei: The Fugitive (A szökevény) Harrison Ford és Tommy Lee Jones partnere; My Fellow Americans (Álnokok és elnökök) Jack Lemmon főszereplésével.
A 2000. évi Emmy díjat Kimagasló Női Főszereplő Drámában kategóriában neki ítélték a Once and Again című televíziós sorozatban nyújtott alakításáért, mai a második ilyen díja az NBC Sisters című sorozatta után. Az Almost Golden: The Jessica Savitch Story című filmjével a kritika elismerését vívta ki, és egy Cable Ace Award díjat, továbbá egy Screen Actors Guild- és egy Emmy-jelölést szerzett. Ward számos televíziós filmben és sorozatban szerepelt.

John Slattery (Bert Miller)
John Slattery-t legutóbb Mike Newell: Mona Lisa Smile (Mona Lisa mosolya) című filmjében, valamint az HBO K Street című sorozatában láthattuk. További játékfilmjei: Joel Schumacher: Bad Company (Rossz társaság) Anthony Hopkins partnere; Steven Soderbergh: Traffic,; Sam The Man; Eraser (Végképp eltörölni); Sleepers (Pokoli lecke); City Hall (Minden gyanú felett). Számos televíziós sorozatban szerepel.

Jonathan Jackson (James Phelps)
Jonathan Jackson legutóbb Sissy Spacek, William Hurt és Ben Kingsley partnereként a Disney Tuck Everlasting (Örök kaland), és a Warner Brothers Al Pacino, Robin Williams és Hilary Swank főszereplésével készült insomnia (Álmatlanság) című filmjében tűnt fel.
Színészi pályáját Jonathan Jackson 11 éves korában, televíziós reklámfilmekben kezdte. Majd szerepet kapott az ABC egyik sorozatában, ez az alakítás három Emmy-díjat hozott neki (1995, 1998 és 1999), és három további jelölést (1996, 1997 és 2000). Két szappanopera alakításokért járó díjat szerzett (1995, 1999) és négy, a Hollywood-i Riporterek fiataloknak szánt díját gyűjtötte be (1995,1997,1998,1999).
A kritika elismeréssel fogadta a The Deep End of the Ocean (Tíz elveszett év) című filmben nyújtott alakítását, amelyben Michelle Pfeiffer és Treat Williams partnere volt. További filmjei: True Rights; The Smiling Suicide Club; Skeletons in the Closet. Számos televíziós filmben is szerepelt.

Mika Boorem (Susie Miller)
Mika Boorem legújabb filmjei a Sleepover, amelyben Alexa Vega és Jeff Garlin partnere, valamint a Smile, amelyben Sean Astin, Beau Bridges,, Linda Hamilton és Cheri Oteri partnereként láthatjuk. További filmjei: Blue Crush (Sorsdöntő nyár); Scott Hick: Hearts in Atlantis (Atlantisz gyermekei), Anthony Hopkins partnere; Riding in Cars with Boys (Fiúk az életemből), Along Came a Spider (A pók hálójában), The Patriot (A hazafi), Things You Can Tell Just by Looking at Her, Mighty Joe Young (Joe, az óriásgorilla).
Mika a filmvásznon a The Education of Little Tree (Kicsi Fa az indiánok között) című filmben debütált, James Cromwell oldalán, ezt követte a Jack Frost (Hóbarát) című film, amelyben Michael Keaton volt a partnere. A Hollywood-i Riporterek kétszer jelölték (1998, 1999) az Ifjú Sztárok számára alapított díjra. Számos televíziós szerepet játszott az évek során.

René Lavan (Carlos Suarez)
René Lavan három nemzetközi telenovellában is szerepelt. Játszott a kritika elismerését kivívó Bitter Sugar című filmben, amelyet Leon Ichaso rendezett (Pinero), további filmje: El Nominado.
Az amerikai közönség is a televízióból ismerte meg Lavan-t. Színpadon is fellép, San Diego-ban és Los Angeles-ben. A produkciót országos turnén is bemutatják.

Mya Harrison (Lola Martinez)
A popzene egyik lemezlista vezető művésze, Mya sokoldalú tehetség, énekes, táncos és színésznő. Képzett táncos, aki nemzetközi lemezbemutatóin az élő hang és a tánc dinamikus ötvözetével aratott sikert.
Mya filmes karrierje nemrég indult. Az Oscar-díjas Chicago című musical egyik szereplője, a Legjobb Együttes kategóriában odaítélt SAG-díj őt is illeti. Zenéje számos film zenéjeként volt hallható. Rajta volt a no.1. �Lady Marmalade� lemezen, amelyen Pink, Christina Aguilera és Lil� Kim is szerepel. Az Oscar-díjas Moulin Rouge cím film betétdala elnyerte a 2002-es Emmy-díjat Legjobb Előadó kategóriában és az MTV Az Év Legjobb Videója díját is. Nagysikerű számai fűződnek a Bulworth, Rugrats (Fecsegő tipegők) című filmekhez.
Mya 18 éves volt, amikor saját nevét viselő CD-jével debütált, három száma azonnal az első 10 közé került. Második CD-jén (Fear of Flying) is legalább három sikerszám van. Harmadik CD-je (Moodring) 2003-ban jelent meg.
Mya aktív társadalmi munkát végez, elsősorban tinédzser lányok segítésében, hogy erős nőkké válhassanak.

Guy Ferland (Rendező)
Guy Ferland a közelmúltban nyerte el az Emmy-díjat Gyermekfilmek Kimagasló Rendezése kategóriában, a Bang, Bang, You�re Dead című filmmel. A film további három Emmy-díjat nyert, továbbá a rangos George Peabody díjjal is kitüntették. Ferland megkapta a DGA Award Rendezői díját, Gyermekprogramok kategóriában.
F erland játékfilmje a Telling Lies in America (Hazudozni Amerikában), Kevin Bacon, Brad Renfro, Calista Flockhart és Maximillian Schell főszereplésével. A film elnyerte a Nemzeti Kritikusi Testület díját. Ferland rendezte az After the Storm (Vihar után) című filmet, amely a Legjobb Játékfilm címet nyerte el a New York-i Nemzetközi Filmfesztiválon, és a Los Angeles-i Angelciti Filmfesztiválon egyaránt. Televíziós sorozatokat is rendezett.
1988-ban végzett a Dél-Kaliforniai Egyetem Film és Televízió szakán.

Heitor Pereira (Zene)
Heitor Pereira brazil születésű gitáros/zeneszerző, hangszerelő és producer, aki hat évet töltött a Simply Red együttessel Angliában, valamint fellépett Elton John, Shania Twain, Willie Nelson és Seal társaságában, mielőtt Hans Zimmer munkatársa lett As Good As It Gets (Lesz ez még így se), Gladiator, Mission Impossible 2., Black Hawk Down (Sólyom végveszélyben) című filmjein. Heitor a zeneszerzője a Real Women Have Curves című film eredeti zenéjének, társ-szerző a Riding in Cars with Boys (Fiúk az életemből) című filmnél.