-Szóval Londonba mész szeptemberben.
-Kinti ütősöktől akarok tanulni. Jópofa az autodidakta módszer, de ennél kicsit több kellene. Ez az elsődleges cél. Sosem volt mesterem vagy akitől tanulhattam volna. Kicsit elmenni, máshol lenni. Itthon egyre nehezebb inspirálódni. Ugyan azokat a köröket futjuk, úgy érzem. Zárt a magyar zenei világ, nagyon beszűkültek az interakciók.

-Miért pont London? A bodhran, amin játszol, úgy tudom egy tradícionális ír hangszer…
–A bodhran egy dobcsalád része, az úgynevezett keretes doboké, tényleg ír eredetű. De más technikával is lehet rajta játszani. Amit én csinálok az tipikusan közel-keleti technika. Indokoltan oda kellene mennem a hangszerem miatt.

-Hány hangszeren játszol?
-Nem tudom. Professzionálisan olyan 5-6.

-Ennek egyike az a villanyóraszekrény-szerű dolog, amin ülni szoktál?
-Az a cajon. Perui hangszer.

-És az a piros hűtőáska aksi?
-Az pedig a béka.

-Honnan jött tejeskanna?
-Pettik Ádám hatására kezdtem el. De ő egész másképp nyúl hozzá.

-Mi lesz az itthon hagyott zenekarokkal? Kaltenecker Duo, -Trio?
-A Trio elindult egy olyan irányba, hogy amúgy is indokolt volt a tagcsere. Igényelte ezt. A Duo majd folytatódik. A Balázs Elemér Group-ban úgy beszéltük meg, hogy addig helyettesítenek valakivel.

-Ha már a zenekaraidról volt szó, melyik a kedvenced? Amennyiben lehet ezt mondani. Vagy a kedvenc albumod amin játszottál?
-Nem, így nincs. Mindig a legújabb a legkedvesebb, mert az tükrözi legjobban az aktuális zenei gondolkodásomat. Párszor meghallgatom, aztán felrakom a polcra és elfelejtem.

-Édesapádnak nemrég jelent meg az új lemeze Utcazene címmel, amin te is játszol. Hogyan folytak a munkálatok?
-Klasszikus és hagyományos módon. Édesapámnak van vidéken egy háza. Lement oda, megírta, bepróbáltuk, dolgoztunk rajta közösen és aztán bevonultunk a stúdióba. Hasonlított az előző munkáinkhoz, azonos a rittmus szekció. Elemérrel nagyon jól tudunk együtt játszani. Nagyon büszke vagyok rá. Ritka dolog, hogy egy dobos és egy ütős ilyen jól működjön együtt. Ő tényleg a világ egyik legjobb dobosa. És ezzel akkor szembesül az ember a legjobban, amikor vele zenél.

-Játszottál együtt olyan nevekkel is, mint Erik Truffaz.
-Igen. A BMC kortárs zene és jazz kiadó felvállalta a magyar jazz előadók támogatását. Az ő célkitűzésük az, hogy Magyarországra hoznak külföldi előadókat és közösen zenéljünk. Trufaz-zal jó volt együtt játszani. De Palle Mikkelborg volt az igazán nagy élmény. Ő karizmatikus zenei egyéniség.

-A koncertetek alatt az jutott eszembe, hogy nem vagy Te egy kicsit olyan mint a McGiver, persze zenei értelemben?
-Ha elém raknak bármit, mondjuk ezt a csészét, abból zenét kell csinálni. Nagyon fontos dolog. Mindennek zenei értéke lehet, a gyufás sakatulya rázásának is.

-Mindenhol azt lehet olvasni az interneten veled kapcsolatban, hogy Dés András új utakat keres. Mennyire helytálló ez?
-Én nem vagyok egy forradalmár alkat. Annál sokkal öncélúbb vagyok. Azt a zenét szeretem és azt is játszom, amit őszintének érzek. Ettől függetlenül nagyon imponáló, ha kifelé ez jön le a játékomból. Talán azért, mert Magyarországon nem játszanak azokon a hangszereken mint én. Faramuci helyzet, hogy keleti ütőhangszereken játszom és a �60-as évek jazz zenéjét hallgatom otthon. Nincs bennem hajthatatlan vágy az útkeresésre.