Az utóbbi évek egyik legjobban várt antihőse, Deadpool vaskos poénokkal landolt a mozikban – a műfajt a legkevésbé sem újítja meg, de tisztességes szórakoztatással üti el a nézők közel két óráját.

Nolan Batmanje óta vágyik rá a képregényrajongó társadalom, hogy kellő mélységben lássa viszont kedvenc hőseit a filmvásznon – a Marvel Univerzum azonban, ezt most már egyszer s mindenkorra be kell lássuk, nem törekszik új árnyalatok felfestésére, millióit azonban – az egyszeri mozilátogató legnagyobb örömére – színes-szagos mulattatásra és szemkápráztató látványra költi. A csengő érmék vissza is igazolják a stúdió koncepcióját: a jól adagolt humor és az intertextualitás szemlátomást kielégíti az igényeket.

Aki az előzetest látva arra számított, hogy a Deadpool humora feketébb lesz a feketénél, a történet pedig majd realisztikus színeket mutat, nagyot fog csalódni. Aki harsány poénokra és fröccsenős aprításra fogadott, már mehet is a kasszához. Persze nincs ebben semmi meglepő a képregényfanoknak, Deadpool mindig is pimasz volt és vicces, aki előszeretettel tekintget ki a panelekből. Az antihős viszonylag későn, 1991-ben született az író Fabian Nicieza és az író-rajzoló Rob Liefeld közös munkájából, és első felbukkanása a The New Mutants 98. számában volt. Ezt követően sok helyen feltűnt, 1997-ben önálló sorozatot kapott, de állandó visszatérője volt az X-Men csapatának, és olvashattunk kalandjairól a Bosszúállók, a Fenegyerek és a Pókember füzetekben is.

Wade Wilson, alias Deadpool (Ryan Reynolds), a különleges erők egykori katonája a Weapon X programnak köszönhetően vált mutánssá, aki elképesztő sebességgel képes gyógyulni. Az alapötletet az eredettörténetet feldolgozó film is megtartja, miközben a karakter megrajzolásánál számos további ponton is merít a képregényből. A Deadpool Wade Wilson portréja jóval közelebb áll a papíreredetihez, mint az X-Men kezdetek: Farkas ábrázolta verzió – a legnagyobb szerencsénkre. A korábbi visszafogottságnak nyoma sincs, az akció és a poénok is hangosabban szólnak. A nyolcadik X-Men mozi pontosan emiatt illeszthető be nehezen a korábbi filmek sorába: hangulatában, erőszakosságában és humorában is teljesen más jellegű, mint elődei.Ryan Reynolds Deadpool

Úgy tűnik, Reynolds is felnőtt a feladathoz. Az előző filmben érzékelhető bizonytalanságok eltűntek, az új Deadpoolt mintha a színészre öntötték volna. Megszeretteti velünk ezt az állandóan pofázó gazembert, aki mutat bizony közös pontokat A hangok őrült Jerryjével is. Igazi one man show-val állunk szemben, ahol a többi szereplő csupán azt a célt szolgálja, hogy Deadpoolnak legyen lehetősége felvillantani személyisége megannyi oldalát.

A cikk folytatása ITT!