Mit tegyen, akit már tíz éve is hidegen hagyott a Die Toten Hosen sörpunkja? Hallgasson bele, nyugtassa meg magát, hogy nem marad le semmiről, és menjen el bizarr portugál törzsi űroperát nézni az A38 sátorba. A Blasted Mechanism már járt a hajón, csütörtökön a Szigeten már az új lemezt hozták, de a koreográfia nagyjából ugyanaz volt: őrült jelmezek, térdfelrántós tánc, ufós fények és rengeteg füst. Már csak a látványért is jár az elismerés, meg azért, mert a több kilós jelmezekben is hibátlanul játszottak (nem lehet könnyű egy hatalmas geometrikus építménnyel a hátunkon dobolni). És még a zene is jó.
A Bloc Partyról eddig is tudtuk, hogy ha a közönséget meg is osztja zaklatott indie-je, azért ott vannak a „legjobb zenészek ever” listán. A frontember egyébként nagyon jó arc, beszélget a közönséggel, nem akarja sem magát, sem az együttest eladni, csak tolják, a pofátlanul fiatal és vézna dobost pedig nézni is elképesztő, nem véletlenül omlott össze a tüdeje pár éve egy húzósabb turné után.
Mindennek ellenére azért érezni a várakozást a levegőben: oké, jók, meg minden, de azért jöhetne már Fatboy Slim (akit már nem is így hívnak, de hát nagy úr a PR), hogy legyen végre egy rendes buli. Fatboy Slim pedig jön, és erőteljes, fejletépős, de meglehetősen parasztvakítós szettel (hiszen a programfüzettel ellentétben inkább dj-szett ez, mint élő koncert, tíz évvel ezelőtti slágerekkel nyakon öntve) tesz rendet, a közönség legnagyobb örömére.
Ennél sokkal érdekesebb volt a Budapest Bár, amely egy órát késett, és még a beállás után is bénáztak a hangosítással, de csak elkezdődött, és hangulatos volt, mint mindig. Kár, hogy Kis Tibinek rohannia kellett saját koncertjére, és egyébként is érződött némi csalódott lemondás a színpadon, mintha a rosszízű kezdéstől nem tudott volna megszabadulni Farkas Róbert és csapata.
Aztán egy kis Beat Dis, amely koncertzenekarként is baromi jó, de az Open Civil Színpad még mindig borzalmas hangosítását ők sem tudják leverni. Majd vissza az A38-ra, ahol már Tricky melegít, és kezd halál pontosan, amíg vokalistája a Sweet Dreams lassított hangmintájára énekel, addig ő hátat fordít, gyanús füstöt eregetve. Majd megfordul, és magából kikelve lenyomja a Sziget eddigi legmeggyőzőbb koncertjét. Trip- és hiphopra számítottunk, valójában inkább rock és punk, iszonyú elánnal, még egy Motörhead-feldolgozás is belefér. Tricky suttogás és hörgés helyett inkább simán ordít, majd stage-divingol egyet, fél óra múlva pedig kedvesen meginvitál pár tucat rajongót a színpadra. A biztonsági őrök feje ekkor már vörös, de rohangászás és ordítozás árán sikerül rendet tartani. Amúgy a zene sem jött be nekik annyira („most komolyan, mér’ nagy szám a gyerek?”), de a VIP-részlegben Kiss Tibi és Lovasi arca is feltűnik, egyes források vbk-val a kezében lötyögő Horn Gáborról is beszámoltak.

Kattints a képre és nézz Sziget Fesztivál 2. napi fotókat!

Tricky után összeszedtem magam (kávé, fröccs, víz), felfrissültem, meditáltam kicsit, kitisztítottam csakráimat, pozitív hozzáállást erőltettem magamra, majd elmentem a Party Arénába Armin van Buurenre, és azonnal ki is jöttem. Ez az azonnal egyébként kemény 20 percig tartott: egy majdnem-bordatörős bejutás után elég gyorsan rájöttem, hogy ötven fokban és száz százalékos páratartalomban, izzadt vállakon fuldokolni nem pálya. Szerencsére sokan egyetértettek velem, így hagytam magam ugyanazzal a lendülettel, lassan kisodortatni, mint amivel bejöttem. Az aréna szervezőinek pedig üzenem, hogy biztos jó üzlet izzasztással fogyasztásra serkenteni a szeletelésre vágyó tömeget, de ezt most egy kicsit túlzásba vitték.
Hazamenetel előtt még botladozom kicsit a gyanúsan tág pupillával a sátor körül fetrengők között, de nem leszek okosabb.