Nehéz a lengyel sci-fi írót, tudóst , fantasztát(?)a héják és galambok közé elhelyezni, de most a Dilemmák írója ebben a paradigmában gondolkodik. Miközben átlátja korunk információs háborúját, a legrezignáltabb hangon, az ár/eredmény arány oldaláról szemléli a dolgot, az emberiség jövöjét: "Itt vagyunk tehát a bolygó fő erői összecsapásánaik küszöbén, a következő fázis pedig a Kozmosz militarizálása. A legfontosabb kulcskérdés: ebből a versenyfutásból bizonyos idő után már nem lehet kiszállni. Reálisan nézve: már Clinton elnök idején is véegeztek kísérleteket a rakétavédelememmel, kettő kudarcba fulladt, a harmadiknak ugyan sikerült, de csak látszólag. Egyelőre sem s technikai eszközök, sem a projektet megvalósító tervek, sem a pénz nincs meg hozzá: ez még nem a kanálcsörgetés, inkább a lábos megzörgetése a kanállal. A szakemberek már Reagan elnökséege alatt is reménytelennek vélték nagy számú további rakéták kilövését rakéták segítségével. A legutóbbi időben azt mondogatják, hogy az amerikaiak gigantikus földi lézerrel remndelkeznek. A probléma csak az, hogy a Föld felszínén a működését akadályozzák az elnyelő atmoszférák. Objektív stratégiai szükségletként egyre sürgetőbbé válik a lézertovábbító műholdak Föld körüli pályára állítása. Állandó orbitális állomásról 36 000 kilométer távolságban elég jól lehet vizsgálni az úgynevezett boost-fázist: a rakétaindítást, amikor a kilövősugár a legnagyobb. A lézertalálat ekkor lehetséges, érinthet több, egyidejűleg induló rakétát is. … A költséegek, amelyeket a regényemben írt csapdák hatástaélanítása emészt fel tetemesek. Szó sincs itt arról, hogy ellenfelünk, legyen bár vélt vagy valós, úgy viselkedne, mint a pókerjátékos, akinek nem kell bankot roabbantanai, mertz bármikor felállhat az asztaltól. Itt nem lehet felállni az asztaltól, elkerülhetetlenül bekövetkezik az erők túlzott eszkalációja, amire iegen nehéz fékezőleg hatni. Egyáltalán nem tudjuk, hogy hogyan lehet visszalépni, ha már pályára állítottuk a műholdakat. Elméletileg persze lehetséges a világ erőrendszerének megváltozása, ellenforadalom Kínáaban, és így tovűbb, de ez sem politikailag, sem harcászatilag nem felmérhető. Mind az elnök, mind a tiszteletreméltó öregúr, Rumsfeld, a gyönyörű Lady Condoleezza Rice, iolletve powell tábornok egyöntetűen azt hangúlyozza, hogy az ötlet kiváló. Az egyetlen józan nhangm amire idáig bukkantam, egy amerikai Herald-olvasóé volt: SZERKESZTŐSÉGNEK ÍRT LEVELÉBEN A TERVET NONSZENSZNEK TARTJA, AMELYNEK HATÁSAI FORDÍTOTTAN ARÁNYOSAK A SOK SZÁZ BELEÖLTT DOLLÁRMILLIÁRDDAL…" – nem is folytatom London után, hogy miért-Kerekes Tamás. Lem szertenézett, észrevette a csillagháborús tervek felújításának képtelenségét, a terroristák elleni harc képtelenségét, ráadául nehéz egy fantom ellen igazi háborút vívni, és a szeptember 11-i terrortámadáshoz az eszközök 99-%-át AZ AMERIKAIAK SZOLGÁLTATTÁK, közgazdász szemmel nézi bolygónk jövöjét, nem sok jót mondhat Putyin elnök kétszínűségéről(egyre többen cikkeznek ilyen hangnemben a csecsenföldi háborúiról, pl. Wolfgang Meier). Nehéz a fegyvezetkorlátozásról beszélni, meg a tárgyalásokról is, ha figyelembe vesszük, amit Lem állít, tudnillik a hagyományos töltet radiokatív borítással szintén atombomba, de nem terjed ki rájuk a tárgyalófelek figyelme? Ezután kivesézi a természetbarát energiaforrásokat, de igencsak rossz a konklúziója, felemeli szavát a szabadság szörnyű gyümölcsei ellen kül-és belpolitikai fragmentumaiban . Leginkább azokat a sorokat élveztem, melyben józan hangon mond kritikát a posztmodern felett, remélem még öteven évig ír ilyeneket, ritka a józan ész ebben a szakmában, valahogy úgy éreztem magam, mint Moliere szakácsnője, amikor az észrevette, hogy prózában beszél…