A Kispál és a Borznak sikerült az, amire sok zenekar vágyakozik, az alig pár száz fős közönségtől eljutottak a több tízezres rajongótáborig.
Egyedi, izzadságmentes hangzásuk, Kispál András gitár játéka, és Lovasi András olykor versként is helytálló dalszövegei, mesteri sor áthajlásai még biztos, hogy sokáig hiányozni fognak a magyar zenei életből.

Noha az idők során a kezdeti lelkesedés már kikopott belőlük, hétfő este mégis egy profin megalkotott, mondjuk így, show-val fejezték be közös pályájukat. Méltósággal, és még időben tudtak pontot tenni a Kispál és a Borz végére, így talán a jövő generációja sem fogja cikinek találni őket. Nemcsak egy zenekar zárult le, hanem egy egész korszak, amikor még úgy vált népszerűvé egy banda, hogy a rajongóknak küzdeniük kellett a kazettás koncert hangfelvételekért, ami kézről kézre járt, és nem lehetett az interneten küldözgetni boldog-boldogtalannak.

Nem igazán szeretek koncertről írni, hiszen ahhoz, hogy az ember tudja milyen volt, érezze a hangulatot, a ritmust, a lüktetést, ahhoz ott kell lenni. Ezt nem lehet pár betűvel átadni. Akik tegnap este ott voltak a Szigeten, azok valószínűleg soha nem felejtik el ezt a koncertet, akik pedig nem, azok úgysem lesznek okosabbak azáltal, hogyha felsorolnám milyen dalokat játszottak.

Igyekeztek különlegessé tenni ezt az estét, talán már kicsit túl is lőttek a célon (nem kizárt, hogy direkt, mert Lovasiék tele voltak a búcsú iránti iróniával). Volt minden, szilveszteri hangulatot idéző konfetti szórás, bábuként mozgó táncosnő, humoros visual és színházias díszletek, valamint olyan vendég fellépők, mint Kiss Tibi, Varga Lívius, a Csík zenekar vagy Németh Juci. És persze a közönségénekeltetés sem maradhatott el, a harmincezer ember egy hanggá egyesülve énekelte a Zsákmányállat refrénjét és a kivetítőre feliratozott Egy az egyben-t.

„Köszönjük, hogy velünk voltatok ma, illetve az elmúlt huszonhárom évben, és köszönjük, hogy veletek lehettünk” – így vett búcsút a közönségétől Lovasi András.

Sokan kötöttek fogadást arra, hogy mi lesz az utolsó dal. Kevesek tippje jött be, ugyanis a Kispál és a Borz a Zár az égbolt című balladával vett búcsút, ami alatt néhányan el is pityeredtek. Mindenesetre az említésre méltó, hogy három órás koncertet nem csak a zenekarnak volt kihívás lenyomni, hanem az elképesztő mennyiségű rajongónak is erőt próbáló volt. De megérte… és a végén egy fotó erejéig összeállt mindenki egy képpé.