-Szóval akkor cégtulajdonosok lettetek?

+Igen, úgy tűnik. Boddah a kollektíva neve, Rév Marcival és Osváth Gáborral együtt alapítottunk egy céget.

-Ez akkor az már egy sokkal felelősségteljesebb ügy lett…

-Mondhatjuk. És tök jó projektjeink vannak. Most volt ugye a Balaton Method, aztán Bucsi Rékának (előző filmje: Symphony no. 42) az új animációs filmje van napirenden, illetve Both Mikivel, a Napra énekesével is van egy közös projektünk. Ő egy megszállott zenész, aki saját erőből járta a világot, volt Kínában, a kaukázusi térségekben, Iránban, meg még egy csomó helyen, ahol ősi tradicionális zenéket gyűjtött, amik nem ismertek nemzetközi szinten. Vitt magával hangcuccot, kamerát és csinált belőle videókat, klipeket. Egyébként pont a Balaton Method forgatásán mutatott meg párat és ott egyből éreztük, hogy ez annyira jó szívprojekt, hogy szeretnénk mi is részt venni benne, segíteni neki.

-És mi lesz belőle?

-Hát az a cél, hogy legyen belőle egy sorozat. Most forgattunk egy ukrajnai pilot epizódot, ha kész, akkor ezzel és az évad-tervvel próbálunk majd házalni idehaza és külföldön. Szeretnénk, hogy egy tévés sorozattá álljon majd össze, önálló, mégis összefüggő epizódokkal. Még más tervek is vannak különböző stádiumban – számunkra fontos projektekkel szeretnénk foglalkozni, és az a cél, hogy kialakuljon egy olyan közösség, ahol minden értelemben tudunk egymásra támaszkodni.

-Ti is az Indiegogo-n indultatok el első körben a Balaton Methoddal. Mennyi pénzt kértetek?

-Három millió forintot kértünk, ami össze is jött, de mi azért úgy találtuk ki a kampányt, hogy az alatt a két hónap alatt, amíg az oldalon ketyeg az óra, megpróbálunk más szponzorokat is keresni. Úgy állapodtunk meg, ha sikerül egyéb pénzeket is találni, akkor elindulunk a filmmel, ha nem, akkor meg nem. De végül összegyűlt hál istennek és ez egy jó alap volt, amire lehetett hivatkozni a későbbi szponzoroknál, hogy nézzétek, van rá igény! Alapvetően tehát a nézői támogatások tették lehetővé, hogy elkészülhessen a film és erre azért egy csomóan felfigyeltek. Ma Magyarországon azért ritkaságszámba megy, hogy közönség szponzorációból ekkora összeg összejöjjön.

-Szerinted akkor ez most elindíthat valamiféle pozitív változást?

-Lehet inspiráló lesz majd a minket követőknek, ha lehet hallani, hogy összejött ez a közösségi finanszírozás már egyszer. Talán az emberek legközelebb szívesebben állnak egy-egy ügy mögé vagy bátrabban vágnak bele projektekkel közösségi finanszírozásba. Ezzel együtt ennek Magyarországon azért még nagyon nincs hagyománya. Nincs kulturája az adakozásnak, vagy annak, hogy a pénzemet okosan költsem el. Mondom ezt úgy, hogy én sem figyelek eléggé oda az ilyesfajta tudatosságra.

Az volt a furcsa, hogy amikor kiírtuk ezt a pályázatot, lájkolták, megosztották rengetegen, ami iszonyú jó érzés volt, de a legtöbben úgy osztották meg, hogy Támogassátok, nem pedig úgy, hogy Támogassuk! Sokan tehát nehezen jutottak el addig a lépésig, hogy ténylegesen hozzájáruljanak. De talán a mi kampányunk sikere lendületet adhat a jövőben a jó ügyeknek. Azt tudom, hogy ez után sokan kedvet kaptak ehhez a finanszírozási formához, többen kérdezték tőlem, hogyan is működik ez, érdemes-e belevágni.

-Számokat tudsz mondani, hogy most éppen hogy áll a nézettsége a filmnek?

-Ezt pontosan nem tudom. Nekünk fizikailag is nehéz nagy számokat produkálnunk, mert csak kis mozikban megy, művész mozikban. Mivel mi forgalmazzuk, nekünk kellett megítélni, úgy járunk-e jól, ha legyártunk 15 kópiát, és azokat valahogy megpróbáljuk benyomni a multiplexekbe, vagy kevesebb kópiával, kevesebb helyre megyünk.

-Vidékre viszitek?

-Igen megyünk vele, most volt Pécsett egy vetítés, ami után Akkezdet phiai lépett fel, illetve megyünk vele nagyobb városokba, Debrecenbe, Szegedre, Győrbe stb. Ezekről mindig a Balaton Method facebook oldalán lehet tájékozódni.

Külön pályáztunk a Filmalaphoz egyedi pályázattal, azért, hogy a filmet el tudjuk juttatni az emberekhez. Ezt a pénzt arra fogjuk költeni, hogy elvigyük iskolákba, kisebb településekre, határon túlra is, és megpróbáljuk a vetítéseket eseményszerűvé tenni, ahová meghívunk zenészeket is, hogy beszélgessenek a gyerekekkel, hogy aztán értő szemmel tudjuk együtt végignézni a filmet.

-Korszakzárónak szántátok ezt a filmet?

-Igen, abszolút. Tizenegy klip elkészülte után jött egy nagy szünet. Akkor azt gondoltuk, ha csinálunk még négyet, akkor tizenöt lesz, és akkor az egy ilyen csinos kis pakk. De kiderült, négy klipért nem éri meg összerántani a stábot, inkább valami nagyobba lenne érdemes belevágni és így jött a Balaton Method ötlete, amelyben a Balaton, mint közös tematika jelenik meg.

De igen, alapvetően mi lezárásként tekintünk rá. Elképzelhető, hogy évek múltán majd újra eszünkbe jut és folytatni fogjuk, nem tudom. A Kodály Method egy hobbi volt, ami aztán elkezdett önálló életet élni és minket gyakran azonosítanak vele, de hiába lett belőle brand, attól ez még csak egy projekt, amit mi csinálunk, és mellette van még sok másik. Én most például játékfilmet szeretnék leginkább csinálni…

-Na, erről mesélj akkor!

-Túl sok mindent nem tudok mesélni róla, még csak most forgatunk egy részletet a tervemből. Azért is nehéz beszélni róla, mert egy nagyon bonyolult struktúrájú dolog lesz. De az biztos, hogy most meg kell csinálni belőle egy részletet, amit aztán el tudunk vinni a Filmalaphoz, hogy ők is jobban lássák, hogy mit szeretnék, illetve én magam is jobban értsem, hogy mit is szeretnék! Szóval én is elég kíváncsi vagyok, mi is lesz ez pontosan.