Ez még az ifjú titán Wes Craven volt, aki ekkor még nem forgatta fel a világot Freddy Kruegerrel (jó, a felforgatni szó túlzás, mondjuk inkább, hogy riogatta).
Az eredeti egy együgyű trash horror volt, amiből 12 egy tucat. Craven az ötletet ráadásul Ingmar Bergman „Virgin Spring” című alkotásából merítette/lopta. A történetbe nem érdemes még felszínesen sem belemenni, itt a lényeg, hogy bőségesen van adagolva a paradicsomlében ázó para.
A feldolgozás azért tud az originál fölé nőni, mert egyrészt, kissé át lett szabva a történet (előnyére), másrészt, a látványvilág/vágás/zene, azaz a körítési elemek korszerűbb mivolta sokat nyom a latba. A színészek is hozzák a kötelezőt, persze azért az Oscar-jelöléssel járó stressz veszélye senkit nem fenyeget.
Finom falat ez a horror kedvelőinek, nekik mindenképpen erősen ajánlott.
Hozzászólások