Talán minden néző arra gondolt, hogy ez az a film, melyben Philip Seymour Hoffman utoljára játszott főszerepet. A februárban elhunytszínészóriás egy végtelenül kiábrándult, lánc-dohányos, whiskyt
vedelő német kémet alakít. A karakterből áradó melankólia még jobban felerősítette a színész elvesztése felett érzett szomorúságunkat.
Azoknak a nézőknek, akik gyors tempójú, fordulatokban gazdag, akciódús kémsztorira számítanak, a film okozhat némi csalódást. A John le Carré történetek kedvelőinek viszont – a film az ő regényéből készült adaptáció – nem okoz kellemetlen meglepetést, hogy ez a stílusosan okos film az akció helyett sokkal inkább a taktikára, az egymás eszén túljáró gondolat párbajra helyezi a hangsúlyt.
A kémregényíró mester pontos, apró megfigyeléseken alapuló, pókhálószerűen szőtt történetvezetését hűen visszaadja Corbijn aprólékos gonddal kidolgozott rendezése. A 2008-ban publikált regény sztorija ezúttal a „kortárs ügynökösködés” bonyolult hétköznapjaiba enged betekintést.
A helyszín Hamburg, az a német kikötőváros, ahol a radikális mozulmán Mohammed Atta a 9/11-es amerikai terrortámadást megszervezte. Gunter Bachmann (Philip Seymour Hoffman) ebben az azóta paranoiától szenvedő
városban egy titkos anti-terrorista szervezetet irányít.
A bonyodalmat elindító „üldözött” Issa Karpov (Grigoriy Dobrygin), egy félig csecsen, félig orosz menekült, aki megkínozva és félig agyonverve érkezik Hamburgba, hogy begyűjtse apja több millió eurót
érő, ráhagyott örökségét. A kormány a gyanús bevándorlót szökött dzsihádista katonának véli, és rögtön letartóztatná, de Bachmann inkább a lehetőséget látja meg benne: a fiút felhasználva próbál meg egy terror szervezetet lebuktatni.
Milyen bűnt lehet elkövetni a nemzeti biztonság megőrzésének érdekében? Ahogy már sokszor hallottuk – és a filmben némi iróniával többször el is hangzik – az ügynökök most is azért dolgoznak, hogy a világ egy biztonságosabb hely legyen.
Bachmann azonban maga is béklyóban vergődik: a főnöke (Rainer Bock) oldaláról a rákényszerített bürokrácia szabályai folyamatosan akadályozzák a munkáját, míg a CIA oldaláról egy ravasz női ügynökkel (Robin Wright) kell megküzdenie.
Bár a hajsza valójában Issa Karpovért folyik, a film jórészt a kémhivatás sötét oldalának bemutatására koncentrál. A történet valódi „üldözöttje” a főszereplő, a mindenkivel szembenálló és önpusztító
Bachmann, aki felett végül összecsapnak a hullámok.
A cikk folytatása ITT!
Hozzászólások